A tudósok nem igazán értik, hogy az elmúlt 24 év legnagyobb napfoltja miért nőtt ilyen nagyra, és miért nem generált gigantikus koronakidobódást. Az AR 2192-es jelölésű napfolt akkora, mint a Jupiter. Olyan nagy, hogy a csillagászok nagyítás nélkül is meg tudták figyelni, elég volt felvenni a napfogyatkozás során is viselt védőszemüveget.
Fotó: Alex Young / NASA
Amíg a Földről is látható volt, az AR 2192 négy nagyobb flert és számos kisebbet produkált. Ez volt a 33. legnagyobb napfolt abból a 32 908-ból, amit 1874 óta megfigyeltek a csillagászok.
A csillagászok azért állnak értetlenül a jelenség előtt, mert amikor hasonlóan nagy aktív régiók jönnek létre a Nap felszínén, akkor általában történnek komolyabb méretű koronakidobódások. (Ennél sokkal kisebb, helyi jelenség a fler.)
Napfoltok akkor jönnek létre, amikor a Nap mágneses terének szerkezete megváltozik. De a csillagászok még arra is keresik a választ, hogy időnként miért jönnek létre óriási napfoltok, ahelyett, hogy több kisebb méretű keletkezne.
Az AR 2192 a Nap forgása miatt most nem látható. A csillagászok azonban meg vannak győződve arról, hogy két hét múlva, miután körbefordult a Nap, megint felbukkan, mert egy ekkora napfolt nem tűnik el néhány pillanat alatt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
