Akkor most megint lesz magyar űrhajós?

Az, hogy csak most lettünk tagok, főleg akkor furcsa, ha tudjuk, hogy a volt szocialista országok közül elsőként mi léptünk kapcsolatba az ESA-val. 1991 áprilisa óta a lengyelek, a románok és a csehek is beléptek már, mi pedig a számos felkészítőprogram és a hosszú előkészítő munka ellenére is csak 2015 februárjától lehetünk tagok, annak ellenére, hogy a csatlakozást előkészítő programok közül kettőhöz, a PECS-hez és a PRODEX-hez is a térség országai közül elsőként csatlakoztunk.

Természetesen egy ilyen csatlakozás nem egyszerű, a folyamatra rálátó szakemberek leginkább a NATO-csatlakozáshoz hasonlítják a lépéseket. A tárgyalások során nemzetbiztonsági kérdések is felmerülnek, hiszen amellett, hogy a civil kutatások is fontosak, az űrkutatás egyre inkább biztonság- és katonapolitika. A hazai szakértők szerint hazánk minden szempontból megfelel a feltételeknek. Űrkutatási projektekben szerzett tapasztalattal bíró kutatóhelyek vannak az országban, így a kifejlesztett ipari titkok kiszivárgása ellen védő, nagyon is elvárt technológiai fegyelem nem lesz meglepő senki számára sem.

Konkrét és azonnali előnyök

Bár az éves tagsági díj nem alacsony, a csatlakozás konkrét és azonnali előnyökkel jár, bár műhold- vagy hordozórakéta építésben egyelőre nem valószínű, hogy szerepet kapunk majd. A belépés után az ESA által futtatott projektekhez háromszor-nyolcszor nagyobb hozzáférése lesz a magyaroknak, akik a közelmúltban a Masat-projekttel szereztek elismerést, de a hazai űrkutatás évek óta folyamatosan komoly eredményeket ér el.

Szakemberek szerint például a Masat tudományos és PR-sikere is kellett ahhoz, hogy a kormányzat elszánja magát a lépésre, még akkor is, ha talán nem a miniműhold volt a legnagyobb megoldott feladat, csak az lett a leghíresebb. A kormány meggyőzése és a közvélemény meggyőzéséhez azonban mindenképp kellett az első magyar műhold, illetve a mögötte álló csapat kiemelkedő teljesítménye.

A pletykák szerint az évente 8 millió eurós tagdíj hamar megtérül, mert a kapott kutatási-ipari megrendelések bőven visszahozzák ezt. Az egész összeg visszapályázható, a nullszaldós mérleg nem elvi lehetőség, mondták el korábbi háttérbeszélgetések során a magyar űriparban dolgozó szakemberek az Indexnek. „Más tagoknak is sikerült visszaszerezni legalább az összeg 98 százalékát.” Vannak, akik szerint a stratégia eleve úgy állt össze, hogy a szereplők tudták: ha az állam befizeti, akkor a résztvevő cégeken keresztül ez akár többszörösen is megtérülhet. Forrásaink szerint akár ezermilliárdos projektekbe is be lehet kerülni. Saját számítások alapján három év alatt térül meg a befektetés, de sajnos a többi kelet-európai ország még nincsen bent olyan régen, hogy ezt az ő példájukon keresztül is lássuk.

Ugyanakkor a kormányzati igen miatt nagyon megnőhet az érdeklődés a már folyó, illetve a csak terveett projektek iránt. A más üzleti és iparterületekre gyakorolt hatást nem lehet előre felmérni, de a szakemberek szerint a magyar cégek és kutatóhelyek biztosra vehetik, hogy a befektetett pénz rövid időn belül megtérül.

A NATO azért is jó példa, mert oda sem feltétlenül az anyagi megtérülésért csatlakozik egy ország, hanem mert itt-ott leeső részfeladatok helyett a teljes rendszer részese lehet. Ráadásul eddig arra sem volt példa, hogy egy korábban bekerült ország kilépett volna a szövetségből. Az az együttműködés komoly dolog, ahol a garanciákat a lehető legmagasabb szinten kell biztosítani, ezért is van, hogy a kormány írja alá a belépési egyezményt, nem pedig egy adott ország űriparát alkotó cégcsoport.

Mikor lesz magyar űrhajós?

Fontos kérdés, hogy mennyivel nőtt annak az esélye, hogy ismét legyen magyar űrhajós. Szakértők szerint nagyon megváltozott a kiválasztási rendszer, mióta Farkas Bertalan visszaért.

Ma már komoly tudósok mennek fel és nem katonák. Érdemi tudományos munka folyik, és nem politikai döntés kell egy-egy űrutazó személyével kapcsolatban.

A legnagyobb esélyt az adhatja, ha valami olyan felszerelést, műszert tervezünk vagy kutatást végzünk, aminek működtetéséhez vagy lefolytatásához mindenképpen magyar tudóst kell felkérnie a kiválasztó szervezetnek. Azt azonban minden nyilatkozó megemlítette, hogy a csatlakozás lényege nem az, hogy magyar ember menjen az űrbe, inkább az a fontos, hogy a mostantól bizonyos szolgáltatásokat nem megvennünk kell majd, hanem meg kell tanulnunk használni.

Az Európai Űrügynökség 21 tagországot számláló nemzetközi szervezet, amelynek a tudományos kutatás mellett elsődleges feladata az űrtechnológia célzott fejlesztése, az űripar növekedésének katalizálása, űralapú infrastruktúrák kiépítése és hasznosítása (műholdas navigáció, távközlés, meteorológia stb.). Az ESA következetesen működteti a földrajzi visszatérítés elvét, vagyis minden ország ipara az ország hozzájárulásával arányos mértékben vehet részt a programokban. Az ESA garantálja, hogy a befizetett hozzájárulás arányos része pályázatok útján visszaáramlik a tagországba. A belépéssel egyidőben az ESA összes ipari tendere megnyílik a csatlakozó ország vállalatai előtt, a szervezet pedig több éven át felzárkóztató-segítő programokkal gondoskodik arról, hogy az új tagállam ipara a befizetésekkel arányosan részesüljön a visszatérítésből. Az ESA éves költségvetése megközelítőleg 4 milliárd euró.