Klinikai szempontból tudjuk, melyik szexuális fantázia számít patológiai esetnek: ezek között vannak nem beleegyező partnerek, fájdalom okozása a szexpartnernek, vagy ha ezek feltétlenül szükségesek az élvezethez. Ettől eltekintve mi számít abnormális vagy atipikus fantáziának? Hogy megtudjuk, megkérdeztük az embereket – ilyen egyszerű az egész.

– mondta Christian Joyal, a tanulmány vezető szerzője. A kutatásban ezúttal nem egyetemi hallgatókat kérdeztek meg, mint a hasonló tanulmányokban, hanem 1517 quebeci felnőttet faggattak a szexuális fantáziáikról. 799 férfi és 718 nő adott válaszokat; az átlagéletkoruk 30 év volt. Az önkénteseket arra kérték, hogy értékeljék, mennyire jellemző rájuk az 55 felsorolt szexuális fantázia bármelyike; ezeken felül természetesen a saját verziójukat is leírhatták. A résztvevők 85,1 százaléka heteroszexuális volt, 3,6 százalékuk homoszexuális; a többiek orientációját nem határozták meg.

Fotó: David Mcnew / Europress / Getty

Az egyes fantáziákat több csoportba osztották:

• Statisztikailag valószínűtlen (statistically rare): a vizsgált minta 2,3 százaléka;
• Szokatlan (unusual): a vizsgált minta kevesebb, mint 15,9 százaléka;
• Gyakori (common): a vizsgált minta több mint 50 százaléka;
• Tipikus (typical): a vizsgált minta 84,1 százaléka.

Bár majdnem az összes szélsőséges fantáziát le lehet írni a parafília fogalmával, a tudományos irodalom nem részletezi, hogy ezek pontosan milyen fantáziák. Észak-Amerikában a Diganostic and Statistical Manual of Mental Disorders, magyarul DSM-V foglalkozik a témával; ezt használják, hogy kategorizálják a rendhagyó szexuális fantáziákat.

A nő ábrándozik, a férfi tervez

Dr. Vizi János szexuálismedicina-szakember kérdésünkre elmondta, hogy a DSM-V alaptétele szerint egy szexuális fantázia kiélése legfeljebb akkor lehet káros, ha az az alanynak, illetve a szexuális partnerének kellemetlen érzést, károsodást okoz, vagy a partner beleegyezése hiányzik. (Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a partner az életkora vagy aktuális állapota miatt nem adhat érvényes beleegyezést.)

Több pszichiáterhez és szexuális medicinával foglalkozó szakemberhez hasonlóan Vizi sem ért egyet azzal, hogy a kézikönyv szentírás lenne: a DSM-V a gyakorlatban nem ad kielégítő támpontokat a szexuális funkciózavarok diagnosztizálásához, különösen nem azok elkülönítéséhez. (Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amikor szokatlan szexuális fantáziákról beszél, az „unusual”, kifejezést használja, ami nem szokványost jelent – a DSM-V-ben az „anomalous” melléknevet használják, ami viszont rendhagyót jelent.)

Az eredmények kiértékelése még mindig tart: a kutatók szeretnék, ha a statisztikai analízis eszközeivel meghatározhatnának homogén alcsoportokat az egyének között, kizárólag a szexuális fantáziáik alapján.

A kutatás fő megállapításai:

• A szexuális fantáziák természete az egyes népcsoportok körében igen változatos lehet. Ezeket statisztikailag ritka, szokatlan vagy tipikus fantáziaként kategorizálták.
• Nem meglepő módon a tanulmány megerősítette, hogy a férfiaknak szexuális téren sokkal élénkebb a képzelőereje, és sokkal lelkesebben beszélnek a fantáziáikról, mint a nők.
• A megkérdezett nők jelentős része – 30-60 százalékuk – fantáziál behódolásról és elnyomásról, például arról, hogy kikötözik, elfenekelik vagy szexre kényszerítik.
• Fontos különbség, hogy a nők elkülönítik a vágyaikat és a fantáziáikat. Azok a nők például, akik szívesen fantáziálnak alávetettségről – például arról, hogy egy idegen szexre kényszeríti őket –, leszögezték, hogy nem szeretnék, ha ezek valóra válnának. A férfiak ezzel szemben  épp azt szeretnék, ha ezek teljesülnének.
• A várakozásoknak megfelelően a nők fantáziái sokkal gyakrabban kötődtek egy konkrét személyhez, mint a férfiaké.
• Általában a kapcsolatban élő férfiak sokkal többet fantáziálnak házasságon kívüli kapcsolatokról, mint a kapcsolatban élő nők.

