Hiába gondolja, ön se tud egyszerre több dologra figyelni

Érezte már ön is úgy, hogy akkor tud igazán felpörögni, ha sok mindennel kell egyszerre foglalkoznia? Hogy ilyenkor tudja valóban elkapni a ritmust, és csak úgy darálni a különböző feladatokat? Elnézést, hogy nekem kell szólnom, de sajnos – hacsak nem tartozik az emberiség szerencsés 2 százalékába – ez a hatékonyság puszta illúzió. A multitaskinggal, vagyis a több feladat egyidejű végzésével kapcsolatos legtöbb kutatás arra jutott, hogy így vagy úgy, de ez a gyakorlat inkább árt, mint használ.

A több kevesebb

Az egyik klasszikus esetet, a vezetés közben telefonálást vizsgálva David Strayer már 2006-ban megállapította, hogy a telefonáló sofőrök nem sokkal jobbak, mint a részegek – és ez egyáltalán nem azon múlik, hogy kézben tartják-e a telefont. A lényeg a figyelemhiány: a kihangosított készüléknél is 37 százalékkal csökken a vezetésre fordított agyi aktivitás, miközben a sofőrnek a beszédre is figyelnie kell.

Szintén 2006-ban a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói egyetemistáknak mutogattak kártyákat különféle szimbólumokkal, és arra kérték őket, hogy a kirajzolódó mintázat alapján jósolják meg a következő kártyákat. Néhány jóslatot úgy kellett meghozniuk, hogy közben magas és mély hangokat is lejátszottak nekik, és számolniuk kellett a magasakat. Mint kiderült, ugyanolyan jól ment nekik a feladat elvégzése a multitaskingot szimuláló környezetben, mint mikor csak arra kellett figyelniük. Tehát akkor még sincs semmi gond a párhuzamos feladatvégzéssel? De van: amikor elvontabb kérdéseket tettek fel a hallgatóknak a mintázatok kapcsán, már gondban voltak. Magát a feladatot el tudták ugyan hatékonyan végezni az adott pillanatban, de alaposabb ismereteket, más kontextusba átemelhető tudást nem tudtak rögzíteni róla, szemben az egyetlen feladatra koncentráló társaikkal.

A Sussexi Egyetemen pedig az egyszerre több képernyőre figyelők agyát vizsgálták MRI-vel, és az átlagosnál kisebb anterior cinguláris kérget (ACC) találtak náluk. Ez az agyterület szabályozza az érzelmeket és szerepet játszik a döntéshozásban, az empátiában, az indulatok szabályozásában és az ítéletalkotásban is. (Az ugyanakkor még nem világos, hogy melyik volt előbb, a kisebb ACC vagy a több monitor.)

És a sort bőven lehetne folytatni: a többet multitaskingolóknak nagyobb problémát okoz szétválasztani az egyes feladatokat, és nehezebben szűrik ki az irreleváns környezeti ingereket. De ha mindez meglepi, ne aggódjon, nem ön az egyetlen.

David Strayerék 2013-ban felmérték, mennyire realisztikus az emberek megítélése a kérdésről. Kiderült, hogy a legtöbbet multitaskingoló és magukat ebben leginkább jónak tartó alanyok nyújtották valójában a leggyengébb teljesítményt, amikor egyszerre több feladattal kellett megbirkózniuk.

Még, még, még, ennyi nem elég

Earl Miller, az MIT idegkutatója szerint mindennek az az oka, hogy az agyunk nem igazán alkalmas a multitaskingra, és bár éppen a hatékonyság növelése érdekében csináljuk, valójában épp a feladatok közötti folyamatos váltogatás ront a teljesítményünkön. Ez a váltogatás ugyanis erőforrásigényes, az agyunk sávszélessége viszont véges, és ha egyszerre több dolog között kell ugrálnia, akkor csökken az egy-egy feladatra fordítható kognitív figyelem. Az agy pedig ilyenkor gyorsabban égeti az üzemanyagául szolgáló glükózt, ezért előbb el is fárad, mintha maradna egyetlen feladatnál.

Sőt, ahhoz sincs szükség a romláshoz, hogy valóban multitaskingoljunk, már ennek a lehetősége is elég lehet. Egy 2005-ös kutatás szerint már az is tíz ponttal csökkentheti az IQ-t, ha épp egy munkafeladatra koncentrálnánk, de tudjuk, hogy egy levél olvasatlanul várakozik az emailek között.

Amellett, hogy a multitasking a stresszhormonnak is becézett kortizol és az adrenalin termelésével túlpörgeti a testet, a dopamintermelést is serkenti, vagyis az agy gyakorlatilag megjutalmazza magát, ha a feladatok között váltogatunk. Ráadásul a döntéshozásban fontos szerepet játszó prefrontális kéreg kifejezetten fogékony az új ingerekre. Vagyis összességében könnyen csábulunk újabb és újabb feladatok elkezdésére, az agyunk pedig újabb és újabb hormonlökettel díjazza a sok kis feladat elvégzését, így az egész öngerjesztő rendszer arra ösztönöz, hogy ne egyetlen feladatra összpontosítsunk, hanem minél több mindennel foglalkozzunk egyszerre.

