Rájöttek, miért olyan idegesítő az emberi sikoly

Az emberi sikoly minden más hangnál hatékonyabban ingerli az agy félelemközpontját egy friss tanulmány szerint. A New York-i Egyetem kutatói megállapították, hogy a durvább, gyorsabban ingadozó jellege teszi különösen zavaróvá.

A tudósok számos másik hangtípussal is megpróbálták idegbajba kergetni a kísérleti alanyaikat, és arra jutottak, hogy a sikolyhoz hasonló hatást csak a riasztóberendezések és a rendőrségi szirénák hangja volt képes előidézni. Megpróbálták szétszálazni a vizsgált hangok különböző tulajdonságait, hogy megnézzék, mi az, amiben a sikoly különbözik szinte az összes többi, kevésbé kellemetlen hangtól.

A kutatást vezető David Poeppel szerint arra jutottak, hogy a hang durvasága a kulcs, vagyis hogy milyen intenzitással változik az adott hang frekvenciája. Minél egyenetlenebb egy hang, annál zavaróbb hatást kelt. A normál emberi beszéd esetében másodpercenként csak 4-5 Hz az ingadozás, sikításkor viszont a hang sokkal egyenetlenebb, akár 30-150 Hz-es is lehet a kilengés. 

Poeppel szerint azzal, hogy sikerült meghatározni a sikoly idegesítő mivoltának a titkát, ezt felhasználva még idegesítőbb riasztó- vagy ébresztőhangokat, vagy akár horrorfilmes hangeffekteket is létre elő lehetne állítani.

A kutatók az egyes hangok mellett a befogadóikat is megvizsgálták: fMRI-vel mérték a hangokra adott agyi reakciókat. Azt vették észre, hogy amíg a hallókérget az összes hangtípus aktiválta, a sikoly ezen túl stimulálta az amigdalát is, amely a a félelemérzetért felel. Megállapították azt is, hogy minél egyenetlenebb a hang, annál nagyobb a hatása a félelemközpontra.

A mostani eredmény annyiban nem teljesen új, hogy ugyanerről az akusztikus tulajdonságról már korábban is megállapították, hogy rendkívül idegesítő az emberi fül számára. Mi is megírtuk korábban, hogy a sikolyhoz hasonlóan kimondottan idegtépő hang, a táblakaparás titkának is a durvaság az egyik összetevője. John McDermott, az MTI kutatója még 2012-ben állapította meg, hogy a kezünk végighúzásánál a körmök nem egyenletesen siklanak a táblán, hanem gyakorlatilag nagy sebességgel pattognak rajta, így a keltett hang is egyenetlen. McDermott akkor a 20 és 200 Hz között ingadozó hangokat tartotta a legzavaróbbnak.