Az, hogy valakinek szexuális fantáziái vannak, teljesen normális; így van ezzel a Föld lakosságának 95 százaléka. A fantáziálás ráadásul bizonyos fokig egészséges is – a kérdés csak az, hogy pontosan miről fantáziálunk.

Inkább állattal, mint gyerekkel

Az Independent táblázatban foglalta össze az egyes szexuális fantáziák gyakoriságát. Eszerint a férfiak és a nők egyaránt hevesen vágynak a romantikára, de 12 éven aluliakkal folytatott szexről nem szívesen fantáziálnának. Akkor már inkább jöjjenek az állatok.

A statisztikai adatok tehát azt mutatják, hogy a válaszadók inkább egy állattal, mint egy 12 éves gyerekkel folytatott szexről fantáziálnak – persze, ez nyilván sarkítás. De azok után, hogy ezekre a lehetőségekre is nullánál több válasz érkezett, fölmerül a kérdés: lehetnek-e a szexuális fantáziák mentális rendellenességek szimptómái?

Vizi szerint a két területet nem érdemes összemosni: aki mentális zavarban szenved, annak ugyanúgy lehetnek szexuális fantáziái, mint bárki másnak. Ezek csak akkor tekinthetők kórosnak, ha az adott mentális zavarra jellemző tulajdonságaik vannak. Pszichotikus zavarok esetén ezek lehetnek téveszmés jellegűek – például ha a személy kivételes szexuális tulajdonságokat tulajdonít magának, vagy másoknak –, vagy kényszereseknél megtapadó, a tudatot (időnként) eluraló jellegűek.

Alávetettség, élőben

Hogy a nők inkább csak a fantázia szintjén ragaszkodnak az alávetett szerephez, Vizi szerint erősen vitatható. A szexuális fantáziák nagy része partnert igényel, és ezekben a női partnernek is részt kell vennie. Vizi szerint a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy éppen a nő az, aki kezdeményezi azt, hogy a pár valósítsa meg a nő fantáziáit. A nőknél gyakori fantázia, hogy egy ismeretlennel szeretkeznek, nem ritka az olyan szerepjáték, amikor a nő kezdeményezésére a pár eljátssza, hogy idegenként ismerkednek meg az utcán, szórakozóhelyen.

A játék sokszor félig komoly: ha a férfi nem jól játszik, például nem elég jó szöveggel szólítja le a párját az utcán, az ismerkedés és a szex is elmarad. Gyakori női fantázia az erőszak is, ezt is gyakran imitálják, illetve bizonyos mértékig ki is élik a párok. Ebbe a ruha letépésétől a határozottabb fellépésen, a verbális agresszión, parancsolgatáson, lekötözésen át a mérsékelt fizikai agresszivitásig sok minden belefér. 

– sorolta Vizi.

Fotó: David Mcnew

Fontos elkülöníteni a szexuális fantáziákat a nyílt viselkedéstől. Vizi szerint egy szexuális fantázia önmagában sohasem perverz; a partner hozzájárulásának hiánya csak a nyílt viselkedés esetén jön szóba. A beleegyezés hiánya mellett a fantáziáknál említett szenvedés vagy funkcióromlás esetén is parafíliásnak tartjuk a viselkedést.

A parafíliás diagnózist – leszámítva bizonyos eseteket, mint például a pedofíliát – általában hat hónapja meglévő tünetek esetén állítják fel. Vagyis

– maximum akkor, ha tartóssá és kezelhetetlenné válnak.

A DSM-V alaptétele szerint egy szexuális fantázia kiélése legfeljebb akkor lehet káros, ha az az alanynak, illetve a szexuális partnerének kellemetlen érzést vagy károsodást okoz, illetve az élet más területén, például a munkában funkcióromlást okoz. Vizi azt mondja, a szakemberek körében is erősen vitatott, hogy vajon meddig tart az ortofília, a normális szexuális viselkedés tartománya, és hol kezdődik a mentális zavarnak címkézett parafíliás zavarok világa. A helyzetet bonyolítja, hogy bár a jog főszabályként egyre inkább visszavonul a szexualitás területéről, a parafíliás zavarok egy részét továbbra is a hatáskörébe vonja.

