Kevés olyan biztos dolog van az életben, mint az, hogy ha az ember meghallja a kenguru szót, akkor az ugrálva közlekedés jut eszébe. Pedig egy kutatócsoport most biomechanikai elemzéssel bebizonyította, hogy az őskenguruk nem ugráltak, mert nem voltak rá képesek.
A szakemberek egy azóta már kihalt, a ma élő társaiknál jóval nagyobb testű kengurufaj maradványait vizsgálva jutottak a meglepő eredményre. A Procoptodon goliah két méter magas volt, átlag 240 kilót nyomott, és a testhossza a 3 métert is elérte. A faj 13 millió évvel ezelőtt fejlődött ki, és egészen 30 ezer évvel ezelőttig élt Ausztráliában.
A lábak csontjainak vizsgálatából az derült ki, hogy a kihalt faj két lábon járt, pont úgy, ahogy most az ember: az egyik lábát tette a másik után. Ezt a szélesebb csípő és az erősebb térdízületek tették lehetővé, és a bokacsontok elrendezése is különbözött a ma élő, ugráló kenguruétól. A kutatók a két állat gerince között is találtak különbséget, a sétáló ősállat csigolyáinak elrendezése nem bírta volna az ugrálással járó megterhelést.
A Brown Egyetemen elvégzett kutatás vezetője, Christine Janis szerint a kisebb őskenguruk valószínűleg sétatempóban lépegettek, és akkor váltottak ugrálásra, ha siettek valahova.