Magyar matematikus kapott rangos német tudományos díjat

A legrangosabb német tudományos kitüntetésnek számító Leibniz-díjat ítélték oda ifj. Székelyhidi Lászlónak, a Lipcsei Egyetem matematika-professzorának. Ő az első magyar matematikus aki kiérdemelte ezt az elismerést, és egyben a harmadik Leibniz-díjas magyar (az első Alföldy Géza ókortörténész volt, 1986-ban, a díj indulásakor, a második Krausz Ferenc elméleti fizikus, 2006-ban).

A Deutsche Forschungsgemeinschaft (Német Kutatási Alapítvány, DFG) által alapított Gottfried Wilhelm Leibniz-díjat német egyetemeken dolgozó fiatal tudósok, kutatók kapják – állampolgárságtól függetlenül –, és egyike a tudományos élet legnagyobb elismeréseinek.

Az addigi munkásságot, a rendkívüli teljesítményt és tudományos kiválóságot elismerő és újabb, nemzetközileg is kimagasló eredményekre sarkalló díj jelentős pénzjutalommal jár, és nagy kutatói szabadságot biztosít: a díjazottak 1,25 - 2,5 millió eurót kaphatnak legfeljebb hét évre, hogy azt saját elképzeléseik szerint fordítsák tudományos ambícióikra, bürokratikus akadályok, pályázatok nélkül.

A díj nem pályázható, a potenciális nyertesek több mint száz fős listájára a kutatóközösség ajánlásával lehet felkerülni, és egy független bizottság dönt aztán a nyertesek személyéről. Matematikusok meglehetősen ritkán részesülnek e díjban, főként világszerte is elismert mérnökök, fizikusok, biológusok, társadalomtudósok, történészek, filozófusok szokták elnyerni - ezért is különösen figyelemreméltó Székelyhidi munkájának mostani elismerése.

Eddig összesen 270 Leibniz-díjat adományoztak. A díj hatékonyságára jellemző, hogy a díjazottak közül többen Nobel-díjat is kaptak később. A 2018-as Gottfried Wilhelm Leibniz-díjat tavaly decemberben ítélték oda Bonnban, az ünnepélyes átadó március 19-én lesz Berlinben.

Idén 136 nevezettből 11 kutató, 4 nő és 7 férfi kapja a Leibniz-díjat. Ifjabb Székelyhidi László (akinek apja ugyancsak matematikaprofesszor), a lipcsei egyetem (Universität Leipzig) matematika intézetének alkalmazott matematikával foglalkozó professzora a parciális differenciálegyenletek kutatása terén elért eredményeiért részesült az elismerésben. Az indoklás szerint az általa kifejlesztett módszerek nagyban gazdagították a geometria és az analízis közti kapcsolatokat, saját kutatási területein is túlmutató új meglátásai a fizikával közös határterületeken is jelentősek, így például a kontinuummechanikában a rugalmasság-elmélet, a hidrodinamikában pedig az Euler-egyenletek terén.