Mindez nemcsak az irodára, de a tanteremre is vonatkozik, ahol gyakran összecsúsznak különböző feladatok: tanári előadás, jegyzetelés, feladatmegoldás. JoAnn Deak oktató-pszichológus szerint ideális esetben ezeknek is jobban el kellene különülniük. Az otthoni tanulásra sincs jó hatással ez a tendencia: egy stanfordi kutatás szerint, ha valaki tanulás közben például tévét is néz, a megtanulandó információ nem a hippokampuszban rögzül, hanem a striátumban, ahonnan később nehezebben hívható elő.

Természetesen azért vannak különbségek abban, hogy ki milyen mértékben képes megbirkózni egyszerre több feladattal. Azt, hogy ez min múlik, egy friss szeptemberi kutatás válaszolta meg. A német és amerikai kutatók a különböző agyterületek közötti kapcsolatért felelős hálózati aktivitást vizsgálták. Kimutatták, hogy elsősorban nem az egyes területek aktivitása határozza meg, hogy milyen hatékonyan tudunk váltani a különféle feladatok között, hanem hogy az e feladatok végzéséhez használt agyterületek közötti kapcsolat mennyire rugalmas, milyen dinamikusan tud át- és átrendeződni feladatváltáskor.

Van, amiben hasznos

Ugyanakkor nem csak negatív hatásait ismerjük a multitaskingnak. Egy idén júniusi kutatás szerint a fizikai teljesítményre még jó hatással is lehet. A kutatásban részt vevő idősebb alanyok észrevétlenül gyorsabban hajtották a szobabiciklit, miközben kognitív feladatokat hajtottak végre. A gyorsulást a könnyebb feladatoknál figyelték meg, de a nehezebbeknél se volt lassabb a biciklizés, mint önmagában végezve. Úgy tűnik tehát, hogy az automatikusan végezhető fizikai feladat elbírja, ha közben csinálunk még valamit, de ennek az is a feltétele, hogy a feladat ne igényeljen komolyabb kognitív figyelmet, például navigációt. Vagyis utcai biciklizés közben azért ne kezdjen matekfeladatokat megoldani.

A sportoláson kívül a multitasking a kreativitásnak is kedvezhet. A Harvard Egyetemen egy kutatás alanyainak szójátékokat kellett megoldania, és elolvasni egy cikket. Az egyik csoport egymás után végezhette el a két tevékenységet, míg a másiknak a gép 150 másodpercenként váltogatta a kettőt. Ahogy az várható, a kényszerített multitasking megtette hatását, és a második csoport gyengébben oldotta meg a feladatokat és kevésbé tudott a cikkel kapcsolatos kérdésekre is válaszolni. Viszont ugyanők a gyakorlat után sokkal jobban teljesítettek kreatív feladatok megoldásában: több, változatosabb és eredetibb válaszokat adtak. Ennek az oka, hogy multitasking közben kevésbé működött a szükségtelen ingereket automatikusan kiszűrő alacsony látens gátlás. Ez nehezíti ugyan az összpontosítást, viszont a több inger inspirálóan hathat.

Multimicsoda?

Mindeközben nem árt tisztázni, hogy egyáltalán mire is gondolunk, amikor “multitaskingról” beszélünk. A Financial Times cikke szerint legalább négyféle, így vagy úgy a multitaskinghoz köthető viselkedési formát lehet megkülönböztetni, amelyek persze a mindennapokban egymással össze-visszagabalyodva jelennek meg:

• A valódi multitasking, mint a vezetés közben telefonálás, az olvasás közben zenehallgatás, vagy épp a pisilés közben cigizés. De a manapság sokat kutatott több képernyős médiafogyasztási szokás is ide tartozik. Valójában ekkor sem egyidejűségről van szó, maga a multitasking kifejezés eredete is erre utal: a számítógépek többfeladatossága se valódi egyidejűség, csak nagyon-nagyon gyors váltakozás az elvégzendő feladatok között, ami az emberi érzékelés számára már az egyidejűség illúzióját kelti – ahhoz hasonlóan, ahogy a moziban a gyors egymásutánban vetített állóképekből létrejön a mozgás illúziója.
  

