Ez a rakéta nem leszállt, ez lezuhant
Szép lassan visszaért Port Canaveralbe az az önjáró uszály, amelyre még múlt hét pénteken próbált meg leszállni a SpaceX amerikai űrvállalat Falcon–9-es rakétájának visszatérő fokozata.
A leszállás sajnos nagyon nem sikerült, az uszályról a kikötőben lőtt felvételek alapján még annyira sem, mint az eddig próbálkozások. Korábban mindig volt felismerhető, nagyjából egészben maradt rész a fedélzeten, most viszont egy nagyobb, leponyvázott darab és néhány, emberesebb méretű borításrész csak kisebb méretű törmeléket látni a platformon. Az "Of Course I Still Love You", vagyis Hát persze, hogy még mindig szeretlek nevű hajó korábbi felvételek alapján komolyabban megsérült, a fedélzeten is lukat ütött a rakéta, szóval nem kizárt, hogy minden korábbinál keményebb leszállás, vagy inkább ütközés történt. Erre utalt amúgy már az is, hogy az élő közvetítés közvetlenül az után meg is szakadt, hogy a rakéta hajtóművei megvilágították a hajó fedélzetét.
A visszatérés persze a küldetésnek csak sokadlagos része, elsősorban az a lényeg, hogy a rakéta sikerrel állította pályára az elejére csatolt műholdat. Az, hogy az első fokozat visszatért és leszállt volna, csak a SpaceX távolabbi terveinek része, Elon Musk, a cég vezérigazgatója már jóval a start előtt azt nyilatkozta, hogy nem számít másra, mint ami végül lett is: a Falcon–9-es eltalálta ugyan az Atlanti-óceánon ringatózó uszályt, de nem bírt talpon maradni a landolás után.
Egyelőre nincs hír arról, hogy pontosan mi okozta a bajt. Korábban volt már probléma abból, hogy kifogyott az irányításhoz szükséges hidraulikai folyadék, illetve legutóbb, mikor a rakéta tökéletes landolást hajtott végre, az egyik stabilizátorláb nem működött megfelelően a rossz időjárási körülmények között kialakult jegesedés miatt.
Szakértők (és persze a SpaceX, illetve más, civil űrvállalatok) szerint a visszatérő rakétafokozatok jelentik az űrutazás és űrkutatás jövőjét. A cél egy olyan rakéta kifejlesztése, amit csak egyszer kell legyártani, de sokszor lehet használni. Ez töredékére csökkentené a rakéták indítási költségét, vagyis sokkal olcsóbban lehetne dolgokat az űrbe, Föld körüli pályára állítani – egy-egy indításkor ugyanis az üzemanyag jelenti büdzsé kisebb részét, a rakéta gyártási költsége az, ami durván megemeli az árat.