Napszél fújta a Holdra a vizet

A Holdon megtalálható víz nagy része a napszéllel érkező részecskék hatására jött létre, tehát nem vízben gazdag üstökösök és meteoritok maradványai, ahogyan azt korábban gondolták.

Amikor az Apollo-küldetések során ember lépett a Holdra, a beszámolókban csontszáraz sivatagként írtak az égitest felszínéről. Éppen ezért meglepő volt az a 2009-es felfedezés, hogy a Hold talajában lévő ásványok sok vizet tartalmaznak. Ennek a víznek pedig három lehetséges forrása lehet:

1. üstökösök és meteoritok hagyták ott a vizet
2. a napszél nagy energiájú protonjai ütköztek neki a Hold felszínének 
3. Naprendszeren kívülről érkező kozmikus sugarak okoztak kémiai változásokat

Ezek közül bármelyik működhet. A párizsi Természettörténeti Múzeum munkatársai, Alice Stephant és Francois Robert azonban méréseket is elvégeztek, hogy kiderítsék, melyik volt a Holdon lévő víz elsődleges forrása. Tömegspektroszkóppal estek neki az Apollo 16 és 17 űrmissziókon begyűjtött mintáknak, és nemcsak azt vizsgálták, hogy azokban milyen izotópok vannak jelen, hanem azt is, hogy a víz milyen mélyen helyezkedik el.  

Megállapították, hogy szinte minden víz a Hold felszínének első 200 nanométerén található, és ez a napszél hatására jött létre. Az üstökösök és meteoritok hatása elhanyagolható. A távoli űrből érkező kozmikus sugarak, amelyek mélyebben a felszín alatt fejtették ki a hatásukat, szintén részt vettek a holdi vízkészlet létrehozásában.