Múmia lett a szervdonor

Elsőre borzasztóan hangzik, hogy egy elhunyt nő lábait mumifikálták, de mindenki megnyugodhat, a svájci kutatók által elvégzett munka tudományos célokat szolgált. Eddig is tudtuk, hogy nagyjából miként zajlik a mumifikáció, de a Zürichi Egyetem kézzel fogható bizonyítékot akartak. Szerencséjük volt, mert egy elhunyt szervdonor a tudománynak ajánlotta fel a testét, és a kutatócsoport megkapta a lábakat.

Christina Papageorgopoulou antropológus, a görögországi Demokritusz Egyetem munkatársa elmondta, azért használták csak a végtagokat, mert a teljes testtel túl sok munkájuk lett volna. 

Először is kisütötték az egyik lábat egy 40 Celsius-fokosra hevített sütőben, 10-20 százalékos páratartalmon, hogy szimulálják az egyiptomi forró és száraz körülményeket. Ezt azonban hét nap után leállították, mert nem kezdődött meg a várt mumifikálódási folyamat. A másik lábat pedig gyakorlatilag bepácolták sókba: nátrium karbonát és nátrium bikarbonát keverékébe. Az egyiptomiak is pont ezeket használták, hogy a temetés előtt megakadályozzák a testek rothadását.

A sóval borított lábat folyamatosan szellőztették, és 208 napig állni hagyták. Ez idő alatt 18-szor szövetmintát vettek belőle, valamint mikroszkóppal, MRI-vel és CAT szkennerrel is vizsgálatokat végeztek. A 208. napon a tudósok elkönyvelték, hogy a mumifikáció sikerrel járt, a bőr- és izomszövetek jó állapotban megmaradtak a víz kivonásának köszönhetően. Baktériumok és gombák sem szaporodtak el a testen.

Néhány furcsaságot azért megállapítottak:

• a lábban Enterococcus cecorum baktériumot találtak, ami szárnyasok belső szerveiben él;
• sokkal tovább tartott a mumifikáció, mint az ősi Egyiptomban, ahol a beszámolók szerint csak 70 napra volt szükség.

Mindezek ellenére Papageorgopoulou és munkatársai örülnek annak, hogy sikerült reprodukálni és dokumentálni egy ilyen ismert ősi eljárást.