A budapesti planetáriumban a víz az úr

Azt hiszem életemben nem olvastam még olyan elszomorító örömhírt, mint amiről a TIT Budapesti Planetárium tájékoztatott nemrég közleményben. Íme a szó szerinti szöveg:

Örömmel értesítjük a látogatóközönséget, hogy a TIT Budapesti Planetárium október 12-én (szerdán) ismét megnyitja kapuit. Mint ismeretes, az augusztusi esőzések következtében az épület annyira beázott, hogy szüneteltetni kellett az előadásainkat. Az elmúlt hetek alatt saját magunk végeztük el a kármentési munkálatokat. A TIT Budapesti Planetárium épülete továbbra is beázik, de biztonságosan üzemeltethető. A rövid idő és a TIT korlátozott anyagi lehetőségei miatt az intézmény teljes körű felújítására nem kerülhetett sor, bizonyos helyiségek csak részben, vagy egyáltalán nem használhatók. Kénytelenek vagyunk az előadásonkénti nézőszámot 350-ről 150-re korlátozni, továbbá ruhatárat sem tudunk biztosítani. Felhívjuk figyelmüket, hogy a korlátozott befogadóképesség miatt célszerű időben jegyet foglalniuk műsorainkra. Műsorrendünk szerinti előadásokkal szeretettel várjuk a közönséget.

Az űrkutatás és csillagászat hazai kedvelőinek egyik szeme sír, de inkább mindkettő. A nyitás előtti napon, október 11-én kedden ellátogattam az intézménybe, hogy megnézzem mi a helyzet a jövőre negyvenedik születésnapját ünneplő épület falai között. Lőrincz Henrik, előadó csillagász vezet körbe a Planetárium főbb helyiségeiben, megmutatva a kis túlzással katasztrófa sújtotta övezeteket. Az nem túlzás, hogy siralmas állapotok vannak szinte mindenfelé.

Víz áll, ó

A főbejárat öt ajtajából a pénztár felőliek vannak nyitva, és az előtérben kordon választja le a fogadó helyiségnek azt a részét, aminek mennyezete beázástól foltos, málladozik. A pénztár felőli részen három jókora, átlátszó műanyagból készült panel van a mennyezethez rögzítve. "Ezeket azért szereltük fel mi magunk, hogy ha megint nagyobb eső jönne, a beszivárgó víz ne csorogjon a pénztárnál sorban álló látogatók nyakába. Még nem tudjuk, hogy beválik-e" — magyarázza Lőrincz Henrik, aki a három új neon fénycsöves lámpatestet is mutatja: "Ezeket a régi, beázott világítótestek helyett raktuk fel. Vízállóak."

A körfolyosón sokfelé vödrök fogadnak. Ezekben fogták, fogják föl a becsorgó csapadékot. Az álmennyezet vörös léceinek köszönhetően itt nem annyira feltűnő a beázás okozta kár, bár jobban megnézve a plafont, a vízkövesedés megmutatja, hol ömlött be a legtöbb esővíz. A ruhatárban tűnik a legrosszabbnak a helyzet: a plafon mindenütt vízfoltos, a festék hámlik, csoda, hogy a vakolat nem szakadt még le. Érthető, hogy az intézmény miért nem vállalja a látogatók kabátjainak elhelyezését itt. Ahogy körbenézünk a többi helyiségben is, szinte mindenütt látni a víz nyomait, az összbenyomás már-már olyan, mintha egy évtizedek óta elhagyott, elhanyagolt épületben járnánk, ami régóta ki van téve az időjárás viszontagságainak.

Egyedül a kupolaterem van elfogadható állapotban, így a megszokott műsorrend szerinti vetítéseknek nincs kifejezetten akadálya. "Ez azért van így, mert a beázások az épület külső gyűrűjét, a lapos tetős részt érintik" — mondja a csillagász, aki egyúttal sorra is veszi az épület kritikus hibáit: "A lapos tetős szerkezet vízelvezetése rossz, illetve gyakorlatilag nincs, ebből adódik az állandó beázás. Az építésnél egy sor anyaghasználati hibát is elkövettek, mindezek kijavítására egy teljes átfogó építészeti felújítás lenne a megoldás, visszabontással, korszerű építési technológiák alkalmazásával, megfelelő szigeteléssel."

