Ész és erő is kell egy galambraj vezetéséhez

Magyar kutatók elsőként bizonyították be, hogy a rajban repülő galambok vezetői nemcsak a sebességük miatt állnak az élen, hanem a navigációs döntéshozatali képességükkel is a többiek elé kerülnek. Bíró Dóra (Oxford) és Vicsek Tamás (ELTE) tanulmánya a rangos Current Biology tudományos lapban jelent meg.  

Vicsek Tamás és kutatótársai arra keresték a választ, hogy a madárrajok melyik tagja kerül a vezető, azaz a repülési irányt meghatározó egyed pozíciójába, és ott hogyan teljesít. A vizsgált rajok néha csak a fészekrakó hely körül, más esetekben – így például a migráció során – akár több ezer kilométeren át is együtt mozogva repülnek - írják a kutatók.

A vizsgálathoz postagalambok hazatalálását figyelték meg az ELTE-s kutatócsoport saját fejlesztésű micro GPS-ével. A madarakra erősített 13 grammos GPS másodpercenként tízszer rögzíti az állatok pozícióját. Az adatok elemzéséből kirajzolódott, hogyan születik a döntés a repülő rajban.

A kutatók megállapították, hogy a gyorsabban szálló madarak általában a raj élén haladnak, és a többiek követési hajlama (hogy a csapat együtt maradjon) eredményeként egyúttal vezető helyzetbe is kerülnek. Ennek a pozíciónak a következménye, hogy többnyire ezek a galambok hozzák meg a repülési irányra vonatkozó döntéseket. A kutatócsoport legfontosabb következtetése – amelyet a kísérletsorozat elején és végén végzett egyedüli reptetések adatai is igazoltak – szerint

Ez azt jelenti, hogy  a repülési sebesség, mint  tájékozódással nem összefüggő tulajdonság, kiváltotta egy másik, kognitív tulajdonság, a navigációs képesség javulását.

A kapott adatok az élővilág sok más csoportosan mozgó lényére is érvényesek lehetnek, ennek vizsgálata még hátravan. Az ELTE más felhasználta az így szerzett tudását: tavaly a világon elsőként építettek kollektív mozgásra képes robotrepülőgép-rajt.