A földön kívüli élet nyomába eredt az MTA

A Földhöz hasonló égitesteket kutató eszközökről és a lakhatóság feltételeiről is tanácskoztak a közelmúltban az MTA-n rendezett nemzetközi konferencián. A kutatók a kémiai követelmények terén ma már nem tartják elegendőnek az élet kialakulásához a folyékony víz és a szerves anyagok együttes jelenlétét. Megfelelő energiaforrás, katalitikus hatású ásványi felületek és redoxpotenciál, azaz változatos kémiai környezet is kell, amelyben az egyes komponensek áramlanak is.

Az interdiszciplináris kutatások terén különösen fontos szerepük van azoknak a találkozóknak és megbeszéléseknek, amelyeken a különböző tudományterületek képviselői vitatják meg az aktuális tudományos kérdéseket – így a közelmúltban az MTA Székházban rendezett, Lakható bolygók nyomában (Missions to Habitable Worlds) című nemzetközi konferenciának is. A tanácskozáson olyan programok és kezdeményezések indultak, amelyek hosszú távon hatással lehetnek az asztrobiológia (a Földön kívüli élettel és a földi életre kifejtett kozmikus hatásokkal foglalkozó tudományág) fejlődésére.

A közel száz résztvevő többsége külföldről érkezett, ami szintén az esemény jelentőségét mutatja. A kétnapos konferencia megrendezését az EU COST TD1308 technológiai programja és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont támogatta. Az MTA kutatóhálózata az idei évtől az Európai Űrügynökség (ESA) munkájában Magyarország teljes jogú tag státuszával vehet részt.

A közeljövő űrszondáinak programjai közül a JUICE, az ExoMars, a CHEOPS és a PLATO űreszközök vezető kutatói ismertették, hogy mire lesznek képesek ezek a következő évtizedben induló szondák. Mindegyikük meghaladja elődjét valamiben: az ExoMars először fog 2 méter mélyre fúrni a vörös bolygón, a JUICE radarjával a Jupiter jégholdjainak mélységi óceánjait vizsgálja majd, a két űrtávcső pedig minden korábbinál pontosabb információkat ad más csillagok bolygóiról – közöttük is elsősorban a Földhöz hasonló, potenciálisan lakható égitestekről.

Az újabb modellszámítások alapján cseppfolyós víz a Naprendszer peremvidékén is előfordulhat, méghozzá a jeges felszínű, fagyott objektumok belsejében. Itt nem az óriásbolygók körül keringő holdakról, hanem magányos égitestekről (például a Plútóhoz hasonló Kuiper-objektumokról) van szó, amelyekben a korai összeállás és a radioaktív bomlás hője okozott olvadást, és generált átmenetileg folyékony vizet. A modellek alapján néhány 100 km-es méretnél ez jellemző lehetett a Naprendszer születésekor – elképzelhető tehát, hogy a legtöbb folyékony víz a bolygók kialakulása idejében a Naprendszer peremvidékén volt található. Noha később a kisebb égitestek belseje is teljesen megfagyott, az 1000 km-es nagyságrendű és még nagyobb objektumokban akár ma is lehet folyékony víz.

A konferencia egyik legizgalmasabb szekciója a második nap délelőttjén zajlott, amikor is a lakhatóság fogalmát mutatták be az eltérő tudományterületek szemszögéből. Az asztrofizika, csillagászat, geológia, biológia, kémia és filozófia neves kutatói egy-egy félórás áttekintésben foglalták össze a számukra legfontosabb jellemzőket. A közönség és az előadók között minden előadást követően élénk vita zajlott. Egyértelművé vált, hogy az eltérő megközelítéseket a közös természettudományos nyelv segítségével kell összehangolni, és hogy ezen a téren a potenciális kémiai folyamatok jellemzése az egyik legnehezebb feladat az eltérő égitestek vonatkozásában. A szekcióülés végeredménye egy következő találkozó kijelölése lett, amelyre 2016 márciusában kerül sor Párizsban - ahol már szűkebb körben folyik majd az egyeztetés.

A konferenciáról többet itt tudhat meg.