Megoldották a szibériai lyukak rejtélyét
További Tudomány cikkek
- Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Valószínűleg metángázszivárgás miatt keletkeztek óriási, legalább 70 méter mély és 30 méter széles kráterek a földben Észak-Szibériában, az oroszországi gázmezőkön. Ez elég rossz hír a bolygónk jövője szempontjából: a metán a globális felmelegedés miatt olvadó permafroszt, azaz öröké fagy alatt lévő területek alól szabadult fel.
Egy orosz kutatócsapat, amely a krátereket kutatja július közepe óta, 9,6 százalékos metánkoncentrációt mért az egyik lyuk alján, ami 50 ezerszer több, mint a levegő átlagos metántartalma, írja a Nature.
Így néz ki a hatalmas lyuk egy légi felvételen:
Andrej Plehanov, a kutatócsoport vezetője szerint az olvadást a kivételesen meleg 2012-es és 2013-as nyár okozta, amikor az átlaghőmérséklet 5 Celsius-fokkal magasabb volt a szokásosnál a térségben. Plehanov szerint a rendkívüli időjárás miatt a permafroszt megolvadt, beszakadt, és így kiszabadult az alatta felhalmozódott metán.
Más kutatók azonban úgy vélik, nem a helyi időjárás, hanem a hosszú távú globális felmelegedés okozta a permafroszt olvadását, mert egy-két szezonnyi melegebb időjárás nem lehet elég egy ekkora lyuk keletkezéséhez. Az elmúlt 20 évben a 20 méter mélyen lévő permafroszt átlagosan két fokot melegedett a levegő felmelegedése miatt – mondta a Nature-nek Hans-Wolfgang Hubberten.
Hubberten elmélete szerint egy vastag jégréteg alá beszorult metán szabadult fel akkor, amikor a permafroszt megolvadt. „A gáz nyomása addig növekedett, amíg elég nagy volt ahhoz, hogy lelökje magáról a felső rétegeket egy óriási robbanás kíséretében. Így keletkezett a kráter" – fejtette ki a tudós. Huberten egyébként sosem látott ehhez hasonló krátert az Északi-sark környékén.
A szibériai permafrosztban hatalmas mennyiségű metán van szilárd, fagyott formában. Az így keletkező metán-hidrát bizonyos hőmérsékleten stabil és fagyott marad, de ahogy a permafroszt olvadni kezd és csökken a belső szilárdsága, egyre több gáz keletkezik a talaj felső rétegében, és végül ez tör a felszínre.
Ha a metánkitörés legközelebb az egyik közeli gázföldön történik, az súlyos balesethez vezethet, ahogy az is aggodalomra ad okot, hogy a környéken lévő falvak alatt is bármikor beszakadhat a föld.