Lassan bezöldül az Északi-sark

Hat évvel ezelőtt, 2011-ben figyeltek fel kutatók arra, hogy az Északi-sark jege alatt a lehetségesnek gondoltnál jóval nagyobb mértékben szaporodtak el a különféle fitoplanktonok. Mivel azt gondolták, hogy az ott uralkodó sötétségben nincsenek meg a megfelelő körülmények a fotoszintézishez, és mégis vígan éltek és szaporodtak az algák és egyéb rokon mikroorganizmusok, elkezdték az okokat keresni, írja a Phys.org egy friss tanulmányt ismertetve.

A Harvard, az Oxford és a Readingi Egyetem kutatói matematikai modelleket használva arra jutottak, hogy a jégréteg vékonyodása okozhatja a sarkköri táplálékláncra is hatással lévő jelenséget.

Elvileg a sarki jég alatti sötétségben a fitoplanktonok nem képesek szaporodni, mivel a megfelelő vastagságú fagyott víz teljesen visszatükrözi a napfényt, ami nem képes elérni a jég alatti vízrétegeket. Az utóbbi évtizedekben azonban az Északi-sark jege sötétebb és vékonyabb is lett, az emelkedő átlag hőmérsékletek következtében (a több árnyalatnyi sötétedést a jégtakaró felszínén összegyűlő olvadt víz okozza).

Mindebből az adódik, hogy az egyre vékonyodó sarki jég egyre több napfényt nyel el és enged át. “A legnagyobb kérdés az volt, hogy mennyi napfény jut át a jégen, a csökkenő vastagság és a növekvő olvadt vizes pocsolyák függvényében” - magyarázta Christopher Horvat, a Harvard végzős alkalmazott matematikusa, a tanulmány egyik szerzője. “Azt találtuk, hogy most olyan helyeken is elszaporodtak a fitoplanktonok, ahol korábban nem volt számukra alkalmas a környezet.”

A matematikai modellezés konklúziója az lett, hogy míg az olvadt vizes területek is kedveznek az algásodásnak, a legmeghatározóbb tényező a jég vastagsága. Húsz évvel ezelőtt az Északi-sark jegének legfeljebb 4 százaléka volt olyan vékony, hogy alatta nagy kolóniákban beindulhatott az algásodás. Manapság a nyári hónapokban csaknem 30 százalékra tehető ez az arány.

“A jégvastagság csökkenése drámaian megváltoztatta a térség ökológiáját az elmúlt évtizedekben” - hangsúlyozta Horvat, hozzátéve, hogy ezzel a kutatók látásmódja is hirtelen megváltozott a földi ökoszisztéma működését illetően. “Az északi-sarki tápláléklánc alapja most az év más időszakában és más területeken is képes nőni, olyan helyeken, amik oxigént fogyasztó állatok számára nem elérhető”.