Mentes = egészséges?

A „mentes = természetes = egészséges” képlettel működő marketinges trükk egyáltalán nem új, a legutóbbi ilyen jelenségről, az E-szám-mentes termékek divatjáról itt írtunk. És máris megérkezett a legújabb hasonló trend: olyanok is átállnak laktóz- és gluténmentes termékekre, akik nem érzékenyek ezekre. A divat nyugatról jön; Amerikában már 2014-ben olyan nagy buli volt, hogy a háztartások 11 százaléka vásárolt gluténmentes élelmiszereket, miközben csak a lakosság 1 százaléka gluténérzékeny. A mentes termékek piaca évi 10,5 milliárd dollárosra (az azóta eltelt két évben pedig 15 milliárdosra) nőtt.

Ez a divathullám csapott le az elmúlt hónapokban Magyarországra is. Megkerestük a legnagyobb hazai élelmiszer-áruházláncokat és gyártókat, és mindenhol megerősítették, hogy meredeken emelkedik a kereslet a mentes termékekre. Konkrét adatokat nem volt könnyű szerezni, mert sok helyen üzleti titokra hivatkoztak, mindenesetre azt sikerült megtudni, hogy a Tesco és a Spar szupermarketekben a tavalyi év hasonló időszakához képest egyaránt 

a Sole-Mizónál pedig az elmúlt egy évben

Ami már simán elég ahhoz, hogy felkeltse az emberben a kíváncsiságot: mi a fene az a glutén meg laktóz, hogy kerül a kajába, és tényleg jobb lesz-e attól, ha nem esszük őket?

A legrégibb hungarikum

A laktóz, avagy tejcukor a tej 2-8 százalékát teszi ki, és a nevéhez méltó módon ez adja a tej cukortartalmát. A laktózt a laktáz nevű enzim bontja le glükózzá és galaktózzá, ezek már olyan, egyszerűbb cukormolekulák, amelyek fel tudnak szívódni a szervezetben. Emlős állatoknál a laktáz addig termelődik, amíg az anyatej lebontásához szükség van rá, aztán megszűnik. Az ember is ilyen volt egészen úgy 7500 évvel ezelőttig, amikor történt egy véletlenszerű génmutáció (a kutatások szerint éppen a Kárpát-medencében, a mai Magyarország területén), ami nem állította le a laktáz termelését a gyerekkor után sem.

Ennek a mutációnak az elterjedése miatt vált a tej rendszeresen fogyasztható, biztos táplálékforrássá, ami növelte őseink túlélési esélyeit, és rászoktatta őket az állattartásra, nemcsak a húsukért, de a tejükért is. Ez meg a nomád, vadászó-gyűjtögető életmód felől a letelepedés és a földművelés-állattenyésztés felé vitte az emberiség fejlődését, szóval elég nagy hatása volt a későbbiekre.

A mutáció azonban máig sem terjedt el a teljes populáció körében, Észak-Európában a legjellemzőbb, 90 százalék körüli (Magyarországon a friss statisztikák szerint 86 százalék), de Kelet-Ázsiában például elenyésző az előfordulása. Globálisan a világ lakosságának kb. 35 százaléka van csak abban a szerencsés helyzetben, hogy 7-8 éves kora után is nyugodtan tud tejet inni.

Mi történik, ha valaki nem tudja lebontani a laktózt? Az anyag eljut a vastagbélbe, ahol különféle, az emésztést segítő baktériumok laknak, és elvégzik a lebontás folyamatát a laktáz enzim helyett. Csakhogy ők másképp végzik a lebontást, nem cukrokká, hanem zsírsavakká és hidrogénné. Bár a hidrogén egy különösen elvetemült áltudományos átverés szerint a világ összes betegségét gyógyító csodaszer, a laktózérzékenyek pontosan tudják, hogy a belekben termelődő gáz mit okoz: brutális puffadást, hasmenést, hányingert. Ne szépítsük: olyan szapora fosást, hogy Irakot annak idején kevesebbért bombázták porig vegyifegyver-gyanú okán.

A problémát megoldó laktózmentes tejből valójában nem is kiveszik a laktózt, hanem beleteszik mellé az érintett emberek szervezetéből hiányzó laktázt, és az szépen lebontja a cuccot, mielőtt a bél baktériumaihoz érne. Ezért édesebb a laktózmentes tej: a glükóz és a galaktóz erősebben hat a nyelvünk receptoraira, mint a laktóz.

Mi következik ebből? Az, hogy

• a laktózmentes tejben ugyanannyi a zsír, a vitamin, meg minden más összetevő, mint a simában, csak pluszban beletesznek még valamit;
• tehát „természetesebb”, és abból fakadóan egészségesebb sem lehet;
• ha pedig nem érzékeny az ember, de mégis laktózmenteset iszik, csak annyit ér el, hogy a saját szervezete által termelt laktáz enzimet munkanélkülivé teszi.

A laktózmentes tej előállítása tehát nem különösebb ördöngösség, ennek megfelelően az ilyen tejek nem drámaian drágábbak a normálnál, sőt, akár olcsóbb is lehet egy sima laktózmentes, mint egy organikus biotejként hirdetett normál verzió.

