Aladár, Álmos
-1 °C
3 °C

Megvan az első bizonyíték, hogy más galaxisokban is létezhetnek bolygók

0509
2018.02.06. 11:01

Mára megszokhattuk, hogy csillagászok sorra fedezik fel Naprendszerünkön kívül a bolygókat. Mivel a fejlett földi és űrtávcsövekkel egyre pontosabb megfigyelésekre van mód, galaxisunk csillagai körül egyre több exobolygót azonosítottak már, bizonyítva, hogy a miénkhez hasonlatos naprendszerek százai léteznek a Tejútrendszerben – azaz abban a galaxisban, aminek egyik spirálkarján a mi csillagunk, a Nap is kering.

De mi a helyzet más, tőlünk roppant távolságokra lévő galaxisokkal?

Feltételezhetően azokban is léteznek miénkhez hasonló naprendszerek, központi csillagaik körül keringő bolygókkal. Mostanáig azonban erre semmiféle bizonyítéka nem volt a kutatóknak, mivel egyszerűen túl messze vannak a földi megfigyelőtől ezek az objektumok az univerzumban. Egy az Astrophysical Journal Letters-ben publikált új tanulmány (.pdf) ebbe a helyzetbe hoz változást.

Az Oklahomai Egyetem kutatói egy tőlünk 3,8 milliárd (!) fényévre lévő galaxist, az RXJ1131-1231-et megfigyelve bukkantak olyan közvetett bizonyítékra, ami bolygók létezésére utal – számolt be a felfedezésről több lap is (például a Gizmodo vagy a Futurism). Az amerikai kutatók legalább kétezer égitest, köztük kisebb holdak és egészen nagy, Jupiter-méretű bolygók létezéséről számoltak be, kijelentésüket a galaxis gravitációs torzító hatásának megfigyelésére alapozták.

Konkrét extragalaktikus bolygókat tehát nem találtak – erre továbbra sincs lehetőség –, de a lencsehatás következtében eltorzult objektumok fényének elemzése ilyenek létezésére utal.

Exobolygókutatók alapvetően úgy lelnek új és új bolygókra, hogy a galaxisunk csillagainak fényét figyelik (például a Kepler űrtávcsővel), és ha rendszeres időközönként elhalványulást tapasztalnak, akkor a fénymennyiség csökkenéséből következtetni tudnak a csillagot részben eltakaró, körülötte keringő bolygó létezésére, méretére. Ez a módszer galaxisunkon belül remekül működik, de a már említett okból más galaxisok vizsgálatára egyelőre nem alkalmas – még a csillagok egymástól való megkülönböztetése is roppant nehézkes.

Az Oklahomai Egyetem csillagászai ezért új módszert dolgoztak ki: a kvazár mikrolencsét (quasar microlensing). Azt Einstein általános relativitáselmélete óta tudni, hogy univerzumunkban a hatalmas tömegű objektumok (óriásbolygók, csillagok, galaxisok, fekete lyukak) torzítják maguk körül a teret, eltérítve ezzel az arra haladó fényt is. E jelenségnek egyik következménye, hogy megfelelő körülmények közt e hatalmas tömegű objektumok nagyítólencseként viselkednek, a mögöttük lévő más égitestekről érkező fényt fölerősítve.

Jelen esetben a RXJ1131-1231 galaxis (ami egyben kvazár, azaz csillagszerűnek tűnő rádióforrás is) viselkedett nagyítólencseként, és a csillagászok egy mögötte lévő másik galaxist tudtak ezáltal megfigyelni. A nagyított képek folyamatos megfigyelésével aprócska változásokra lettek figyelmesek, amit a kutatók szerint a RXJ1131-1231 galaxisban mozgó szökevény bolygók (olyanok, amik nem keringenek egyetlen csillag körül sem) okozhattak.

Eduardo Guerras, a tanulmány egyik szerzője szerint arra továbbra sincs semmi esély, hogy konkrét bolygókat tudjanak közvetlenül megfigyelni és azonosítani más galaxisokban, arra azonban alkalmas lehet a módszer, hogy megbecsüljék ezek számát és tömegét. A mostani eredmények pedig elsőként támasztják alá azt a logikus feltételezést, hogy más galaxisokban is lehetnek bolygók.

Nyitókép: Judy Schmidt (Geckzilla)/ESA/Hubble & NASA