További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
500 éves vámpírt találtak a régészek Bulgáriában. A sírban lévő férfi szájába gondos kezek egy darab téglát helyeztek, nehogy visszajöjjön és pestissel fertőzze meg az élőket. Bár a vámpírok nem is mindig olyan veszélyesek, mégiscsak jobb az elővigyázatosság.
Amilyen rémisztő képeket lőttek a friss bolgár vámpírról, nem lehet eléggé egyetérteni azzal, hogy valaki ötszáz éve megakadályozta a visszatérését a holtak világából. A plovdivi ásatáson néhány napja feltárt sír lakója a szájába tett tégla és a feje fölé helyezett cserépdarab miatt nem tudott éjszakánként vándorútra kelni az élők birodalmába, legalábbis ezeket a biztonsági intézkedéseket tartották feltétlenül szükségesnek az illető halála után. Mindez valamikor a 15-16. században történhetett. Ebben az időben a vámpíroktól különösen tartottak: köztudomású volt, hogy a nagy pestisjárványok terjesztéséért csakis ők lehetnek felelősök.
A mostani lelet pontos keletkezési körülményeit ugyan még nem tárták fel, de könnyen lehet, hogy a holttestet azért bolygatták meg utólag az élők védelme érdekében, mert amikor néhány hónappal a halála után exhumálták, valamilyen rendellenességet találtak rajta. A hiedelmek szerint a vámpírrá változott halottat onnan lehet fölismerni, hogy a szemfedele hiányos, mintha csak kirágta volna, testéből pedig vér szivárog. Ma ezeket a tüneteket a test némileg szokatlan, de azért normális bomlási folyamatainak tulajdonítják, az antropológusok szerint a vér nem is vér volt, a szemfedéllel pedig csak a természetes testnedvek végeztek.
A most vámpírként mutogatott csontváz eredeti tulajdonosa mindenesetre akár teljesen jóravaló ember is lehetett: a balkáni vámpírtörténetek (és a délkelet-európaiaknál vérszívó ügyekben nincs illetékesebb) szerint legalábbis vámpírrá többnyire csak halála után válik az ember, és ehhez még ördögi természetűnek sem feltétlenül kell lenni. Elég mondjuk annyi, hogy a gyászolók elfelejtik macskátlanítani a halottas házat. Ha ugyanis cica ugrik át a holttest felett, máris kész a baj; sőt, kutya, egy elrepülő tyúk, de még egy, a halottra vetülő árnyék is előidézheti a szerencsétlenséget.
A bolgár és úgy an blokk a szláv vámpírok egyébként annyira nem is veszélyesek, nem olyanok, mint a Drakula-féle alakok, akik inkább csak romantikus lelkületű nyugatiak fantáziáiban keletkeztek. Bár a vért nem vetik meg, általában inkább csak ijesztgetik az embert, fura zajokat keltenek a tetőn, lefelé fordítják az álló poharat, tárgyakat dobnak le a polcról, ilyesmik.
És ha már a vámpírok sem olyan agresszívek, a probléma kezelése is lehet viszonylag barátságos: többnyire elég a halott nyugalmát megzavaró tényezőket kiküszöbölni, például annyi temetési misét mondani a feje felett, amennyi csak szükséges. Ha azonban ez, a galagonya, a fokhagymafüzér, de még a vámpír falun kívülre temetése sem segít, jönnek a durvább eszközök, mint a szíven átszúrt karó, amit két éve a bolgár tengerparti Szozopolnál feltárt sírnál is alkalmaztak.
A szájba, a fogak közé tett tégla is jó megoldás lehet: a kora-újkori Itáliában is szívesen éltek ezzel a megoldással, most pedig az idegenforgalom fellendítésében bízó településfejlesztési koncepciókban is visszhangra találhat: Plovdiv polgármestere a mostani ásatás helyszínén már arról beszélt, hogy talán egy Vámpírium névre hallgató műintézményt létesítenének, ahol a korabeli hiedelemvilágot mutatnák be. A halottak remélhetőleg nem lesznek túl zabosak, hogy már megint bolygatják őket.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
