Hidrogénbomba és atombomba: mi a különbség?

Észak-Korea azt állította, hogy nemrég sikeres hidrogénbomba-tesztet hajtottak végre; vagyis olyan nukleáris fegyver van a birtokukban, ami jóval erősebb, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott, második világháborús atombomba.

A szakértők nem merik biztosra mondani, hogy csakugyan hidrogénbombát robbantottak-e. Ennek ellentmond, hogy a kísérleti robbantást 5,1-es erősségű földrengés kísérte, és ez erejét tekintve nagyjából megegyezik a 2013-as nukleáris robbantáskor mért értékkel.

De mi a különbség a két nukleáris fegyver között?

A hidrogénbombát termonukleáris bombának is szokták nevezni, és jóval pusztítóbb erejű az atombombánál, ami a maghasadás elvét hasznosítja – ezért nevezik ez utóbbit hasadóbombának is. A különbségek atomi szinten, illetve a hatékonyságot vizsgálva fedezhetők föl.

A Hirosimában és Nagaszakiban is használt hasadóbomba az atommag hasadásakor felszabaduló energiát hasznosítja. A maghasadáskor felszabaduló energia a közeli, nagy tisztaságú plutónium atomjait is meghasítja, ami gyilkos láncreakcióhoz vezet. A japánokra dobott bombák rombolóereje akkora volt, mint 15-20 ezer tonna TNT-é, vagyis a robbanás ereje 15-20 kilotonna volt.

Egy termonukleáris fegyver, egy hidrogénbomba ereje ennél jóval pusztítóbb is lehet. Az Egyesült Államokban 1952 novemberében teszteltek először hidrogénbombát: a detonáció erejét 10000 (igen, tízezer) kilotonnásra becsülték. Ezekben is ugyanolyan láncreakció zajlik, mint a hasadóbombákban, de a hasadóanyag nagyobb része hasznosul, így a robbanás ereje is jóval nagyobb lesz.

A hidrogénbombákban egy előzetes robbanás tömöríti össze a hasadóanyagot, a plutónium-239 izotópot. A plutónium melletti kis kamrába hidrogéngázt fecskendeznek. A robbanáskor fellépő hő és nyomás hatására a hidrogénatomok között fúzió lép fel. A fúziós folyamat neutronokat szabadít fel, ami a plutóniumizotópban további maghasadásokhoz vezet, és felerősíti a hasadási láncreakciót.

Röviden: ha a fejünkre dobják, a hidrogénbomba és az atombomba között semmi különbség nincs, leszámítva, hogy a hidrogénbomba több százszor, vagy akár ezerszer is pusztítóbb lehet egy sima atombombánál.

A világ kormányai folyamatosan figyelik a nukleáris teszteket; erről állapodtak meg az 1996-os átfogó atomcsendszerződés keretében. A szerződést 183 ország írta alá, de ez sem kényszerítő erejű, mivel a legnagyobb atomhatalmak, köztük az Egyesült Államok, nem ratifikálták azt.

És akkor mit robbantott Észak-Korea?

Erről az MTA ma hozott le egy közleményt, amiben Bencze Gyula, az Akadémia doktora, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske és Magfizikai Intézet kutatóprofesszor emeritusa válaszolt a felmerülő kérdésekre. A közlemény szerint miután Észak-Korea nem tartozik a gazdag országok közé, nehéz elképzelni, hogy rendelkezésére áll az igen költséges technológia és a megfelelő szakértelem. Az azonban elképzelhető, hogy  „közönséges" atombomba előállítására megvannak a lehetőségei.

És elképzelhető-e az, hogy valamilyen alternatív módszerekkel, „kicsiben‟ állítsanak elő hidrogénbombát?  „A tudományban sok minden elképzelhető, azonban ha lenne lehetőség "kicsiben" előállítani hidrogénbombát, arról már értesült volna a szakmai közösség. Ezért jogos a kétely azzal kapcsolatban, hogy vajon valóban hidrogénbomba kísérleti robbantására került volna sor Észak-Koreában" – fogalmaz Bencze.