A kutyája tudja, ha rossz kedve van

Osztrák kutatók tanulmánya szerint a kutyák képesek különbséget tenni a vidám és a mérges emberi arcok között, ezzel bizonyított, hogy nem az emberek az egyetlenek, akik képesek különbséget tenni a kifejezett érzelmek között.

Már korábban is próbálkoztak annak mérésével, hogy a kutyák képesek-e megkülönböztetni az emberek érzelmeit, de ezek a kísérletek eddig nem jártak teljesen sikerrel. A Current Biology című szaklapban megjelent tanulmány szerzői viszont betanították a kutyákat, hogy különbséget tegyenek a boldog és a mérges arc között.

A kutyákat két csoportra osztották: az egyiket megtanították a boldog arcokra, míg a másiknak mérges arcokat mutattak. Minden edzésen csak az arcok alsó vagy felső felét mutatták a kutyáknak.

Miután 15 pár képpel betanították őket, a kutyákat négy dologgal tesztelték:

1. Új arcokon az arcoknak ugyanazt a felét mutatták, mint a betanításon;
2. A tréningen is megismert arcoknak ugyanazt a felét mutatták, mint addig;
3. Új arcok másik felét mutatták;
4. A tréningről ismert arcok másik felét mutatták.

Az eredmények alapján a kutyák képesek voltak különbséget tenni a vidám és mérges arcok között is, akkor is, ha azokat akkor látták először. Ez azt jelenti, hogy a kutyák nemcsak a kifejezett érzelmek között tudtak különbséget tenni, de új arcokra is alkalmazni tudják ezt a tudást.

"A kísérlet újdonsága egy korábban nem alkalmazott módszer, amellyel pontosabb képet kaphatunk arról hogyan képesek a kutyák a különböző emberi érzelemmegnyilvánulásokat fényképek alapján felismerni" – kommentálta a tanulmány eredményeit az indexnek Szánthó Flóra, az ELTE etológia tanszékének kutatója.  Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a kutyák intenzívebben reagálnak a vidám és mérges emberi arckifejezésre, mint a semlegesre, és az is kiderült, hogy a kutyák különbséget tesznek a gazdáik mosolygó és semleges arckifejezést ábrázoló fényképei között, de ezek az eredmények többször ellentmondásosak voltak: előfordult, hogy a kutatók nem találtak különbséget a kutyák, gazdáik vidám, semleges és mérges arckifejezésről készült képekre adott reakciói között. 

A mostani eredmények szerint viszont a kutyák nem csak arra képesek hogy megkülönböztessék a vidám és mérges arckifejezést egymástól, hanem az azokon megfigyelt jelzéseket (mimika) univerzálisan képesek voltak felismerni, vagyis ha új fényképet láttak, amelyen csak egy szempár volt látható, a korábbi tapasztalatok alapján képesek voltak eldönteni hogy vidám vagy mérges arckifejezés tartozik-e a szempárhoz.  Felismerik például szemöldök állását, amelyek az adott érzelmekre jellemzőek. 

"További érdekessége a kutatásnak, hogy a megfelelő választás mindig jutalommal járt a kutyák számára, azonban amikor a mérges arckifejezést kellett felismerniük és kiválasztaniuk a tanulás lassabban ment, több időt és próbált igényelt mint a vidám arckifejezés kiválasztása" – mondja a magyar kutatók. A tanulmány szerzőinek magyarázata szerint a mérges arckifejezéshez negatív érzelmi töltetet is társítottak a kutyák, vagyis valószínű hogy a korábbi tapasztalatok alapján megtanulták,  hogy a mérges arckifejezést mutató embert inkább érdemes elkerülni. 

A magyar kutató szerint akármennyire is evidensnek tűnik a laikusoknak az eredmény, mégis fontos megállapítások ezek, hiszen először mutatták ki hogy a kutyák mennyire pontosan képesek megkülönböztetni arcunk mimikáját, apró részletek felismerésével képesek különbséget tenni az érzelmek között.  Valószínűleg nemcsak a kutyák egyedi életében bekövetkező tanulásról van szó, hanem a háziasítás eredményeként tehettek szert a erre a tudásra.

Magyarok is vizsgálják

A kutyák érzelmeit az ELTE Etológia tanszékén is vizsgálják a magyar kutatók. "Saját  kutatásunkban is a kutyák érzelemfelismerő képességét vizsgáltuk – hasonlóan a frissen megjelent kutatáshoz –, a kutyáknak egyértelmű jelzést kellett adniuk választásukról. Az ellentmondásos eredményeket bemutató vizsgálatoknál a kutyáknak elég volt csak megközelíteni valamelyik tárgyat vagy fényképet, amelynél korábban a gazdák valamilyen érzelmet mutattak. Ez leginkább a kutyák érdeklődését tükrözte, akárcsak egy hétköznapi helyzetben, amit mi, emberek például gusztustalannak, undorítónak találunk az a kutyák számára akár még érdekes is lehet" – mondja Szánthó.

Emiatt a tesztekben tapasztalt eredmények nem tükrözték a kutatók várakozásait, vagyis hogy a negatív érzelemnél a kutyák elkerülést mutatnak. A mostani vizsgálatban, a magyar kutatókhoz hasonlóan sikerült kimutatni azt, hogy a kutyák felismerik a mérges arckifejezéshez tartozó negatív érzelmi töltetet (ugyanúgy mint az undorodás esetén), és ennél az esetnél lassabban is tanultak, nehezebben kapcsolták össze a mérges arcot a jó választásért járó jutalommal. 

Szánthó szerint fontos, hogy minden kutyatulajdonos figyeljen arra, milyen érzelmekkel közelít az állathoz. "A kutyák figyelik minden rezdülésünket, ezekből tudnak olvasni, amely iránymutatást jelent nekik ahhoz hogy hogyan viselkedjenek környezetükben. Több korábbi tanulmány is bizonyítja, hogy a gazda érzelemkifejezése befolyásolja a kutyák viselkedését, például bátrabban mennek oda egy ijesztő ismeretlen tárgyhoz, ha a gazda pozitív érzelmeket mutat vgy attól függően, hogy a gazda által adott vezényszó milyen érzelmi töltetű, a kutyák eltérő hajlandóságot mutathatnak a parancs teljesítésére".