Antal, Antónia
-6 °C
-2 °C

Sokkal több a távoli üstökös, mint gondoltuk

2017.07.26. 18:09

Az eddig hittnél sokkal gyakoribbak az univerzumban azok a nagy üstökösök, amelyek több mint 200 év alatt kerülik meg a Napot – írja az MTI a NASA kutatóinak friss tanulmánya alapján.

A NASA széles látószögű infravörös felfedező műholdja, a WISE megfigyelései alapján a kutatók megállapították, hogy a hosszú keringési idejű, vagyis hosszú periódusú, legalább egy kilométer átmérőjű üstökösök száma

hétszer nagyobb, mint azt korábban feltételezték.

Az adatok a WISE 2010-es megfigyeléseiből származnak, amikor a műhold 95 JFC üstököst és 56 hosszúperiódusú üstököst vizsgált meg.

Az üstökösök a Nap körül általában elnyújtott pályán keringő égitestek, amelyeknek a Nap közelébe érve kómája (az üstökösmag körüli ködszerű gázfelhő) és csóvája fejlődik. Mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjed.

"A zok az üstökösök, amelyek az Oort-felhőből, a Naptól 300 milliárd kilométerre lévő üstököszónából érkeznek, több ezer vagy akár több millió éves periódussal is rendelkezhetnek" – írják a kutatók.  Az, hogy a korábban hittnél jóval több hosszúperiódusú üstökös létezik, arra utalhat, hogy közülük sok valószínűleg bolygóknak csapódott és a Naprendszer külső régióiból jeges anyagokat szállított a felszínükre.

Az Astronomical Journal szaklapban megjelent tanulmány szerint a hosszúperiódusú üstökösök magjának mérete 2,1 kilométer, nagyjából kétszerese a Jupiter család üstököseinek (JFC), amelyek keringési pályáját a Jupiter gravitációja alakítja és amelyek periódusa kevesebb, mint húsz év.

Korábban a csillagászoknak nem volt lehetőségük arra, hogy megmérjék a hosszúperiódusú üstökösök méretét, mert kómájuk zavarossá tette a felvételeket és elhomályosította a magot. A WISE használatával viszont megmutatkozott a kóma infravörös fénye, a kutatók így el tudták különíteni azt az üstökös többi részétől, és megbecsülhették az üstökös magjának méretét.

Az eredmények megerősítették azt az elméletet, amely szerint azok az üstökösök, amelyek gyakrabban haladnak el a Nap előtt, általában kisebbek, mint azok, amelyek több időt töltenek a Naptól távolabbi régiókban. Ez azért van, mert a Jupiter család üstökösei nagyobb hőhatásnak vannak kitéve, ennek hatására szublimálódnak olyan illékony anyagok, mint a víz, amelyek más anyagokat is magukkal visznek az üstökös felszínéről.