Az egészségügy romokban, de kínai kuruzslásra vannak milliárdok?

Pár hete fura dolog történt egy budapesti gyógyszerészeti konferencián. Az élelmiszer-kiegészítőkről, a gyógyszerhamisítás problémáiról szóló előadások sorában egyszer csak egy nagyon lelkes és kicsit lámpalázas hölgy következett, aki a tradicionális kínai medicináról kezdett beszélni. Áradt a csí, a jin, a jang, röpködtek a levegőben a meridiánok, a közönség – nagyrészt orvosok és gyógyszerészek – egyre kínosabban feszengett.

Különösen annak tükrében volt ez vicces, hogy a nyitó előadás éppen azt az indexes felmérést mutatta be, ami arról szólt, hogyan hódítja meg Magyarországot az orvostudományt elutasító kuruzslás. Az ebédszünetben aztán elkezdtek terjedni a pletykák. Hogy mindez azért kellett, mert a kínaiak fizették az egész konferenciát. Mert nagyon magas helyeken vannak támogatóik. Mert most olyan a politikai helyzet, hogy a kínaiakkal jóban kell lenni.

Néhány nappal később jött a hír, hogy a kormány 1,4 milliárd forintot ad a Semmelweis Egyetem 800 milliója mellé, hogy az egyetemen hagyományos kínai gyógyászati részleg jöjjön létre.

Mi ezzel a probléma? Az, hogy a tudomány jelen állása szerint a tradicionális kínai medicina hatásossága nem igazolt, az alapelvei és működési mechanizmusai értelmezhetetlenek. A magyar egészségügy katasztrofális helyzetében erre költeni milliárdokat olyan, mintha a süllyedő Titanicon a fedélzet takarításával töltenék az időt a matrózok.

Micsodaaa? De hát a kínai gyógyászat több ezer év bölcsességének az esszenciája!

Mindjárt rátérünk erre is, de előbb tennünk kell egy kis kanyart, ugyanis már maga az alaphír is sántít. A Semmelweis illetékesei kérdésünkre elmondták, hogy szó sincs arról, hogy kínai gyógyászatra költenének több mint 2 milliárd forintot, valójában ebből egy új, 4000 négyzetméteres épületszárnyat húznak fel az egyetemen, ahol a hat emeletből ötön az Egészségtudományi Kar képzései (nagyjából minden, ami nem orvos: ápoló, szülésznő, mentőtiszt, optometrista, gyógytornász és hasonlók) zajlanak majd, és a hatodikra költözik be a Heilongjiang kínai orvosi egyetem kihelyezett képzése, ami egyébként 2011 óta fut Magyarországon.

Vagyis hagyományos kínai gyógyászati központ valóban lesz, de a milliárdos közpénznek csak a töredéke megy erre. Hogy mi értelme volt mégis így kommunikálni mindezt, és a felháborodott reakciók után sem válaszolni, hogy hé, nem eszik olyan forrón azt az 1,4 milliárdot? Elvégre a kézivezérelt kormánymédiában, ahol az alaphír megjelent, kizárt dolog, hogy egy milliárdos állami beruházásról szóló hír csak úgy véletlenül pontatlanul jöjjön ki.

Képzeld el, hogy összefutsz a liftben a főnököddel, a kezedben egy sci-fi-antológiával. A főnök megkérdezi, mit olvasol, és te tudod róla, hogy nagy Asimov-rajongó, hát azt mondod, hogy Asimovot. És mivel a kötetben tényleg van egy Asimov-novella is, nem is füllentettél olyan nagyot

– érzékeltette az ügy hátterében húzódó motivációkat egy forrásunk. Vagyis a pletykák szerint az egész Semmelweis-projektet futtató Emmi vezetése úgy látta jónak, hogy ha a beruházás kínai részét domborítja ki a kommunikációban, és ezzel is belesimul a keleti nyitás stratégiájába, jó pontokat szerez a kormány legfelsőbb köreiben. (Szerettük volna megkérdezni a minisztériumot is erről, de nem reagáltak a megkeresésünkre.)

Akárhogy is, a tradicionális kínai medicina állami támogatása, ha nem is milliárdos, de sokmilliós nagyságrendben, mindenképpen felvet néhány kínzó kérdést.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a hagyományos kínai gyógyászat

A modern orvostudomány megjelenése előtt minden nép kialakította a maga babonákra, természeti megfigyelésekre, gyógynövényekre és hókuszpókuszra egyaránt alapozó népi gyógyászatát. A kínaiak akupunktúrát, a misztikus életenergiát, a csít és az azt áramoltató meridiánokat találtak ki a (tegyük hozzá: sok esetben valóban hatásos) gyógynövények mellé.

