Lefotózták a galaxisunk közepén trónoló fekete lyukat

Április 11-én befejeződött az Event Horizon Telescope nevű projekt fő adatgyűjtési fázisa, aminek célja, hogy a saját galaxisunk, azaz a Tejútrendszer magjában, a Sagittarius A* rádióforrás közelében feltételezett szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontját fényképezze. A hat napig tartó, összehangolt “fotózásban” a Föld különböző pontjain működő nagy rádióteleszkópok vettek részt, írja a Universe Today.

A bolygóméretű megfigyelési rendszertől azt várják, hogy a segítségével megalkotott kép alapján sikerül meghatározni a szuper-nagytömegű fekete lyukunk eseményhorizontjának tömegét és spinjét. A Földtől 26 ezer fényévre lévő, a becslések szerint négymillió nap tömegű fekete lyukról 500 terabyte adatot gyűjtöttek be a felvétel kilenc napja alatt.

Az adatok feldolgozása természetesen eltart még egy darabig, részben azért mert az Antarktiszon lévő teleszkóp (South Pole Telescope) adatait tartalmazó merevlemez elszállításával meg kell várni a kedvező időjárási körülményeket, azaz az októberben beköszöntő sarki tavaszt. A hatalmas mennyiségű adatot ezután szuperszámítógépekkel dolgozzák majd fel a massachusettsi Haystack Obszervatóriumban, és a várhatóan több hónapig tartó elemzés végén kapják meg a galaxisunk közepén lévő feket lyuk részletes képét.

Leghamarabb tehát valamikor 2018-ban láthatjuk meg azt, amit eddig emberi szem még sosem látott. És még mielőtt valami hasonló látványban reménykednénk, mint amit az Interstellar című filmben láthattunk: az EHT által készített első fotó várhatóan nem lesz tökéletesen kristálytiszta.

A galaxisok középpontjában található szuper-nagytömegű fekete lyukak a ma ismert legnagyobb tömegű fekete lyukak, a tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg közötti. A megfigyelésükkel ugyanaz a probléma, mint általában a fekete lyukakkal: olyan elképesztően nagy a gravitációs erejük, hogy egy kritikus ponton, az eseményhorizonton túl már semmi (vagy legalábbis szinte semmi), még a fény se szabadul a vonzásukból, fény nélkül viszont nem látjuk őket, így közvetlenül nem megfigyelhetők.

A EHT-projekt elve az, hogy a Föld forgását kihasználva egyszerre több távcsövet irányítanak ugyanarra az objektumra, folyamatosan megfigyelés alatt tartva azt. Ekképp az adataik egyesítésével egyetlen óriási műszert tudnak velük szimulálni, amivel ugyan nem lehet bepillantani a fekete lyuk eseményhorizontja mögé, de közvetlen környezetének megfigyelésével, közvetve képet alkothatnak viselkedéséről.