Magyar alkatrész is van az üstökösre tartó egységben

További Tudomány cikkek

A Rosetta-űrszonda kutatóegysége szerdán landol a Csurjumov-Geraszimenko üstökösön. Az űrben működő eszköz energiaellátó rendszerét műegyetemi kutatók tervezték és építették.

„Rengeteg ember munkájának sikere múlhat azon a néhány órán, amikor a Philae leszállóegység az üstökös felszínén landol” – hangsúlyozta Szabó József, a Budapesti Műszaki Egyetem VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék tudományos munkatársa az egyetem sajtóközleményében. „Húsz éve várunk az izgalmas napra, amikor kiderül, hogy jól működik-e az ötszázmillió kilométerre lévő eszközünk.”

A Philae leszállóegység (lander) a Rosetta űrszonda (orbiter) azon része, amely az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) történetének egyik legnagyobb tudományos vállalkozásaként a 67/P Csurjumov-Geraszimenko üstököst kutatja. A Rosetta hosszú ideje követi az égitestet pályáján, és a landerrel elsőként juttat mérőeszközöket a felszínére. Az üstökös nevében – a felfedezők nevei mellett – a „P” az jelzi, hogy keringési ideje kétszáz évnél rövidebb, a szám pedig azt, hogy az ilyen típusú égitestből ez a hatvanhetedik, amelyet a tudomány eddig megismert.

Az egymilliárd eurós költségű Rosetta-program a kilencvenes évek elején indult széleskörű nemzetközi összefogással, és eredetileg a 46P/Wirtanen üstökös vizsgálatát tűzte ki célul. A hordozórakéta problémái miatt a 2000-es évek elejére tervezett indítás csúszott, a tervet a kutatók némileg módosították és új célként a 67/P Csurjumov-Geraszimenko üstököst jelölték ki. A vezérlőközpont Darmstadtban található, és a szonda által elvégzendő tudományos programok nagy részét német tudósok koordinálják.

Fotó: ESA - Rosetta / Csillagaszat.hu

Magyar kutatók 1994 óta vesznek részt a projektben. „Az ESA tudósait az idő sürgette, ezért kerestek külső szakembereket is egyes munkák elvégzéséhez” – ecsetelte Csurgai-Horváth László docens, a BME Űrkutató Csoportjának vezetője. „Szerencse is kellett ahhoz, hogy az akkor már jó referenciákkal rendelkező, de nem ESA-tag Magyarország kutatóműhelyeit is kiválasszák a nem mindennapi feladatra.”

A BME Űrkutató Csoportja a fedélzeti szolgálati rendszerek fejlesztése terén több évtizedes tapasztalattal rendelkezik és az Interkozmosz-15 műhold 1976-ban történő indítása óta vesz részt nemzetközi programokban.

A Rosetta-szonda körülbelül 3 tonna tömegű, kiterjesztett napelemtábláinak felülete 64 m². Tizenkét távmérő műszert hordoz. Philae elnevezésű leszállóegységének tömege közel 100 kiló, és tizenegy kísérletnek ad helyet, amelyek célja az üstökös jobb megismerése. A 2004-ben útnak indított Rosetta bonyolult pályán – a Föld lendítőerejét három, a Marsét egy alkalommal használva ki – 2014 januárjában közelítette meg végcélját, amellyel az óta együtt repül. Útjának nagy részét passzívan, hibernált állapotban töltötte, de a Lutetia és a Steins kisbolygókat megközelítve „felébresztették”, hogy fényképeket készítsen róluk. A Philae november 12-én, magyar idő szerint délután öt körül éri majd el az üstökös felszínét, ahol először odacsavarozza magát a sziklákhoz, aztán miután körbefotózza a látványt, nekiáll a tudományos méréseknek.

A Rosetta-program két fő összetevője a tudományos célú kísérletek, megfigyelések lebonyolítása, valamint az ezek zavartalanságát biztosító űreszköz és kiszolgáló rendszereinek elkészítése. A magyar kutatók – elsősorban az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont, az SGF Kft., valamint a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék munkatársai – mindkét területen kaptak megbízást, de meghatározó a részvételük a Philae leszállóegység felműszerezésében és szolgálati rendszereinek megalkotásában. A BME kutatói a leszállóegység „vegetatív szerve”, az energiaellátó rendszer tervezésében és megépítésében vettek részt. „Ez kulcsfontosságú mechanizmus, és amíg nem kapcsol be, más rendszer sem működhet” – emelte ki Csurgai-Horváth László. „Kezeli az összes energiát, az akkumulátorokat és a napelemeket. Kiszolgálja az egész űreszközt, ezért az elkészítését célzó megbízás az ESA döntéshozóinak nagyfokú bizalmát is jelzi irántunk.”

A legnagyobb hazai űrfizikai vállalkozás a Rosetta-misszióig a magyar közreműködés volt a Vénusz–Halley (VEGA) programban. Az 1986-ban földközelbe került üstököst több űreszköz is kutatta. Az ESA a Giotto szondát küldte, a szocialista országok pedig a VEGA-1 és VEGA-2 űrszondákat. A rendkívül sikeres programon több száz magyar kutató dolgozott a KFKI-ban és a BME-n, utóbbi tudósainak feladata volt a „BLISZI” fedélzeti adatgyűjtő egység, valamint a magyar készítésű fedélzeti műszerek tápellátó rendszerének elkészítése.