Veszélybe került az arapaima vagy más néven pirarucu, amely a maga 3 méteres és több mint 180 kilós termetével a világ leghosszabb folyójának legnagyobbra növő halfaja. Egy friss felmérés szerint a hal a folyó egyes szakaszaiból már most teljesen hiányzik, de más részeken is gyorsan csökken a száma, és hamarosan teljesen eltűnhet. Ami viszont jó hír, hogy ahol a helyi közösségek arapaima-halászata szabályozott keretek között folyik, ott a halpopuláció vígan él, ami azt jelenti, hogy a faj megőrzésére még jó eséllyel sikeres lehet.
Az arapaima nemcsak az Amazonas és egyben egész Dél-Amerika legnagyobb hala, de az is különlegessé teszi, hogy vízen kívül, a szabad levegőn is képes lélegezni, mert a kopoltyúja mellett primitív tüdővel is rendelkezik. Ez azért fejlődhetett ki, mert jellemzően oxigénben szegény vizekben él, ahol jól jöhet, ha van B terv is. Ugyanakkor éppen ez a kétéltűsége a veszélyeztetettségének egyik fő oka, mert az ártéri erdők szélén úszkálva 5-15 percenként feljön levegőzni, ami könnyű prédává teszi a halászok számára.
Száz éve még az arapaima mind az öt alfaja domináns volt az Amazonasban, ebből azonban hármat már évtizedek óta nem láttak. Kutatók egy csoportja most 81 halászközösségben végzett felmérést, és arra jutottak, hogy ezek 19 százalékában a hal már el is tűnt, és további 57 százalékban veszélyezteti kihalás. Ennek egyik oka, hogy a közösségek mindennek ellenére folytatják a halászatot, de legalább ennyire fontos a kutatók szerint, hogy a brazil hatóságok nem léptek fel határozottan a szabályalkotásban. Arra számítottak, hogy az arapaima ritkulása megdobja majd az elfogásának a költségeit és így közvetve a hal árát is, ami pedig majd a kereslet csökkenéséhez vezet, ez az önszabályozás azonban nem következett be.
Azokban a közösségekben viszont, ahol a hatóságok mégis szabályozással védik az arapaimát, a populáció 100 százalékkal nagyobb, mint a többi területen. A most vizsgált közösségeknek azonban csak a 27 százaléka alkalmaz ilyen szabályozást. A kutatók ennek kiterjesztésében látják a halfaj megmentésének a kulcsát, és arra is felhívják a figyelmet, hogy a szabályozás nem jelenti a halászok ellehetetlenítését sem, mert nem magát a halászatot tiltja, hanem olyan eljárásokat ír elő, amelyek lehetővé teszik a halak szelektív kifogását.