Retró hangulat

De nem csak az épülettel van baj. "Aki először jár életében planetáriumban, és megnézi a műsoraink valamelyikét annak valószínűleg tetszik amit lát, még az is lehet, hogy sikerül lenyűgözni. De aki csak egyszer is megfordult mostanában valamelyik külföldi nagy planetáriumban, az joggal mondhatja: Na ne vicceljünk már!" — idézi fel Lőrincz Henrik az egyik látogató konkrétan elhangzott kritikus szavait. És csakugyan, pár éve láttam két kislányommal a Süni és a csillagok, valamint A Nap családja előadásokat, majd nem sokkal később volt szerencsém a New York-i Hayden planetáriumban a Dark Universe című show-t megcsodálni. A különbség olyan, mintha egy hatvanas években épült fapados falusi kultúrházból ülnénk át egy multiplex mozi Imax 3D vetítőtermébe.

Amikor felidézem az élményt, a csillagász egyetértően bólint: "Így van, nekünk is haladni kellene a korral, az űrkutatás, a csillagászat aktuális állását kellene hogy tükrözzék nemcsak a planetáriumi programok, de a technikai felszereltség is. A szórakoztatás és a látvány nem szabadna, hogy ennyire idejétmúlt, alacsony színvonalú legyen" — mondja, miközben a kupolaterem évtizedes diavetítőit (!) mutatja, amik a ma már muzeális, leginkább technikatörténei kiállításra illő Zeiss projektor mellett a jócskán statikus látványért felelnek. "A pár tucat nézőt befogadó kis vidéki planetáriumok sokkal modernebbek mint a miénk, digitális vetítő és hangrendszerrel rendelkeznek" — utal a csillagász a bakonybéli, kecskeméti, pécsi intézményekre. "De nézzük meg például a nézőtér székeit is. Ezek vannak itt negyven éve, és tökéletesen alkalmatlanok arra a feladatra, amire a planetárium épült. Olyanok, mint valami irodai fotelek, képtelenség bennük kényelmesen fölfelé nézni. Se a derekat, se a hátat, se a nyakat, se a fejet nem támasztják meg rendesen."

Pedig annak idején, amikor átadták, nagy volt a büszkeség: a közép-európai térség első, sokáig egyetlen nagy planetáriuma volt a budapesti, özönlöttek is a népek. Csak az a baj, hogy azzal a lendülettel az állam magára is hagyta az intézményt, a TIT pedig jószerével azóta is egymaga kell hogy fenntartsa az épületet, és a Planetáriumnak pusztán a jegyeladásokból van bevétele, semmiféle rendszeres, vagy alkalmi állami támogatásban nem részesülnek. Az utóbbi években felére-harmadára csökkent a látogatószám, de évente így is közel százezer látogató érkezik a Planetáriumba, iskolások, óvodások, javarészt csoportok, köztük rengetegen vidékről. Az ebből származó jegybevétel nem éri el a százmillió forintot, az intézmény borotvaélen egyensúlyoz: jut rezsire, a körülbelül tíz dolgozó bérezésére, karbantartásra, a meglévő eszközök javítására, végső esetben cseréjére, de semmiféle műszaki, technológiai fejlesztésre, korszerűsítésre, pláne a felújításra nem marad pénz. Ráadásul az idei költségvetés eleve borul a közel két hónapos zárva tartás miatt, és ezután is várható bevételkiesés, a látogatói szám kényszerű korlátozása miatt. És könnyen lehet, hogy még egy özönvízszerű esőzést nem bír ki az épület, ami most került olyan állapotba, hogy záros időn belül meg kell kezdeni a felújítást, különben nem lehet tovább működtetni a minimálisan elvárható színvonalon.

"Vannak részletes tervek a felújításra és a műszaki-tudományos fejlesztésre, ezek megvalósításával egy minden tekintetben korszerű planetárium lehetne az intézményből" — válaszolja kérdésemre Lőrincz. "Az elmúlt negyven év alatt szinte miden elavult itt, átfogó felújításra lenne szükség, de a beterjesztett tervek megvalósítására a TIT-nek nincs pénze, csak közpénzből lenne lehetséges a kb 2,5 milliárdos költséget állni." "De hát ez nem valami egetverően nagy pénz" — vetem közbe. "Valóban nem. Körülbelül kétmilliárd menne el az építészeti, gépészeti felújításra, átalakításra, és a maradék öt-hatszáz millióból remekül meg lehetne oldani a műszaki, technológiai, tudományos korszerűsítést, hogy a huszonegyedik század elején elvárható színvonalú műsorral tudjuk elkápráztatni a nézőinket." Hogy miképp lesz erre pénz? "Úgy tudom az EMMI-ben vannak a felújítási tervek, de pénzt nem ítéltek meg eddig, elhatározás nem született. Ilyen jellegű EU-s pályázatok nincsenek kiírva, így ebből az irányból sem várhatunk megoldást."

