Minden eddiginél mélyebbre néztek csillagászok az univerzumba

A korábbiaknál sokkal mélyebbre pillantottak az univerzum titkaiba csillagászok az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory, ESO) chilei teleszkóprendszerével. A kutatók a VLT (Very Large Telescope, nagyon nagy távcső) MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) fényspektroszkópos műszerével dolgoztak, és minden eddiginél részletesebb adatokat kaptak az égboltnak arról a pici szeletéről, amire 2003-2004-ben a Hubble űrtávcső irányult.

A Hubble Ultra Deep Field (HUDF) a Fornax csillagképben az űr egy kis részéről készült felvétel: a Hubble csaknem négy hónapig "exponált”, és az ez idő alatt befogott fény feltárta, hogy az amúgy tökéletesen üresnek, feketének látszó kis terület körülbelül tízezer galaxist rejt magában. A HUDF adatai a 13 milliárd évvel ezelőtti, fiatal állapotát mutatták meg az univerzumnak, amilyen nagyjából 400-800 millió évvel az ősrobbanás után lehetett.

Az elmúlt időszakban az ESO csillagászai (a Roland Bacon vezette MUSE HUDF Survey team) a VLT földi távcsővel pásztázták ugyanazt a területet, és eredményeik már tíz tanulmányban jelentek meg, valamint különszámot szentelt nekik az Astronomy & Astrophysics szaklap. Az ESO kutatói összesen 1600 galaxis fényére tudtak fókuszálni a MUSE spektroszkópos szemével, elemezve a tulajdonságaikat és megmérve a távolságukat, és mindeközben 72 új galaxist fedeztek fel. Hogy az 1600 galaxis mekkora szám, jól érzékelteti, hogy korábban csak tízedénnyi galaxist tudtak megfigyelni földi teleszkópokkal a HUDF területén.

Külön érdekes, hogy a 72 újonnan felfedezett galaxis fénye – az úgynevezett Lyman-alfa fény – százszor halványabb, mint az eddigi kutatások során talált távoli galaxisoké. Azt még nem teljesen értik a tudósok, hogy miképp születtek a csillagok ezekben a galaxisokban, amik különleges módon a fénynek csak ebben az egy színében ragyognak, és csak a MUSE szemével váltak láthatóvá.

“A MUSE képes valamire, amire a Hubble nem – felbontja a kép minden egyes pontjából érkező fényt összetevőire, megalkotva ezzel azok spektrumát. Ennek segítségével képesek vagyunk az összes galaxis távolságát, színét megmérni, olyanokét is, amik a Hubble számára láthatatlanok” – magyarázta Roland Bacon, a lyoni asztrofizikai kutatóközpont csillagásza.

Az új adathalmaz segítségével a csillagászok minden eddiginél behatóbban tanulmányozhatják többek között azt, hogy miképp keletkeztek a csillagok a világegyetem korai szakaszában, milyen az anyagösszetételük, vagy hogy miképp mozognak a galaxisok. Az új felvétellel ezen kívül a galaxisok körül észlelt fénylő hidrogéngyűrűket is behatóan vizsgálhatják, amivel betekintést kaphatnak abba, hogy miképp mozgott az anyag ki és be a galaxisokban a keletkezésükkor.