Elismerték: visszavonhatatlanul károsodtak műemléki anyagok a csőtörés miatt
További Tudomány cikkek
-
Van egy kísérteties szálloda, ahol biliárdgolyókkal dobálóznak a szellemek - A súlycsökkentő műtét lehet a megoldás a túlsúlyos cukorbetegek problémáira
- A Ryugu aszteroida mintái hemzsegnek az élettől
- A vese sejtjei is képesek az emlékezésre
- Hatalmas aranylelőhelyre bukkantak Kínában, ez lehet a Föld egyik legnagyobbja
Bár korábban a Miniszterelnökség tagadta, a mai sajtótájékoztatón elismerték, hogy valóban visszavonhatatlanul károsodtak műemlékvédelmi dokumentációk a várbéli csőtörés miatt. A kár a mai bejelentés szerint szerencsére nem olyan jelentős, mint aminek eredetileg kinézett, de 200 dokumentáció így is menthetetlen. Így sem bontották ki a teljes igazságot: információink szerint emberi mulasztás van a háttérben, és az egész a szakszerűtlen költöztetéssel függ össze.
Szerdán az Index is megírta, hogy súlyos kár érhette a 135 év műemlékvédelmi anyagait (tervrajzokat, fotókat, állapotfelméréseket, helyreállítási dokumentációkat, ilyesmit) őrző műemléki tervtárat. A minisztériumok tervezett felköltözése miatt kell a Várnegyedből mennie az amúgy is éppen teljes átalakítás alatt lévő örökségvédelmi rendszer fő intézményének, a volt Forster Központnak. Hiába csomagolták azonban össze még májusban a nemzeti kulturális örökség szempontjából is fontos anyagokat, a költözés azóta is csúszik, így a dokumentumok már több, mint fél éve állnak a lekapcsolt fűtésű épületben. Itt történt csőtörés január 12-én, ami miatt komoly kár érte az épület alagsorában álló anyag jelentős részét.
Most az is kiderült, hogy mennyit. A hivatalos tájékoztatás szerint körülbelül 1500 dokumentum károsodott az itt tárolt 16 ezer közül. A távhővezeték törése miatt egy lépcsőfoknyi magasságban öntötte el a 60 fokos víz a pincét. Ami tehát legalul, a földön elhelyezett raklapokon, rossz helyen volt, elázott.
A sérült dokumentációk szerencsére nem a legértékesebbek a tervtárban őrzöttek közül, a hatvanas évek után készült anyagok érintettek, de ezek között is vannak fontos és örökségvédelmi szempontból jelentős dolgok, például sérült falképes dokumentációk tartozhatnak ezek közé – derült ki Győr Attila művészettörténész, a központ egykori gyűjteményi osztályvezetőjének szavaiból.
Műemlékvédelmi szakemberek nekünk korábban is azt jelezték, hogy nem lehet mindent megmenteni, de a Miniszterelnökség korábbi érdeklődésünkre még azt közölte, hogy „a gyors és szakszerű mentésnek köszönhetően valamennyi irat megmenekült”. A jelek szerint azóta számukra is egyértelművé vált, hogy sajnos nem ez a helyzet.
Bár a mai tájékoztatón örvendetesnek mondták, hogy a restaurátori szakvélemény szerint a sérült anyagok nagyjából 90 százaléka megmenthető, elismerték, hogy a maradékkal nem lehet mit csinálni. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 200 dokumentáció visszafordíthatatlanul károsodott.
Puskás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a kár nem függ össze a kapcsolódó intézményi átalakítással, a Forster Központ megszűnésével, vagy az épületben dolgozók és az ott őrzött állomány költözésével. „A csőtörés olyan vis maior eset volt, ami akkor is megtörténhetett volna, ha nem szűnik meg a Forster Központ” – mondta az államtitkár.
Tudomásunk szerint ez legfeljebb csak félig igaz. Bár az eltört csővezeték amúgy is rossz állapotban volt, az elázott anyagok jelentős része a költözés miatt került végzetes helyre. Míg ugyanis a korábban is az alagsorban őrzött dokumentációk többségét magasabban, olyan polcrendszereken tárolták, amiket nem öntött el a víz, a károsodás nagy részben azokat az anyagokat érte, amiket a költözés miatt kellett összecsomagolni, és egyéb hely híján raklapokra tenni – a szétdurrant csőből kifolyó víz elől ez nem jelentett védelmet.
Frissítés: Az Index birtokába jutott információk szerint az egész csőtörés emberi mulasztás eredménye lehet, és közvetlenül összefügg az intézmény elköltöztetésével. Mint megtudtuk, a cső azért durrant szét – mint most kiderült, egyszerre több helyen is –, mert az épület fűtését az ősszel szakszerűtlenül kapcsolták le. Elmaradt a víztelenítés, a fűtés lezárását nem jelezték a Főtávnak sem, így a főelzárók is nyitva maradtak. Emiatt végül nem csak az épületben lévő (már nem a Főtávhoz tartozó) csövek, hanem maga a hőközpont is szétment. Nem igaz tehát, hogy a csőtörés olyan vis maior volt, amit nem lehetett előre látni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
