Valér
2 °C
8 °C

Nem lesznek kétszáz éves emberek

2016.10.11. 14:48
Jeanne Calment 1997. augusztus 4-én halt meg egy francia nyugdíjasotthonban, 122 évesen. Ilyen hosszan nem élt azóta sem senki, és egy most megjelentetett tanulmány szerint nem is nagyon fog. Legalábbis nem sokan, az emberiség ugyanis elérte a határt, ami fölé már nem növekszik az életkor.

Az utóbbi évtizedekben egyre tovább és tovább éltek az emberek, ebből nagyon sokan arra következtettek, hogy ha még jobb lesz az egészségügyi ellátás, ha még egészségesebben élnek majd az emberek, akkor még tovább fogunk élni, és néhány század múlva akár a kétszáz éves kor sem lesz elérhetetlen.

A legvégső határ

Nos, ki kell ábrándítani mindenkit, a világ egyik legrangosabb tudományos szaklapjában, a Nature-ben megjelent tanulmány azt mondja, hogy 115 év a határ. Egészen kicsi az esélye annak, hogy ennél sokkal tovább éljen bárki is.

Egy Egyesült Államokban 1900-ban született gyereknek ötven év volt a várható élettartama, ma 79 év. Japánban ma 83 év a várható élettartam, Magyarországon 2015-ben 78,61 év volt a nőknél, 72,9 év a férfiaknál. Könnyű ebből arra következtetni, hogy egyre hosszabban és hosszabban élnek az emberek.

Jan Vijg, a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem genetikusa azonban valami furcsát vett észre, amikor kollégáival több tucat ország demográfiai adatait vizsgálták meg. Azt nézték meg, hogy egy adott évben hányan vannak életben egy adott életkorból, például mennyi 50 éves és mennyi 85 éves él. Ezeket az adatokat aztán össze is vetették évről évre, hogy kiszámolják, az adott életkori csoport hogyan növekszik.

Azt látták, hogy a legidősebbek csoportja növekszik a leggyorsabban. Az 1920-as években például Franciaországban a leggyorsabban a 85 éves nők csoportja nőtt. Az 1990-es években viszont a 102 éves nők csoportja nőtt a leggyorsabban. Ha a trend folytatódott volna, akkor most a 110 évesek csoportjának kellene a leggyorsabban növekedőnek lennie. De nem így történt, a növekedés lassult, sőt, úgy tűnik, mára le is állt. Amikor Vijg megnézte a többi ország adatait, ugyanezt látta. Egyáltalán nem növekszik tovább az idősek csoportja. A lassulás nem most kezdődött, hanem az 1980-as években, és nagyjából egy évtizede állt le.

Ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy az emberek elérték élethosszuk természetes határát.

Kicsit másképpen magyarázva, manapság sokkal többen érik meg a hetvenéves kort és sokkal jobb egészségnek is örvendenek ennyi idősen, mint a korábbi generációk. A nyolcvanadik évüket is többen érik el, de a legöregebbek, a száz év felettiek száma nem növekszik. A legidősebbek, a száz év felettiek egészségével még nem tudott mit kezdeni az orvostudomány, még nem jutott el odáig az emberiség, hogy itt csökkentsük a halálozást.

De a kutatók nem álltak meg itt, más bizonyítékot is próbáltak keresni állításaik igazolására. Megnézték a különböző országokban, hogy hány éves a legidősebben meghalt ember. Ehhez az International Database on Longevity adatbázist használták, ahová a különösen hosszú ideig élt embereket gyűjtik, most 534-en vannak benne. Az átlagéletkor a matuzsálemek klubjában nagyon gyorsan növekedett az 1970-es és 1990-es évek között, de az 1990-es évek közepétől megállt 114,9 évnél. Ugyanezt a trendet vették észre a második, harmadik, negyedik és ötödik legidősebb emberek halálánál is.

Jan Vijg csapata azt állítja, hogy 115 év lehet a természetes határa az emberi élet hosszának. Persze a továbbiakban is lesznek kirívó esetek, mint a 122 éves Calment, de annak az esélye, hogy valaki 125 évig éljen, egy a tízezerhez.