A szexuális medicina is figyelembe veszi a jogi álláspontot; erre a DSM-V szerkesztésekor is odafigyeltek. Ami a nyugati társadalmakban jogellenes, azt a szexuális medicinában sem szokás ortofilnak minősíteni. Elsősorban a nem konszenzuális magatartás, a valódi – tehát nem eljátszott – kényszerítés, a maradandó testi-lelki károsodás okozása tartozik ebbe a körbe, és ebbe beletartozik az is, ha olyan partnert választunk, akiket életkoruk, aktuális vagy tartósan fennálló pszichés állapotuk, vagy egyéb okok miatt nem tartunk képesnek beleegyezés adására.

Ezeken túlmenően is van határa a beleegyezés érvényességének. A magyar büntetőjog például nem ismeri el a szándékos, súlyos testi sértésbe való beleegyezés érvényességét, ez jogi határt szab a szadomazochista magatartásoknak. Több szerző éppen azért bírálja a DSM-V-öt, mert szerintük az orvosi szempontok rovására menően szolgálja ki a jogi-forenzikus igényeket.

Magánbűnök, közerkölcsök

A szexuális szokások nyilván a korral is változtak; ami száz éve még disznóságnak számított, arról ma már tanácsadó szakkönyvek születnek. Ezek alapján lehet azt állítani, hogy a szexualitással foglalkozó tudományok mindig az aktuális közerkölcsök és normák alapján határozták meg, hogy mi számít perverziónak és mi nem?

Vizi azt mondja, a valóban konszenzuálisnak elfogadott, maradandó károsodást nem okozó magatartásokkal kapcsolatban egyre több szakember hajlik a demedikalizáció, depatologizáló álláspont felé – vagyis nem kezelnék rendellenességként a szokatlan szexuális viselkedést. Miért kéne problémának tartani valamit, ha az egyik résztvevőnek sem okoz szubjektív szenvedést, örömforrást viszont annál inkább?

A szakemberek szerint ez a megközelítés használható lenne a maradandó sérülést nem okozó, konszenzuális szadomazochista magatartások, a nyílt voyeurizmus, a fetisizmus egyes formái esetén, különösen akkor, ha ezek a parafil jellegű magatartások az egyébként konvencionális szex előjátékaként, színesítőjeként funkcionálnak. Egyesek a pedofíliás zavar határait is feszegetik, ez viszont távolról sem elfogadott.

Fotó: David Mcnew

Aki perverz, az még nem bűnöző

Vizi szerint a modern európai szexológia kezdetét általában Richard von Kraft-Ebbing könyve, a Psychopathia Sexualis megjelenéséhez kötik; ez a forenzikus (bűnügyi) szexológia szakkönyve, parafíliákkal foglalkozik. Vizi megjegyzi, hogy a helyzet bizonyos értelemben a könyv megjelenése óta nem változott: a parafíliákkal kapcsolatos adataink többnyire a forenzikus esetekből származnak. A torzított minta persze nem reprezentatív, így a gyakorlatban nem, vagy csak kevéssé kriminalizált parafíliákról – például a voyeurizmusról (perverz kukkolás) vagy a frotteurizmusról (hozzádörgölőzés másokhoz nyilvános helyen) stb. – csak keveset tudunk.

A parafiliás magatartások szexuális visszaélésekkel tarkított átfedése megnehezíti az egyes esetek elkülönítését, mivel a pszichiátria mai állása szerint a szexuális bűncselekmények többségét – beleértve a gyerekek elleni pedofil bűncselekményeket is – olyan személyek követik el, akiknél nem állítható föl parafíliás zavar diagnózisa. Ugyanez megfordítva is igaz: a parafíliás zavarban szenvedők többsége nem követ el szexuális bűncselekményt.

A jogi és az orvosi esetek elkülönítését megnehezíti, hogy vannak esetek, amire nincs biológiai magyarázat. A kutatási anyagban összegyűjtött szexuális fantáziák kapcsán Joyal elmondta, hogy még őket is meglepte, milyen sok, bizarrnak nevezhető szexuális fantázia létezik. Ilyen például a transzneműekkel (shemale) folytatott szex; a heteroszexuálisok közötti anális szex; vagy az, hogy a partnerük valaki mással szexel. Mindez azért érdekes, mert a ma ismert evolúcióbiológiai elméletek nem adnak magyarázatot ezekre a fantáziákra.

Éppen ezért maguk a szerzők sem tartják sem tévedhetetlennek a tanulmány eredményeit, de Joyal szerint az elvégzett munka így sem volt haszontalan:

Összességében az eredmények lehetővé tették, hogy megértsünk néhány társadalmi jelenséget – például A szürke ötven árnyalata népszerűségét.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!