Nem véletlen, hogy ezek helyett a laktózérzékenység köré marketingelt alternatív tejek divathulláma csapott magasra. Az ilyesmire fogékonyak szója-, rizs-, kókusz- és mandulatejet isznak tehéntej helyett, és persze ezt itatnak a gyerekeikkel is. (Kapcsolódó infó: a szülők 34 százaléka tartja a gyerekét ételallergiásnak, és eteti ennek megfelelően, miközben az allergiások aránya valójában csak 5 százalék).

Az ilyen, növényi eredetű tejek (vagy inkább: „tejek”) literje egyaránt 7-900 forint körül mozog, vagyis három-négyszeres felárat fizet, aki ilyenre áll át a tehéntejről. Amihez azért elég erős elhatározás kell – vagy ilyen ostoba, a laktózt csúnya-gonosz-káros ellenségnek beállító reklámok:

Persze a dolog beválik, az alternatív tejek piaca a statisztikák szerint csak Amerikában 1,7 milliárd dolláros, és a mandula éppen most szorította ki a szóját az aktuális sztár pozíciójából. Ehhez vegyük hozzá, hogy egy liter mandulatejben valójában alig pár deka mandulának megfelelő tápanyag van, minden más víz és adalékanyag, a tej egyik nagyon fontos összetevőjét, a kalciumot például mindig utólag rakják bele, ha egyáltalán belerakják. Bajunk persze nem lesz a mandulatejtől (kicsi gyerekeknek viszont nem ajánlják!), kevesebb benne a fehérje is, mint a rendes tejben, az íze is jó, és természetesen laktózmentes – de csak utóbbi tulajdonsága miatt fogyasztani, hát... hallottak már a Chivas Regal-effektről, ugye?

A liszt nem viccel

A glutén kicsit nehezebb eset, de szerencsére sokkal kevesebb embert érint: a népesség nagyjából 1 százaléka szenved az úgynevezett cöliákában. Ez egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet valamilyen, alapban nem káros anyagra rossz immunválaszt ad, megpróbálja elpusztítani. Esetünkben ezt a szereplőt a főként gabonákban megtalálható glutén egyes építőelemei játsszák, a hatásuk pedig a gluténérzékenyeknél az, hogy az immunreackió tönkreteszi a vékonybél nyálkahártyáját és a bélbolyhokat. Ez pedig elég kellemetlen, mert normál esetben itt történne a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódásának nagy része.

Az orvostudomány jelenleg nem tudja gyógyítani, sőt, az immunfolyamat működési mechanizmusát is csak nagy vonalakban értjük. Az egyetlen kezelési mód, hogy akinek ilyenje van, az ne egyen semmit, amiben glutén van. Na persze könnyű azt mondani, hiszen alapjáraton glutén van a kenyérben, minden pékáruban, tésztafélében, de még a sörben is.

És persze vannak azok, akik önszántukból tagadják meg maguktól a glutént. Ennek a divatja valamikor 2012-ben indult el Amerikában, amikor olyan, méltán elismert és tudományos publikációkat szakmai díjakra halmozó dietetikus szaktekintélyek kezdték el hirdetni a gluténmentes élet nagyszerűségét, mint Miley Cyrus, Kim Kardashian és Gwyneth Paltrow. Az ígéretek között szerepelt, hogy a gluténmentestől lefogysz, szebb lesz a bőröd, és jobb a közérzeted.

Ennek eredményeképpen manapság a felmérések szerint az emberek 30 százaléka a gluténfogyasztás elhagyásában vagy legalábbis mérséklésében látja az egészséges táplálkozás zálogát. Vagyis pont harmincszor annyian, mint akiknek ez biológiailag potenciálisan élet-halál kérdése. Miközben:

Jelenlegi ismerteink szerint, aki nem gluténérzékeny, annak a glutén elhagyása az élelmiszerekből semmilyen pozitív egészségi hatással nem jár

– mondta el kérdésünkre Meleg Sándor dietetikus.

Egy ételt gluténmentessé tenni nem olyan egyszerű, mint a tejet laktózmentessé, szigorúan ellenőrzött külön gyártási folyamat kell hozzá, hogy szennyezőanyagként se kerüljön glutén a termékbe. Ennek megfelelően drágák is tudnak lenni az ilyen termékek, egy gyors Google-keresés alapján legalább két-háromszoros szorzót jelent egy csomag tészta, kenyér vagy liszt árában a gluténmentesség. Ennek tükrében még súlyosabb a tény, hogy önmagában a gluténmentességtől senki nem lesz egészségesebb. A sok bombasztikus ígéret sima csúsztatás. Nem attól lesz egészségesebb az ember, hogy nem eszik lisztet, hanem attól, hogy egyébként sokkal többet evett, mint kellett volna, és a többletet mondjuk gyümölcsre meg zöldségre cseréli. Ehhez viszont kár a háromszor annyiba kerülő alternatív kajákhoz fordulni.

Azt csak halkan tesszük hozzá, hogy egyébként a gluténmentes ételekben a hagyományosokhoz képest jellemzően kevesebb a B-vitamin, a kalcium, a vas, a cink, a magnézium és a rostok. Az igazi gluténérzékenyek ezeket más forrásból pótolják, a divatgluténmentesek meg rosszabb esetben nem is tudnak róla. Jamie Oliver dietetikusát idézve: nem az a megoldás meg az egészség titka, hogy gluténmentesre cseréled a sütit, hanem az, hogy kevesebb sütit eszel.

(Borítókép: Florian Gaertner/Getty Images)