Mit csinálnak a bébigalaxisok, ha nem látjuk őket?

Először sikerült megvizsgálni az univerzum első galaxisainak, az úgynevezett bébigalaxisoknak a mozgását. Ezek a galaxisok az univerzum 13 milliárd évvel ezelőtti születése után nem sokkal alakultak ki. Mivel nehéz megfigyelni őket, számos rejtéllyel szolgálnak.

A brit Cambridge-i Egyetem vezetése mellett egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megvizsgálni ezeket a világokat. A tudósok eredményeikről a Nature című tudományos lapban számoltak be.

Két kis galaxis megfigyeléséhez a tudósok a chilei Andokban lévő ALMA rádióteleszkóp 64 antennáját használták. A galaxisok az ősrobbanás után 800 millió évvel, tehát mintegy 13 milliárd éve jöttek létre. A szakértők meg tudták állapítani a Földtől való pontos távolságukat és a bébigalaxisok belsejében lévő, a növekedésüket tápláló gázok mozgási mintáját.

A bébigalaxisok saját központjuk körül forognak, hasonlóképpen a Tejútrendszerhez. Bár a galaxisok az univerzum történetének nagyon korai szakaszában alakultak ki, már viszonylag rendezettek. „Ez meglepetés volt, mivel azt vártuk, hogy az első galaxisok a köztük és a szupernova-robbanások közötti gyakori fúziók miatt nagyon turbulensek lesznek” – mondta Pascal Oesch, a Genfi Egyetem kutatója.

A bébigalaxisok, amelyek 5-ször kisebbek, mint a Tejútrendszer, a rendezettség révén gyorsan tudtak növekedni. Ez a felfedezés fontos az ősrobbanás utáni első milliárd évben létrejött galaxisok keletkezésének és fejlődésének megértésében. (MTI)