  Fotó: Thomas Trutschel
• A feladatváltogatás, amikor különböző tevékenységek között tudatos váltunk oda-vissza. Például mikor cikkírás közben elkezdek olvasni egy emailt, de félreteszem, hogy rákeressek valamire Google-ben, amit megszakítok egy csetüzenet kedvéért, de inkább megnézek valami értelmetlenül vicces videót (persze valójában sosem szakítanám meg a munkát ilyesmivel, csak a példa kedvéért írom).
• De ez utóbbi már a harmadik típus felé mutat, amikor a tudatos feladatváltogatás helyett a feladat(ok)ról elvonja a figyelmet valami, és mire észbe kapunk, már egy órája a Facebook hírfolyamában bolyongunk vagy kényszeresen cicás képeket pörgetünk munka helyett. Biológiai szempontból ez is hasonló folyamat, de itt már a hatékonyság illúziója sincs meg.
• Szintén gyakran ide keveredik az, ha egyszerűen sok teendőnk van. Ebben az esetben se valódi párhuzamosság nincs, se a gyors váltogatás miatti kvázipárhuzamosság. Ilyen a szülő esete, akinek a munkahely mellett az óvodába meg a piacra is el kell mennie egy nap alatt, meg főzni se ártana valamit, ha már megvette a padlizsánt, és a gyerek is éhes.

Na de mit kezdjek mindezzel?

Az a szerencse – vagy ízlés szerint éppen hogy a probléma –, hogy ugyanazok az eszközök segíthetnek a többfeladatú életmód mederben tartásában, mint amelyek miatt egyáltalán felerősödött ez a trend. Nézzünk néhány egyszerű és népszerű módszert.

Már az is segíthet, ha emailszűrőket állítunk be, hogy nyugodtabb mederbe tereljük a levélfolyamot, vagy átállítjuk a telefonunk értesítéseit, hogy ne csipogjon percenként, csak ha valóban halaszthatatlan közölnivalója van. De megjelentek azok a programok is, amelyek kifejezetten az egyfeladatosságot segítik elő, csak manapság distraction-free, vagyis zavartalan környezetet biztosító megoldásoknak szokás őket hívni. Ezek azok az összpontosítást segítő szigetek, ahova el lehet menekülni a lehetőségek özöne elől. Ilyen minimalista szövegszerkesztő például a minden platformra ingyenesen letölthető Focuswriter, vagy a böngészőben, de internet nélkül is futó Zenpen és Writebox – de a különböző alternatívákkal hírfolyamot lehet rekeszteni.

Persze az is segíthet, hogy ha a munkája engedi, hosszabb-rövidebb időre egyszerűen kikapcsolja az internetet. Ha erre nincs mód, kipróbálhat egy önmegtartóztatást segítő böngészőbővítményt, amellyel az elkalandozásra csábító oldalakat lehet időlegesen korlátozni. Ilyen a StayFocusd, a WasteNoTime, vagy a Self Control, és bármennyire vicces, de ezeket is rengetegen használják.

Nemcsak szoftverek, de hardverek is készültek kifejezetten arra, hogy egyetlen feladatra lehessen őket használni. Itt se luddita technológia-tagadásról van szó, hiszen akkor van ezeknek esélye, ha a modern környezetbe integrálódnak. Ilyenek az ekönyvolvasók vagy a Freewrite nevű szövegszerkesztőgép, amely olyan, mint egy hagyományos írógép, csak éppen epapírból van a kijelzője és a felhőbe szinkronizálja az irományokat.

A koncentrált munkavégzést segíti a Pomodoro-technika is. Ennek a lényege, hogy kétórás menetekre osztja a munkaidőt, amelyeken belül 25 perces intenzív munkavégzést 5 perces szünetek követnek. A méréshez egy egyszerű stopper vagy konyhai időmérő is megteszi, de mint mindenre, erre is zsákszámra találni appot vagy kiterjesztést.

A mindennapos hatékonyságra egész rendszerek (és iparágak) is épültek. Ennek mintapéldája David Allen könyve, a 2002-es Getting Things Done (magyarul itt), amely instant kultművé vált, az erről elnevezett módszert pedig világszerte sok ezren követik. A lényege, hogy az összetorlódó feladatokat úgy bogozhatjuk ki hatékonyan, ha kiadjuk magunkból, hogy ne kelljen vele azonnal foglalkozni, csak majd ha eljön a rászánt idő. Erre az alapgondolatra épül a modern teendőlistás appok nagy része is.

Az alapgondolat a Zeigarnik-hatást idézi meg. Ez az a jelenség, amikor jobban emlékezünk a befejezetlen feladatokra, mint amelyeket már lezártunk. Ez is magyarázhatja a váltogatást: ha több feladatunk van, egyiket se tudjuk elengedni, amíg be nem fejezzük őket. Majdnem tíz évvel az Allen-könyv megjelenése után, 2011-ben készült egy kutatás, amely igazolja, hogy a Zeigarnik-hatás kiiktatásához nem feltétlenül kell elvégezni a feladatot, hanem valóban elég, ha pontos tervet készítünk arra, hogyan fogjuk később elvégezni. Csak aztán nehogy a feladataink menedzselése még inkább elvonja a figyelmünket magáról a munkáról, mint a legelvetemültebb kiscicás videók.