Emília
18 °C
26 °C

Megvan az Árpád-ház DNS-e, a kutató szerint a dinasztia nem finnugor eredetű

2018.02.21. 23:27
Csontmaradványaiból azonosították III. Béla magyar király genetikai profilját, ez pedig gyakorlatilag azt is jelenti, hogy megvan az Árpád-házi dinasztia DNS-e. Az Országos Onkológiai Intézet vezetésével működő nemzetközi kutatócsoport eredménye fontos és izgalmas, a kutatásvezető Magyar Időknek adott nyilatkozatában azonban elég szabadon értelmezi az adatokat. Mi ez az egész?

2013-ban kezdték feltárni a Mátyás-templomban lévő uralkodói sírokat, abban a reményben, hogy a maradványokból azonosíthatják az Árpád-házi dinasztia genetikai markereit is. Ez az elmúlt egy-két évtized genetikai forradalmának köszönhetően vált reális ambícióvá: ma ahhoz hasonló ütemben fejlődik a génszekvenálás technológiája, mint a számítógépek számítási kapacitása, és a kutatás is sokkal olcsóbb lett.

A maiak mellett ez óriási lehetőség a régészeti minták elemzésében is. Az ezzel foglalkozó archeogenetika ma rendkívül ígéretes tudományág, eredményei sokak szerint újraírhatnak több történettudományi tézist is. Az Árpád-háziak csontmaradványainak vizsgálatára kormányzati támogatást is adtak, a tudományos cél érdekében Erdő Péter bíboros is hozzájárult a Mátyás-templomban lévő sírok megbolygatásához.

Az eredeti nyugvóhely nem itt volt, hanem Székesfehérváron, ahol 15 magyar királyt, köztük Szent Istvánt, Könyves Kálmánt, Károly Róbertet, Nagy Lajost és Hunyadi Mátyást temették el. A fehérvári bazilikát azonban a török korban teljesen lerombolták, a sírokat tönkretették. A XX. században a régészeknek ugyan sikerült 122 sírt feltárniuk (mint a nyolcvanas években kiderült, ezekben összesen 900 ember csontváza volt), de a királyok azonosítása nem volt lehetséges.

III. Béla és felesége, Chatillon Anna sírja azonban a török korban érintetlen maradt. A fehérvári templom padlója alatt rejtőző két, vörösmárványból készült koporsót 1848-ban fedezték fel, bennük egy férfi és egy nő csontváza volt uralkodói jelképekkel.

A később a Mátyás-templomba került uralkodói sír a genetikai elemzés szempontjából is különleges jelentőségű, hiszen erről biztosan tudható, hogy Árpád-házi uralkodó maradványait rejti. Igaz, azzal kapcsolatban, hogy melyik uralkodóét, nincs teljes konszenzus. Bár a történészek többsége valóban III. Bélaként azonosítja, felmerült, hogy Könyves Kálmán teste is lehet a sírban. A XIX. században ezt a lehetőséget csak azért zárták ki, mert a krónikák hagyománya szerint Kálmán púpos volt és sánta – ma már azonban inkább úgy gondolják, hogy a testi fogyatékosságot csak azért terjesztették Kálmánról, hogy ellenlábasai ezzel is dehonesztálják a király emlékét.

R1a-házi nagy királyaink

A Mátyás-templomban lévő királyi sír azonban ettől függetlenül egyedi; ezen kívül csak a Szent Jobb, Salamon király sírköve és a feltehetően I. Andrástól származó tihanyi csontok maradtak meg fizikailag a magyar királyokból. (A cikk megjelenése után egy olvasónk jelezte, hogy elfeledkeztünk Szent László király koponyaereklyéjéről, amiből a közelmúltban genetikai mintát is vettek, igaz, az a kiértékeléshez túl töredezett volt.) A mostani archeogenetikai vizsgálat legérdekesebb része ezért a Mátyás-templomban lévő királysír és a mellette lévő királynéi sír genetikai elemzéséről szólt, eleve azzal a céllal, hogy ebből azonosítani lehet az Árpád-ház genetikai típusát.

