Majdnem atomháború lett egy napkitörésből

Az amerikai hadsereg légiereje háborúra kezdett készülődni 1967. május 23-án, mert azt hitték, hogy a szovjetek valahogyan megzavarták a radarjaikat. Szerencsére a katonaság űridőjárást előrejelző szakértői még időben szóltak nekik, hogy semmi ok a pánikra, csak egy szokatlanul erős napvihar miatt akadozott a megfigyelőeszközök működése.

Gyakorlatilag azon múlott egy újabb, a korábbiaknál talán sokkal súlyosabb, atomfegyverekkel vívott világháború kirobbanása, hogy a keleti és nyugati blokk közötti fegyverkezési versennyel egy időben zajlott az űrverseny. Az Egyesült Államok nagyon korán elkezdte kiépíteni az űrbéli időjárást, a geomágneses viharokat előrejelző rendszerét.

A Nap aktivitása már május 18-án elkezdett erősödni, intenzív flerek zavarták meg a műholdak és a földi kommunikációs rendszerek működését. Május 23-án pedig akkora koronakidobódás történt, hogy az még szabad szemmel is látható volt, és soha nem látott erejű rádióhullám zavarta meg a katonai rendszereket.

A légierő azt hitte, hogy a szovjetek állnak a dolog mögött, ezért sürgősen felszállásra készítették fel az atomfegyverek hordozására alkalmas bombázóikat. Az 1950-es évek óta működő űridőjárás-előrejelző csoport azonban időben el tudta juttatni a szakvéleményét a legmagasabb parancsnoki szintig, így sikerült megelőzni a világ pusztulását.