Aztán ahogy fejlődött a tudomány, szépen elkezdték kielemezni, milyen hatóanyagok vannak a gyógynövényekben, és azokat szintetikusan is előállítani, hogy kontrolláltabb és biztonságosabb formában lehessen alkalmazni őket. Ezzel párhuzamosan egy csomó hagyományos gyógymódról kiderült, hogy csak attól, mert régóta használják, még nem igazán hatásos, és lassan ki is kopott a gyógyítás eszköztárából az érvágás, a koponyalékelés, vagy éppen az ánuszba fújt füst. A csí vagy a meridiánok létezését a kínaiak a 3000 évvel ezelőtti technológiára és tudásbázisra alapozták, de azóta soha senki nem igazolta, nem mérte meg, nem bizonyította, hogy tényleg vannak ilyen dolgok. Logikusnak tűnik az a magyarázat, hogy azért, mert nincsenek is, csak népi hiedelmek.

A modernizációs folyamat egyébként Kínában is lezajlott, csak aztán közbejött az ötvenes évek, és Mao Ce-tung, aki gyakorlatilag újra feltalálta a hagyományos kínai orvoslást, hogy az az 500 millió kínai, aki vidéken él, és nem jut se orvoshoz, se gyógyszerhez, mégiscsak kapjon valamilyen ellátást. Több százezer földműves kapott gyorstalpaló alapképzést és egy gyógynövényes kézikönyvet, hogy gyógyítson azzal. Ők voltak a „mezítlábas orvosok”, a történetükről itt írtunk bővebben.

Hogy mennyire volt hatásos a működésük, azzal kapcsolatban árulkodó adat, hogy a 60-as években Kínában a születéskor várható átlagos élettartam mindössze 36 év volt. Ma, amikor a nyugati orvoslás és a hagyományos gyógyítás fura szimbiózisban él Kínában, ugyanez a WHO friss adatbázisa szerint 76,1 év. Ez szinte megegyezik a magyar adattal (75,9), és 6-7 évvel marad el a legegészségesebb országoktól, a világranglista 53. helyére elég. Ez finoman szólva nem harmonizál azzal a képpel, hogy a hagyományos kínai orvoslás olyan nagy csoda lenne.

a leggyakoribb adminisztratív hozzáállás az, hogy eltűrik, de azért figyelmeztetik az embereket, hogy tudományosan nem megalapozott a dolog működése. Az akupunktúra, a masszázsterápia és a kínai gyógynövény-terápia Magyarországon államilag elismert módszernek minősül, ezeket oktatják egyébként a Semmelweisen is.

Az MTA 2010-es, komplementer medicináról kiadott állásfoglalása a hagyományos kínai gyógyászatról azt mondja: „A tudományos megalapozottság megítéléséhez elegendő információ áll rendelkezésre, illetve további tudományos megerősítés várható.” Viszont ugyanez a dokumentum azt is kimondja, hogy bizonyítékügyben a Cochrane Adatbázis a mérvadó forrás, ami pedig a tradicionális kínai medicina praktikáinak nagy többségéről azt mondja, nincs bizonyíték a hatásosságukra. Ezzel egybecseng az amerikai egészségügyi minisztérium állásfoglalása, ami szerint a kínai gyógyászat ugyan nem veszélyes, de a hatásossága nem igazolt. A legtekintélyesebb tudományos szaklap, a Nature azt írta, a kínai gyógyászat nagyrészt áltudomány, mindenféle racionális háttér és hatásmechanizmus nélkül.

Mindezt bonyolítja az a pár hónapja kitört botrány, amikor kiderült, hogy a Kínában százával manipulálták és hamisították meg az akupunktúrával kapcsolatok tudományos kutatások eredményeit  –  így fordulhatott elő, hogy míg a nyugati vizsgálatok  rendre cáfolták  annak eredményességét, a kínaiak alátámasztották. Ezzel kapcsolatban megkerestük a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületét, ahol dr. Yu Funian professzor magyar asszisztensén keresztül a következővel magyarázta a jelenséget:

„Hogy 840 értékelésből 838 pozitív, valóban lehet elfogultság, de lehet valóban jó eredmények halmaza is, csupán 840-ből, nem több ezerből nehéz statisztikát készíteni, de még mindig jobb, mint ha csak egy tucat tanulmányt készítettek volna. A pozitív és negatív tudományos cikkek természetesek, kell is hogy legyen szkeptikus is, van jin és van jang, van fekete és van fehér, van jó és mindig van rossz is, semmiféle kutatás, tanulmány nem százszázalékos. Nem is kell annak lennie.”

