Nem tudni, összetört-e a leszállóegység

Az ESA egy nap után tette közzé, hogy mi történt a Schiaparelli leszállóegységgel. Szerdán ugyanis még azt lehetett tudni, hogy valahogy földet ért, de azt nem hogy leszállt vagy lezuhant. Az Európai Hírügynökség délelőtt tartotta a sajtótájékoztatót a leszállóegység sorsáról.

Egyelőre még mindig nem tudják, mi történt az ExoMars leszállóegységével. De jó hírnek nevezték, hogy minden leszállással kapcsolatos adatot megkapott a Mars körül keringő űrszonda. Ennek ellenére még korai lenne megmondani, hogy milyen állapotban van a Schiaparelli.

Azt tudni, hogy belépett a légkörbe, a hőpajzs működött, leszálláskor kinyílt az ejtőernyő is, legalábbis az adatok ezt mutatják. De ezután valami hiba csúszhatott a folyamatba, mert a landolás nem úgy történt, ahogy azt korábban elvárták. Némi időre van még szükségük, hogy az összes adatot elemezzék, amiket megkaptak.

A küldetés azonban nem kudarc, ugyanis sikeresen Mars körüli pályára állt az expedíció műholdja, a Trace Gas Orbiter. Ezt a mai sajtótájékoztatón is megerősítették, az ESA teljesen irányítása alatt tartják a TGO-t, az kutatásra készen áll.

A tájékoztatón többször hangsúlyozták, hogy a leszállóegység landolása egy teszt, az ExoMars landolását készítik elő ezzel. Jó lett volna ha sikerül, de a hibákból is tanulnak, levonják a szükséges konklúziókat. A tájékoztatón újságírók megkérdezték, hogy mennyi az esélye annak, hogy még egyben van a leszállóegység. De erre nem tudtak válaszolni. Azt ismételgették, hogy sikeresnek tekinthető a teszt, mert minden leszállási adatot megkaptak. Végül elismerték, hogy nem tudják, milyen állapotban van a Schiaparelli.

A Schiaparellit és az azt hordozó műholdat március 14-én indították el a kazahsztáni Bajkonurból. A leszállóegység feladata a leszállás közbeni körülmények mérése, illetve a marsi időjárás, légmozgás és a mágneses hatások megfigyelése lett volna. Az akkumulátorok amúgy is csak rövid ideig, 3-8 napig működtek volna, a leszállóegység feladata így elsősorban a tapasztalatszerzés volt, hogy a későbbi ESA-Roszkozmosz leszállásoknál, melyek már számottevő tudományos célú műszerezettséggel is rendelkeznek, ne kerüljenek hasonló bajba.

Azt, hogy a marsi leszállás mennyire nem egyszerű dolog, jól mutatja, hogy a NASA 2012-ben a Curiosity leszállását csak a hétperces terror időszakaként emlegette, annyira nem voltak biztosak abban, hogy a több ejtőernyős és fékezőrakétás szakaszból álló művelet sikerrel jár majd.