Épp most zárul le az űrkutatás egy korszaka
További Tudomány cikkek
- Ritka állatfajt találtak a tengerben, már a dinoszauruszokkal is együtt élhetett
- Nem várt helyről került elő Winston Churchill egyik híres levelének kézirata
- Gigantikus víztározót találtak az űrben, egy fekete lyuk mellett
- Az időszakos böjtbe belekopaszodhatunk
- Megszólalt a NASA egyik pilótája: A semmiből tűnt fel két fémgolyó, a radar sem észlelte őket
Hatalmas változásokra azért nem kell gondolni, az újabb becslések mindössze két kilométert változtak: a mérések szerint a Plútó átmérője nem 2368±20 kilométer, hanem 2370±20 kilométer. Ez az apró változás inkább csak annyit jelent, hogy a korábban gondolthoz képest pontosították azt, hogy mi a Plútó legvalószínűbb mérete, ezt jelenti a ±20 kilométer: valószínűleg 2370 kilométer, de az is lehet, hogy 2350, vagy épp 2390 (esetleg ettől valamelyest még jobban eltér, de annak nagyon kicsi az esélye.
Tudományos szempontból ennél komolyabb jelentősége van annak, hogy mekkora is a Plútó. Ebből, illetve az égitest tömegéből (amit a csillagászok a Plútó és a Charon egymáshoz képest alkotott keringési adatai alapján tudnak kiszámolni) lehet következtetni az átlagos sűrűségre, vagyis arra, hogy pontosan miből is van a törpebolygó. A jég kevésbé sűrű, a kőzetek annál inkább.
Egyes vélemények szerint a New Horizons küldetés jó alkalom arra, hogy a Pútót a 2006-os, törpebolygóvá nyilvánítás után ismét visszasorolják a bolygók közé, mások viszont inkább azt mondják, hogy mivel a Nemzetközi Csillagászati Unió által kiadott meghatározás a bolygóra amúgy is elég ködös és gumiszerű, tulajdonképpen tök mindegy, hogy törpe- vagy egyéb bolygóként gondolunk a Plútóra. A lényeg, hogy a New Horizons kedden készülő fotói után sokkal többet tudunk majd valamiről, amiről eddig szinte semmit sem tudtunk, ráadásul a küldetés lezárja az űrkutatás egyik legnagyobb korszakát: mától nagyon sokáig nem lesz olyan, hogy egy űrszonda eddig még nem feltérképezett bolygó mellett repül el.
A tudományos eredmények között a Plútó méretei mellet még két érdekesebb szerepelt a tegnapi közleményben. Az egyik arról szólt, hogy nagyobb mennyiségű nitrogént mértek az északi pólus közelében, ami megerősíti azt a korábbi feltételezést, ami szerint a Plútó egyenlítői, vagyis melegebb területein kipárolgó gáz a pólusokon újra kifagy. A másik újdonság a Plútó egyik Holdjával, a Charonnal kapcsolatos: a legutóbbi felvételeken egyértelműen látszik, hogy valóban egy óriási becsapódási kráter látható a felszínen.
A New Horizons küldetés most lép az igazán izgalmas szakaszába, de a legnagyobb felbontású, tehát a legközelebbről készült képekre még várnunk kell. Az első, történelmi jelentőségű felvételeket a tervek szerint magyar idő szerint szerda este közli majd a NASA annak ellenére, hogy a felvételek valójában kedden készülnek. Ennek az az oka, hogy a szonda nem széles sávú interneten küldi haza a nagy méretű képeket. Fontos megjegyezni azt is, hogy messzemenő következtetéseket nem nagyon szabad majd levonni az elsőként kiadott képek alapján, azok ugyanis agyontömörített jpegek lesznek, az eredeti állapotokat jobban mutató, hatalmas méretű RAW fájloknak hónapok kellenek, mire a pár kilobites másodpercenkénti sebességű kapcsolaton eljutnak a Földig.
A New Horizons még 2006-ban indult útnak (néhány hónappal azelőtt, hogy a Plútót bolygóból törpebolygóvá minősítették volna), 7,5 milliárd kilométernyi utazás után közelíti meg az égitest felszínét 12500 kilométerre, hogy a valaha készült legnagyobb felbontású fotókat készítse (számos egyéb jellegű tudományos mérés mellett). A szonda nem áll pályára a Plútó körül, hanem szó szerint elszáguld mellette. Ez két, egymással összefüggő dolog miatt alakult így: egyrészt hatalmas sebesség kellett ahhoz, hogy a szonda ilyen rövid idő alatt elérje a Plútót, másrészt túl sok üzemanyag kéne a lefékezéshez 58000 kilométeres óránkénti sebességről nagyjából 3000-re kéne lassulni, ami a fékezőrakétákat, és hatalmas mennyiségű üzemanyagot igényelne.
Az angolul flybynak, magyarul talán megközelítésnek hívott manőver közben a szonda átmenetileg elérhetetlenné vált, de ez tervezett dolog: a szerkezet minden erőforrását a küldetésre fordítja, és az olyan felesleges dolgokat, mint a földi irányítással tartott kapcsolat, egyszerűen kilőtte. Ennek megfelelően nagyjából holnap éjjel háromig fogalmunk sem lesz arról, egyáltalán sikerül-e az adatgyűjtés, ekkor jön meg elvileg az a rövid rádióüzenet, ami a szonda állapotát jelenti majd le csak. Az első képeket magyar idő szerint szerda késő este közli majd a NASA.
Addig sem maradunk tartalom nélkül, a NASA folyamatosan tolja az újabb és újabb híreket, de ha ön csak a fényképekre kíváncsi, viszont azokra azonnal, kövesse Twitteren a NewHorizonsBot nevű profilt, itt abban a pillanatban jön hír az új képről, amint az felkerül a küldetés oldalára.
A szonda mintegy 150 fotót készít majd, a felvételeken nem csak a Plútó felszíne, hanem a Charon és a Nix nevű holdak is szerepelnek majd (utóbbi valószínűleg csak nagyon halványan). Az áthúzás után is érdekes képek jönnek majd még: lesz például olyan mérés, ami azt nézi, hogy változnak meg a napsugarak a Plútó légkörén áthatolva, hogy a kutatók következtethessenek a törpebolygó körüli légkör összetételére. A képek egészen jövő hétfő délutánig folyamatosan kerülnek majd fel az internetre, aztán szeptemberig lesz egy kis csend – akkor érkeznek meg a tömörítetlen fájlok. A New Horizons nem áll meg a Plútónál (ahogy írtuk, nem is képes ilyesmire), a NASA szerint a Kuiper-öv egy részének feltérképezése, illetve később a Naprendszer határvidékének további megismerése is lehetővé válik majd.