Ehhez a kulcs az Y-kromoszóma vizsgálata, ez ugyanis csak apai ágon öröklődik, vagyis – minimális változásoktól eltekintve – elvileg azonosnak kell lennie Álmos apai ágú őseitől Istvánon át a későbbi Árpád-háziakig (ez még akkor is így lenne, ha tényleg nem III. Béla, hanem a dinasztia egy másik uralkodója lenne a sírban).

R1a haplotípus elterjedtsége Eurázsiában
R1a haplotípus elterjedtsége Eurázsiában

Bár a régészeti minták genetikai elemzése sokkal nehezebb, mint a mai, úgynevezett recens mintáké, hiszen a sok évszázados csontmaradványokban a DNS általában sérült, abból csak rövidebb szakaszokat lehet azonosítani, a kutatók szerint ez most sikerült. A mintákat részben az Országos Onkológiai Intézetben, részben a nemzetközi mezőnyben is erősnek számító göttingeni laborban vizsgálták, és állításuk szerint az eredmény egyértelmű:

megtalálták az Árpád-házi dinasztia férfiágának Y-haplotípusát: az R1a haplotípust.

A kutatási eredmény először az Archaeological and Anthropological Sciences nemzetközi szakfolyóiratban jelent meg, most pedig minderről a Magyar Időkben beszélt az Onkológiai Intézetet vezető Kásler Miklós. Az igazgató szerint „az eredmények megkérdőjelezhetetlenek”: egyértelmű, hogy sikeresen definiálták III. Béla király apai ági profilját, amely „hivatkozásként szolgálhat az Árpád-dinasztia további maradványainak és vitatott élő leszármazottainak azonosításához”.

Tudományos PR és nemzetkarakterológiai viharok

Ezután azonban a kutató a politikai napilapban meglepően erős kijelentést tesz. Kásler szerint az, hogy a királyi maradvány az R1a haplocsoportba tartozik,

„azt jelenti, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek”.

Ez már csak azért is meglepő, mert a nemzetközi folyóiratban megjelent tudományos publikációban Káslerék ilyesmiről egyáltalán nem beszéltek. Ott ilyen nagyívű víziókról nem volt szó, a finnugor-kérdés fel sem merült – ezt a belátást Kásler a jelek szerint csak a szakmán kívüli, laikus magyar közönségnek tartogatta.

III. Béla ábrázolása a Képes Krónikában
III. Béla ábrázolása a Képes Krónikában

Aki a cikkben idáig eljutott, feltehetően tudja, hogy a finnugor-kérdés ma is élénken megosztja a magyar közvéleményt, a tudományos tényekből és elméletekből pedig sokan szeretnek politikai és identitáskérdést csinálni. Akár kutatók is: ez lett a sorsa néhány hónappal ezelőtt a szegedi genetikusok eredményének is. Török Tiborék ugyancsak az országos sajtóban jelentették be forradalminak szánt eredményüket, mely szerint a honfoglalók a génminták alapján jelentős részben hun ivadékok voltak, magyarul pedig a Kárpát-medencében élő avarok beszélhettek, nem ők. A kijelentés nagy vihart kavart a magyar régészet, nyelvészet és a természettudományos segédtudományok környékén – ennek újabb hullámaival hamarosan mi is foglalkozni fogunk.

Akkor néhányan azt gondolták, hogy a szegedi genetikusok a nagyközönség felé játszva próbálnak figyelmet – és így talán további kutatási lehetőségeket – találni, túlinterpretálnak, nem törődve a szakmai terepen elvárt kötelező szakmai óvatossággal, módszertani megfontolásokkal, miközben ők úgy érezték, hogy a megcsontosodott szakma nem hajlandó befogadni a kívülről jövő új eredményeket.

