![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
További Tudomány cikkek
-
Az Eiffel-toronynál is nagyobb aszteroida tart a Föld felé, péntek 13-án lehet a találkozó
- Felszín alatti barlangot találtak a Holdon
- Nem mindegy, mit használunk a kutyánk szobatisztaságra neveléséhez
- Így csavarják el a szívünket a kutyusaink
- Veszélyben a férfiak termékenysége, és ebben is a mikroműanyag a ludas
A Cassini űrszonda egyik legnagyobb felfedezése volt a gejzírek megfigyelése a Szaturnusz aprócska, mindössze 500 kilométeres Enceladus holdján. Hét évnyi munkával a Cassini módszeresen feltérképezte a hold déli pólusa körüli területet: itt találhatóak a “tigriskarmolások”, vagyis azok a hosszú repedések, ahonnan a kitörések erednek. Összesen 101 gejzírt azonosítottak a kutatók, és infravörös mérésekkel az is kiderült, hogy a gejzírek tövénél apró forró foltok vannak. Ezek segítségével az eredetükre is következtetni lehetett.
![20140729 enceladus kep1-640x330](https://kep.cdn.index.hu/1/0/655/6557/65578/6557832_cf2ed38b61cf3276ca456efd0c970031_wm.jpg)
A gejzírek első, 2005-ös megpillantása óta sejtették a kutatók, hogy a Szaturnusz árapályereje által keltett erőhatások szoros kapcsolatban lehetnek a kilövellésekkel. Az egyik elképzelés szerint a törésvonalak falainak folyamatos egymáshoz dörgölése miatt fellépő súrlódás hője olvasztja és párologtatja el a jeget, és ez távozik gejzírekként a repedésekből. Mások szerint az árapályerők hatására csak periodikusan szétnyílnak és záródnak a repedések, utat engedve a jégréteg alatti folyékony óceán vízének. Mindeddig azonban nem volt világos, melyik folyamat felelős elsősorban a gejzírekért, vagy hogy pólus plusz hősugárzása milyen kapcsolatban van a dologgal.
A gejzírek helyzetének meghatározásához a kutatók a földi tájak felmérésénél is alkalmazott háromszögelés módszeréhez folyamodtak. A pozíciók és a kisfelbontású hőtérképek összehasonlítása alapján pedig megállapították, hogy a legaktívabb gejzírek környékén szabadul fel a legtöbb hő. De még ebből sem volt világos, mi is okoz mit: a repedések hője a kitöréseket, vagy fordítva?
A választ a 2010-ben gyűjtött, nagyfelbontású infravörös mérések adták meg. Kiderült, hogy apró, mindössze néhány tíz méteres forró foltok figyelhetőek meg a gejzírek helyén. Ezek a foltok túl kicsik ahhoz, hogy a falak súrlódása keltse őket. Ugyanakkor, ahogy a gejzírek anyaga kitör a repedésből, kicsapódik jégkristályokká, és hőt ad le a víz a környező jégnek. Ez a folyamat már képes kis méretű, lokalizált forró foltokat létrehozni.
„Az eredmények fényében világossá vált, hogy nem a hő kelti a gejzíreket, hanem pont fordítva” – mondta el Carolyn Porco (Space Science Institute, Boulder, USA), a cikk vezető szerzője és a Cassini képalkotó csoport vezetője. „Azt is elárulják ezek az eredmények, hogy a gejzírek nem a felszínen keletkeznek, hanem sokkal mélyebb gyökereik vannak.”
![A gejzírek keletkezési mechanizmusa. A hold déli pólusán, a jég alatt fennmaradt egy kisméretű, folyékony vízóceán. Az árapályerők keltette repedések mentén pedig a felszínre törhet az ott található víz.](https://kep.cdn.index.hu/1/0/655/6557/65578/6557864_929c0bb4477db53ba045234db8ffc708_wm.jpg)
A kutatók a Cassini gravitációs méréseinek köszönhetően le tudták szűkíteni egyetlen forrásra a gejzírek eredetét: 30-40 km-rel a jég alatt egy 10 km mély óceánnak kell léteznie, ennek a vize tör fel a felszínre. A kutatók azt is megerősítették, hogy a jégréteget átérő, keskeny repedések teljes hosszukban nyitva tudnak maradni, ha megtelnek folyékony vízzel.
A kutatók, Francis Nimmo (University of California) vezetésével, azt is megvizsgálták, hogyan függ a gejzírek ereje a Szaturnusz árapályerejétől. Azt találták, hogy a hold keringése során magát az erősödést-gyengülést már egy nagyon egyszerű árapálymodell is leírja. Ugyanakkor a gejzírek fel- és eltűnésével már nem áll kapcsolatban a keringés. Valószínű, hogy a repedések egy idő után egyszerűen eldugulnak a falakra kondenzálódó vízjég miatt. A Cassini 2015 végén fogja utoljára szorosan megközelíteni az Enceladust, amikor a már télbe fordult, teljes sötétségbe boruló déli pólus saját hősugárzását mérheti meg még egyszer.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)