A tíz éve fellőtt Rosetta műhold augusztus elején ért a Csurjumov-Geraszimenkó üstökös közelébe, és azóta is kitartóan követi a 400 millió kilométerre száguldó égitestet. A novemberi leszállásra készülve a Rosetta újabb és újabb felvételeket készít az üstökös felszínéről, ám a hatalmas távolság miatt a képek letöltési sebessége a megboldogult kilencvenes éveket idézi.
Fotó: Rosetta / nasa.gov
A legfrissebb, nagyfelbontású felvételeken ugyanakkor egyre tisztábban kivehető a furcsa formájú üstökös felszíne, ami egyelőre nem sok jót ígér a landolás szempontjából. Az égitest „fején” szaggatott barázdák sorakoznak, míg alsó részét éles sziklák szabdalják. A sziklaperemek között látszólag sima felületek is találhatók, ám ebből a szempontból az égitest nyaka lenne a legalkalmasabb a leszállásra, ahol csupán néhány sziklatömb ékelődik az összefüggő síkságba.
A Rosetta Philae névre keresztelt leszállóegysége a tervek szerint novemberben kísérli meg a landolást az üstökös felszínén, ám műveletet már az is nagyban megnehezítheti, hogy a Philae-t keményebb talajon való leszállásra tervezték. Az égitest felszínét ugyanakkor nagyrészt regolit, vagyis por borítja, ezért a kutatócsoportnak nem lesz könnyű dolga a pontos helyszín kiválasztásánál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