Yu professzor egyébként a többi kérdésünkre is hasonlóan informatív válaszokat adott, a nyugati orvostudomány álláspontját, miszerint nincs bizonyíték a kínai módszerek működésére, például azzal söpörte le, hogy „nem érthetik a laikusok, mivel nem tanulták ezeket a több ezer évre visszatekintő gyógyítási formákat. Ha valaki azt állítja hogy a magyar gulyásleves nem jó az egészségnek, mert külföldről jött, és még életében nem is kóstolta, nem is tudja, hogyan kell készíteni, az túl könnyelmű kijelentéseket tenne, hogy a gulyáslevesek mind rosszak.”

A csíről és a meridiánokról pedig kijelentette, hogy „200 évvel ezelőtt nem volt még telefon sem; 100 éve nem volt még Facebook vagy WeChat, lehet, hogy gépekkel még nem, de talán 20-30 év múlva majd kimutathatják a Qi és meridiánok létezését, az akupunktúrás pontokat és meridiánokat folyton kutatják, szóval attól, hogy mi beszélünk valakivel 1000 km-re telefonon, és nem látjuk, még nem jelenti azt, hogy nem létezik az illető.”

Valódi betegségre mesegyógyszer?

A tradicionális kínai orvoslás módszereit világszerte nagy erőkkel kutatják, főleg a gyógynövények hatóanyagait (ilyen kutatás a hosszú távú tervek szerint a Semmelweisen is indul majd). A probléma nem is ezzel van, hanem a hatástalan vagy legalábbis nem bizonyítottan hatásos módszerek támogatásában. A Semmelweisen valójában elenyésző a kínai medicinát tanulók száma; idén júniusban 17-en kaptak ilyen diplomát. Forrásaink szerint egyszerűen azért indul ilyen szak, mert ez fizetős képzés, és igény van rá.

De az, hogy ilyesminek a fejlesztésére fordítunk közpénzt – még akkor is, ha valójában nem annyit, amennyit kommunikál az Emmi –, mindenképpen rossz üzenetet hordoz. Elvégre az orvostudománynak kismillió olyan, sokkal erősebb lábakon álló, valódi eredményekkel kecsegtető ága lenne, amit támogatni lehetne. „Minden alternatívnak mondott, valójában áltudományos módszerre kiadott forint az adófizetők pénzének eljátszása, egészségének veszélyeztetése, egyúttal pedig az alkalmazott természettudományok, különösen az orvostudomány hiteltelenítése” – fogalmaz a Szkeptikus Társaság közleménye.

Fogadjuk most el egy pillanatra, hogy a modern tudomány 20-30 év múlva jut el talán arra a szintre, ahol a kínai javasasszonyok voltak 3000 éve. Mondjuk azt, hogy oké, nincs bizonyíték rá, de elképzelhető, hogy létezik a misztikus csí, aminek a harmóniája jelenti az egészséget, és az áramlásának megzavarása okozza a betegségeket. Ugyan szinte az összes komolyan vehető kutatás az ellenkezőjét állítja, de ne zárjuk ki, hogy akupunktúrával tényleg mindenféle dolgot meg lehet gyógyítani. A logika és a józan ész tiltakozása ellenére tételezzük fel, hogy a gyógynövényeket nem a bennük levő hatóanyagok alapján kell használni, hanem a négy őselem rendszerében elfoglalt pozíciójuk szerint. Ennek tudatában tegyük fel a kérdést: olyan dolgok oktatására és kutatására érdemes költeni a közpénzt, amikről tudjuk, hogy tényleg úgy vannak, vagy olyanokéra, amik talán és elképzelhető és nem kizárt és esetleg?

És ha valaki még mindig az utóbbira lenne inkább nyitott: ne hagyjuk, hogy Mao Ce-tung nevessen a végén, és idegen (migráns!) kultúra és gondolkodásmód szorítsa ki a magyart az orvostudományból, dobjunk pár milliárdot inkább ennek a tanítására: