Nándor
9 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Magyar kutatók vizsgálták a fukusimai szennyeződés terjedését

2016.02.11. 07:00

A fukusimai atomerőműben történt baleset a második legkomolyabb az emberiség történetében. A legsúlyosabb a Csernobilban lévő erőműben történt robbanás volt. Japánt öt évvel ezelőtt, 2011. március 11-én nagy erejű földrengés rázta meg, az igazi pusztítást azonban az ezt követő cunami okozta.

A cunami súlyos üzemzavarok és balesetek egész sorozatát indította el a Fukusima Daiicsi atomerőműben. Három reaktorban történt zónaolvadás, négy reaktorblokk károsodott szerkezetileg. A balesetet a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba sorolták be, ami nagyon súlyos balesetet jelent.

Komoly problémát jelentett, hogy az erőműből nagy mennyiségben jutott ki radioaktív anyag. A baleset után világszerte közel 200 mérőhelyen ki tudták mutatni az atomerőműből származó radioaktív anyagokat.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pannon Egyetem kutatóinak megjelent egy tanulmánya a radioaktív anyagok terjedésének modelljéről. A tanulmány a Nature Publishing Grouphoz tartozó Scientific Report nevű folyóiratban jelent meg. A cikkben a modellezés eredményeit összevetették a valós mérési eredményekkel, és ezek igen jó egyezést mutattak.

Munkájuk rámutat, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint, modell szimulációkkal nagyon pontosan előre lehet jelezni egy baleset során a levegőbe kerülő szennyezőanyagok útvonalát. Ez az első ilyen átfogó munka, amely modellezi a fukusimai atomerőműben történt baleset során a légkörbe került radioaktív anyagok terjedését.

Ez a tanulmány azért is fontos, mert idén lesz a csernobili atomkatasztrófa harmincadik évfordulója. Vagyis harminc éve annak, hogy a világ közvéleménye rádöbbent a nukleáris balesetek földrészeken átívelő veszélyeire. A csernobili tragédia az atomenergiától való máig tapasztalható félelem mellett komoly technikai fejlődést is hozott. A fejlődés nem csak az atomerőművek és reaktorok biztonságát érintette, hanem egy esetleges újabb balesetre való felkészülést, a védelmi és előrejelző rendszerek kiépítését is.

Ezek fontos részét jelentik a légköri szennyezőanyag terjedési modellek, melyek számítógépes szimuláció segítségével képesek nyomon követni és előrejelezni a baleset során kibocsátott anyagok mozgását. Az ilyen modellek legnagyobb gátja, hogy ezeket nem lehet a valóságban tesztelni. Egy fukusimaihoz hasonló baleset mérési eredményeit azonban össze lehet hasonlítani a létező modellekkel.

Tudományos szempontból a fukusimai baleset elemzése hozzájárul a légköri szennyezőanyag terjedést szimuláló modellek további fejlesztéséhez. 2011-ben már számos terjedési modell, sűrű mérőhálózat és komoly számítástechnikai háttér állt világszerte a hatóságok rendelkezésére, amelyeket nukleáris baleset során, élesben, globális léptékben Fukusima után használtak először.

A terjedési modellek szimulációinak ellenőrzésére szolgáló méréseket elsősorban a CTBTO (The Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization) hálózat adatai biztosították. Ezt a mérőhálózatot a nukleáris fegyverek leszereléséről szóló egyezmény ellenőrzésére tartják fent, és képes a világ bármely pontján történő atomrobbanásból származó radioaktív izotópokat detektálni (persze csak akkor, ha azok kikerülnek a légkörbe). 

Emellett számos nemzeti környezetvédelmi hatóság, kutatóintézet és egyetem is végzett saját méréseket, japán és amerikai kutatók együttműködésével pedig a kibocsátás pontos mértékét és időbeli lefolyását is sikerült minden korábbinál részletesebben rekonstruálni. Ezzel mára egy napi felbontású emissziós (a légkörbe kijutó radioaktív anyagok mennyiségét leíró) adatbázis és világszerte 180-nál is több helyszínt felölelő nyilvános adatsor áll rendelkezésre a Fukusima-katasztrófa utáni mérési adatokból, ami alapvető információt jelent a terjedési modellek teszteléséhez.

A magyar kutatók az ELTE Meteorológiai Tanszékén fejlesztett terjedési modellt tesztelték a fukusimai balesetből származó adatok alapján. Azt vizsgálták, hogy a szimuláció mennyire jól rekonstruálja a valós helyzetet, illetve milyen időjárási és levegőkémiai folyamatokat kellene pontosabban figyelembe venni. A terjedés főbb útvonalainak modellezése megfelelt a korábbi jelentéseknek és a mérési adatoknak: a kibocsátott izotópok erős nyugati szelekkel a Csendes-óceán felé sodródtak, majd Kalifornián és az USA északi részén keresztül érték el az Atlanti-óceánt és Skandináviát. Európában a felhő gyenge szelekkel lassan keveredett a délebbi területek felé. Míg Izlandon már 2011. március 19-én kimutatták a szennyezés jelenlétét, Magyarországon csak 24-én, Franciaország és Spanyolország egyes részein pedig csak áprilisban mértek először megnövekedett aktivitást. 

Érdekesség, hogy Japántól nyugati irányba közvetlenül alig jutott szennyezőanyag; a közeli Kínát és Koreát is csak az egész bolygót megkerülve, 3–4 hét alatt érte el a fukusimai eredetű szennyeződés. A Föld déli fele pedig szinte teljesen érintetlen maradt. A trópusokon tapasztalható erős feláramlás ugyanis szinte kettévágja a légkört, így a szelek ritkán fújnak keresztül a hőmérsékleti egyenlítőn. Ennek köszönhető, hogy míg a szennyeződés néhány hónap alatt az északi félgömbön egyenletesen elkeveredett, a déli félgömbre csak igen kis mennyiségben jutott át.

A szennyezőanyagoknak a légkörben történő mozgását térben helyesen, időben két-három nap bizonytalansággal sikerült a szimulációnak reprodukálni, ami egy hónapot és több tízezer kilométert átívelő skálán meglepően jó eredmény. A felszíni koncentrációknál az eredmények a mérési adatokhoz képest 10-es szorzón belül maradtak, és a mért értékek világszerte 10–100 ezerszer kisebbek voltak a levegőben lévő radon természetes radioaktivitásánál (Japán területén végzett méréseket nem számítva). 

Magyarországon a lakosság által elszenvedett dózis pedig az egészségügyi határértéknek mindössze 0,03 százaléka volt. Ráadásul az alacsony értékek közel voltak a műszerek méréshatárához, ami sok esetben már magában a mérésben is többszörös bizonytalanságot okozott.

A tanulmány rámutat arra, hogy a hibák forrása elsősorban a magas gomolyfelhők függőleges átkeverő hatásának és az izotópok kémiai átalakulásainak gyenge ismerete okozza, amelyek a további modellfejlesztés elsődleges irányai. E modellek segítségével pedig egy esetlegesen bekövetkező baleset során már nagyobb biztonsággal alapozhatók meg a védekező intézkedések.