Holdutazás: a gazdagok új hobbija

Két utast vinne el egy Hold körüli útra a SpaceX, a világ pillanatnyilag vezető civil űrvállalata, jelentette be Elon Musk, a cég alapító-igazgatója. A tervek szerint valamikor 2018-ban esne meg az utazás, az egyelőre meg nem nevezett utasok pedig már be is fizették a nem közölt összeget.

A bejelentés teljesen váratlan volt, de azért nem kell azt gondolni, hogy a SpaceX fontos lépéseket hagyna ki csak azért, hogy dobhasson egy látványosat. Az emberes holdkerülő út ugyanis egy folyamat része, nem pedig rögtön az eleje. A SpaceX eleve régóta fejleszti a teherszállításra már most is használt, Dragon elnevezésű űrhajó emberes változatát, a Dragon 2-est, az első, még ember nélkül indított tesztek a várakozások szerint még 2017 második felében megtörténhetnek. Ha az első ilyen út sikerrel jár, nagyjából fél évvel később már emberek is ülhetnek a Nemzetközi Űrállomás felé közlekedő űrhajóban.

Csak ülnek majd benne

A holdprojekt akkor válhat valósággá, ha az űrhajó és a létfenntartó eszközök élesben, több misszió során is bizonyítottak, de még így is számtalan kérdőjel marad a példátlan vállalással kapcsolatban. Musk szerint félmillió, akár 650 ezer kilométeres távolságú, nagyjából 5 napos-egy hetes utazásról lesz szó, egy hosszú, hajtű-szerű holdkerüléssel. A cél az, hogy az űrhajó szinte súrolja a Holdat, aztán jóval utána forduljon csak vissza, és úgy vegye újba célba a Földet.

Az űrhajó a tervek szerint nagyrészt teljesen automatikusan működik majd, ezért a két, amúgy eredetileg nem űrhajós, viszont egymást ismerő leendő űrturistát nem az űrhajóvezetésre képezik majd ki, inkább csak vészhelyzetek elhárítását, illetve az utazás idejére tervezett kísérletek elvégzését, és persze a folyamatos dokumentálást kell gyakorolniuk.

Egy ekkora úthoz nemcsak az űrbéli háttérsugárzástól védő külső borításra, nagyobb hatótávolságú kommunikációs felszerelésre és hibatűrő létfenntartó berendezésekre van szükség, de a szokottnál jóval rázósabb lesz a visszatérés is. A Dragon 2-es Holdat megkerülő példányára erősebb hőpajzs kell majd, amely megvédi a két utast a nagyobb sebességű visszatéréskor keletkező hőtől. Sőt, a nagy út és a látványos visszatérés önmagában már csak az okozat, amelyhez egy sosem tesztelt, egyelőre csak elméletben létező űrhajó, a Falcon 9 Heavy (F9H) jelenti majd az okot.

Az F9H nem bonyolult szerkezet, egészen pontosan három darab olyan SpaceX-rakéta alkotja, amilyenekkel a cég már egész gyakorlottan állít pályára komoly terheket úgy, hogy aztán a rakéta első fokozata vissza is tér a földre (vagy az óceánon ringatózó drónhajó fedélzetére). Olyan viszont még sosem volt, hogy a három rakéta együtt indult volna útnak, elméletileg idénre tervezik az első tesztet, de az biztos, hogy a holdutazók nem indulhatnak el a részsiker nélkül. Ilyen komoly távolságú utazáshoz nagyon nagy kezdőlökés kell, igazából akkora,

És itt jön be egy érdekes csavar a történetbe: Elon Musk a bejelentéskor megjegyezte, hogy ha a NASA úgy dönt, hogy a saját terveiket felborítva mégis inkább a SpaceX technikáját használva szeretne visszatérni a Holdra még a 2020-as évek előtt, akkor a magáncég természetesen a civil holdturisták útját hátrasorolva azonnal elsőbbséget ad az amerikai űrhivatal űrhajósainak a fedélzeten. De vajon miért mond ilyet egy cég vezetője, mikor pár mondattal korábban arról beszélt, hogy a tervek szerint a holdturizmus egy évtizeden belül a cég bevételeinek 20 százalékát teheti majd ki?

Például azért, mert sosem volt még ilyen közel az a sokak szerint lázálomnak mondható helyzet, hogy a NASA egyszerűen dobja a saját fejlesztésű projektjét, és gazdasági okokból, megszorításokra hivatkozva egyszerűen kiszervezi a versenyszférába az USA holdas és Mars-misszióit. Ha csak a költségoldalt nézzük, ez nem is olyan érthetetlen.

Tescós NASA

A NASA új, szupererős, a Holdig és a Marsig embert szállítani képes, Space Launch System (SLS) elnevezésű rendszere dollártízmilliókba kerül, a kifejlesztése épp folyik, és a tervek szerint mai áron számolva egy-egy start legalább egymilliárd dollárba kerülhet. Az SLS-ben használt rakéta robusztusabb és valamelyest erősebb is, mint a SpaceX-féle F9H, de azért olyan komoly eltérés nincs, ami megakadályozná, hogy (például Donald Trump huszárvágásokkal faragott költségvetési módosításai miatt) a NASA hirtelen mégis komolyan elgondolkodjon a civil technika használatán.

Persze ez az egész még óriási kérdőjel, mármint nagyjából a történet minden elemét tekintve találunk kérdéseket. Elon Musk holdturista vállalkozása számtalan dolgon megbukhat (például azon, hogy nem is olyan rég a föld álló rakétájuk repült a levegőbe egy alrendszer hibája miatt), az SLS megépítése pedig egyelőre komolyabb, az 1960-as évek Saturn-rakétáihoz hasonló presztízskérdésnek tűnik, melyről nem könnyen mond le a Trump beiktatása óta pár pofont már kiálló NASA.

A SpaceX már jelenleg is szerződésben áll a NASA-val, egész pontosan számos kutatás-fejlesztési megegyezés mellett Elon Musk milliárdos szerződésekben vállalta, hogy egy emberek szállítására képes űrhajó kifejlesztésével részt vállal az amerikai űrhajósok szállításában azt követően, hogy azok már nem ülhetnek be az űrállomás felé tartó orosz Szojuzokba úgy, ahogy azt ma teszik – alkalmanként 81 millió dollárért. A SpaceX ennél jóval olcsóbban, a pletykák szerint úgy 58 millió dollárért vállalta a dolgot, de más számítások szerint 2,6 milliárd dolláros keretszerződésben Elon Musk cége 2-6 utat vállalt el, szóval 1,3 milliárd és úgy 400 millió dollár körül jön ki egy-egy út, 

Hogy a SpaceX űrturistái mennyit fizetnek az utazásért, egyelőre nem tudni, de a tippek szerint bőven százmillió dollár felett lehet az összeg. Ráadásul ennyiért még csak kockázatmentesség sem jár: Elon Musk maga is megerősítette, hogy az út nem veszélytelen, ugyanakkor az utazók tisztában vannak azzal, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egy kísérleti rakétával meghajtott, kísérleti űrhajóval elutaznak a Holdon túlra, majd onnan vissza. Ugyanakkor ez a terv fontos része lehet Elon Musk nagy álmának, a Mars kolonizálásának – az egyhetes utazások során szerzett tapasztalatok sokat jelenthetnek majd a több hónapos Mars-expedíciók során, valamikor 2030-ban.