A kutatók meglepődtek az eredményen, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi ellátás és az életszínvonal sokat javult az elmúlt évtizedekben. Ennek fényében azt hihetnénk, hogy nagyon sok Calment-korú ember él közöttünk, de ez egyáltalán nem így van. A jövőben ez nem sokban fog megváltozni, a legidősebbek nagyjából 115 éves korukig élnek majd.

Ősrégi vita

A kutatók már régóta vitáznak azon, hogy van-e felső határa az élethossznak, a témával foglalkozók nemcsak az embereknél kutatják ezt a kérdést, hanem az állatoknál is. Nem is mindenki ért egyet a mostani kutatással. James Vaupel, a rostocki Max Planck Demográfiai Kutatóintézet alapító igazgatója elismeri, hogy számos országban megállt a növekedés, de néhány, az ilyen irányú kutatásokban nagyon fontos országban, még nincs lassulás. Japánt hozta fel példának, ahol a legmagasabb a várható élettartam: a 2015-ben született gyerekeknél már 83,7 év. De ide sorolja Franciaországot és Olaszországot is, ahol az átlagnál nagyobb a nagyon idősek száma.

Más kutatók azt nehezményezik, hogy a kutatás egyáltalán nem vette figyelembe a gyógyszerek hatásait. Ezeknek a fejlődése jelentősen növelheti az élettartamot. Richard Faragher, a Brightoni Egyetem biogerontológusa azt elismeri, hogy a beavatkozás nélküli élethossznak vannak természetes határai. De az állatkísérletek azt mutatják, hogy jelentősen meg tudták növelni például az egerek, férgek és legyek élethosszát olyan gének hozzáadásával, amelyeknek a növekedéshez van közük, vagy akár csak a kalóriabevitel csökkentésével. Ha az embereknél ezt nem tudjuk megtenni majd idővel, akkor az azt jelenti, hogy teljesen különbözünk az összes állattól, akin eddig kísérleteztek a kutatók.

Jan Vijg azonban megvédi tanulmányát, mert úgy látja, hogy a kísérletekben felhasznált módszerek egyike-másika csak bizonyos fajokra van kedvező hatással. A kalóriamegvonás például nem működik az egereknél vagy a majmoknál. Azt nem állítja, hogy a gyógyszerek és a genetika nem képes növelni az élethosszt, de egyáltalán nem biztos abban, hogy átléphető a 115 éves határ. Az élethossz ugyanis túl sok géntől függ – lehet, hogy egyet-kettőt megváltoztatunk, de még mindig nagyon sok a változó az egyenletben.

A terület másik szakértője, Leonard P. Guarente, az MIT biológiaprofesszora üdvözölte a tanulmányt, amely alátámasztja az évtizedes kutatásaiból következő sejtését. Az 1900-as években azért nőtt a várható élettartam, mert egyre kevesebb gyerek halt meg, később már a felnőttek is jobb egészségnek örvendtek. Ezek egy része az egyre visszaszoruló dohányzásnak, egészségesebb étrendeknek köszönhető. Az antibiotikumok és krónikus betegségek visszaszorulása is segített.

De a modern életkörülmények javulása nem jelenti azt, hogy visszafordítható a biológiai öregedés. Ha valaki hetvenévesen meghal szívroham miatt, testének többi része még bőven lehet olyan állapotban, hogy tovább is élhetett volna. Vagyis ha az orvostudomány már van annyira fejlett, hogy a szívrohamot meg tudja előzni, akkor jelentősen meghosszabbítja életünket. De a százéveseknek vagy annál idősebbeknek már nem csak a szívükkel van baj, hanem egész szervezetük hanyatlik. Testünk folyamatosan próbálja javítani az öregedésből eredő hibákat, de a végén már túl sok lesz belőlük. Henne Holstege, az amszterdami VU Egyetem kutatója szerint a szervezet állapotának általános romlását nem lehet megállítani.

De Jan Vijg szerint nem is az élettartam meghosszabbítása lenne a cél, hanem hogy ebből minél több évet éljünk le minél egészségesebben. És a gyógyszerek valójában ebben segíthetnek.