Bármi, csak nem finnugor

Most valami hasonló juthat eszünkbe a genetikai mellett – talán félig akaratlanul – nyelvészeti kérdésekben is határozott állást foglaló Kásler Miklós onkológus megszólalása kapcsán is. Az alapvető probléma már a rövid idézetből is kiderülhet: Kásler úgy beszél, mintha az eurázsiai és a finnugor származás kizárná egymást – vagy finnugor, vagy eurázsiai génekről van szó. A valóságban értelemszerűen a finnugorok is eurázsiaiak – utóbbi földrajzi fogalomként akkora kategória, ami a mi környékünkön majdnem minden lehetséges leszármazást magában foglal.

Az ominózus R1a haplotípusra valóban mondható, hogy eurázsiai elterjedésű. Nem is meglepő, hogy az Árpád-házi uralkodóknál is ezt találták, hiszen korábbi kutatásokból tudható, hogy minden negyedik magyar embernek ez az Y haplotípusa. Ez Magyarországon a leggyakoribb férfiági leszármazási vonal, sőt, nem csak nálunk: szakpublikációjukban Káslerék maguk idézik azt az adatot, hogy az R1a a leggyakoribb haplotípus a szláv, a török, a dravida, az indoiráni és – kapaszkodjanak meg – a finnugor népességekben is.

Az R1a önmagában tehát annyira nem zárja ki a finnugor genetikai kapcsolatot, hogy a finnugoroknál is ez a legelterjedtebb.

Gének, nyelvek, identitások

Abba a bonyolult és manapság sokat vitatott problémába ezúttal nem nagyon mennénk bele, hogy lehet-e, és ha igen, milyen korlátozásokkal lehet bevonni nyelvészeti kategóriákat (mint a finnugor nyelvcsaládot) a genetikai elemzésekbe – talán csak annyit, hogy a legtöbb nyelvész szerint ez nem lehetséges, a nyelvhasználat független a biológiai leszármazástól, míg a genetikusok és a régészek körében ennél jóval megengedőbb az uralkodó álláspont; közülük sokan úgy gondolják, hogy legalábbis kiindulópontként érdemes genetikai eszközökkel is vizsgálni a nyelvi csoportok leszármazását.

Bőven lehetséges egyébként, hogy az Árpád-házi dinasztia olyan haplotípusba tartozik, amely ritka a finnugor, és mondjuk gyakori a türk népeknél, és ezt más szempontok figyelembe vételével lehet akár úgy is interpretálni, hogy a honfoglalók vezető rétege tényleg türk származású volt. Majd egyszer, ha lesz rá bizonyíték. Ez nem is lenne túl meglepő, hiszen a honfoglalók összetételével kapcsolatos kutatások eddig is azt mutatták, hogy a Kárpát-medencébe bejövő népességben volt egy masszív (a feltételezések szerint úgy 25-35 százaléknyi) „ázsiai” jellegű géneket hordozó réteg.

Zavar a legendás magyar termet körül

Ez fontos kérdés, bár teljesen független attól az álkérdéstől, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik-e (igen). Az Árpád-ház nem finnugor volta azonban itt egyrészt nagyon félrevivő megfogalmazás, ráadásul az eddig megjelentek alapján nincs alátámasztva. Ebből a szempontból az R1a önmagában semmit nem mond, ahhoz további, jobb felbontású genetikai kutatásokra lenne szükség, olyanokra, amelyek potenciálisan már az R1a haplotípuson belüli elágazásokat is képesek azonosítani.

Addig marad a kettős beszéd, ami némileg mást mond a tudományos közegben, és mást a politikai sajtóban. Utóbbira lehet még egy érdekes adalékot találni Kásler interjújában és saját szakpublikációjukban: azt a tényt, hogy a III. Bélaként azonosított tetem 190 centis volt (a magas termet visszatérő toposz egyébként az Árpád-házi uralkodók kapcsán), az angol nyelvű folyóiratban a kutatók azzal hozzák összefüggésbe, hogy Béla anyai ágon a kijevi Ruszból származott; ezzel szemben a Magyar Időkben ugyanezt már úgy interpretálják, hogy ez is megerősíti az Árpád-háziak (férfiági) nem finnugor eredetét.

„Az értékelés természetesen a történészek és a régészek feladata”

– mondta a továbbiakról a Magyar Időkben Kásler Miklós.