Diszkó vagy kaszinó?

A bejárás után Piróth Esztert, a TIT igazgatóját telefonon kérdeztem a Planetáriumban kialakult, nem túl biztató helyzetről, a várható jövőről. Az igazgató szavai részben arra világítottak rá, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzete miatt olyan mostohák a körülmények. Az egész Népliget egy helyrajzi számon, az állam és a főváros osztatlan közös tulajdonában van, és az itt lévő épületeknek, így a Planetáriumnak sincs helyrajzi száma. A telek tehát az államé és a fővárosé, maga az épület 1997 után került a TIT tulajdonába 81 százalékban, míg 19 százalékban a magyar állam maradt a tulajdonos. Sajnos ez pont annyi bába, amennyi közt könnyen elvész egy gyerek.

A felújítási elképzelésekről szólva Piróth Eszter megerősítette: több terv is készült már a felújításra, és ezek folyamatosan frissítve, aktualizálva vannak, naprakészek, az Emberi Erőforrások Minisztériumában várják a döntést. A TIT igazgatója úgy tudja, hogy a 2,5-2,6 milliárd forintos költséggel számoló tervek fogadtatása jó volt, de elismerte, hogy a beadásuk óta nem történt semmi, és sajnos a TIT nem lát bele a döntéshozatalba. Ahogy Lőrincz Henrik, úgy Piróth Eszter is hangsúlyozta: a térségben teljesen egyedülálló Budapesti planetárium az utolsó utáni percben van, felújítása halaszthatatlan lenne, az építészeti romlás most csapott át abba a fázisba, hogy ha esik, akkor folyamatosan folyik be a víz. Az igazgatónő abban is egyetértett, hogy közművelődési, tudománynépszerűsítési szempontból jócskán elavult a Planetárium eszközparkja, a bécsi, prágai nagy planetáriumokhoz képest meglehetősen kínos színvonalú, korszerűtlen műsort tud csak nyújtani a látogatóknak.

A felvetésemre, miszerint láttunk már olyat, hogy azért hagynak végletekig leamortizálódni egy középületet, hogy aztán új, tőkeerős tulajdonosnak olcsón át lehessen játszani, kipaterolva a benne működő közintézményt, a TIT igazgatója bizakodóan nyilatkozott: tudomása szerint eddig nem merült fel, hogy valakik kiszemelték volna és másra akarnák használni az épületet. Piróth úgy véli, nem is lehetne másra használni: ez az épület planetáriumnak épült, se diszkót, se kaszinót nem lehetne benne kialakítani, ellenben ha tisztességesen fel lenne újítva, még 50-60 évig bőven működhetne tovább gond nélkül.

A Planetáriummal kapcsolatos tervekről érdeklődve írásban fordultam az illetékes minisztériumhoz. Kérdésemre, hogy mik a kilátások a mintegy 2,6 milliárd forintos költséggel számoló felújítási, korszerűsítési tervek megvalósítására, az épület halaszthatatlan építészeti, gépészeti, műszaki és tudományos felújítására, a szükséges állami támogatás biztosítására, a Emberi Erőforrások Minisztériuma Sajtó- és Kommunikációs Főosztály a következő szűkszavú választ küldte, szó szerint idézem:

A kormány kiemelkedően fontosnak tartja a tudományos ismeretek széleskörű terjesztését, a természettudomány területén a tudás átadását. A Népliget átfogó rekonstrukciója fejlesztési tervében szerepel a Planetárium épületének, műszaki berendezéseinek felújítása. Erről a Kiemelt Beruházások Központja készített előterjesztést, mely várhatóan még idén a kormány elé kerül.

∞∞∞

Helyesbítés: a cikk korábbi változatában a TIT igazgatónője helytelenül Piróth Erika néven szerepelt, helyesen: Piróth Eszter. A hibáért elnézést kérek.

∞∞∞

Update: A cikk megjelenése után jelentkezett a Lechner tudásközpont egyik munkatársa, hogy hétfőre terveztek megjelentetni egy írást a Planetáriumról, de a fenti cikket látva előrehozták annak publikálásárt. A Csillagrapszódia a kupola alatt című írásukat jó szívvel ajánlom, már csak a benne szereplő eredeti tervrajzok miatt is: