A madarak csőre valamikor pótkéz volt a szárnyakká alakult karok helyett
A mai Észak-Amerika területén élt Ichthyornis dispar kulcsfontosságú láncszeme annak az evolúciós fejlődésnek, amely a dinoszauruszoktól a mai madarak megjelenéséig tartott. A mai tengeri madarakra hasonlító fogas madár Darwin és a 19. század egyik legkiemelkedőbb őslénykutatója, Othniel Charles Marsh figyelmét is felkeltette; ő írta le és nevezte el elsőként a fajt.
Az ősmadárnak az 1870-es években talált töredékeken kívül eddig nem bukkantak jelentős maradványára. A Yale kutatócsoportja most négy új fosszília, köztük egy tökéletes állapotban fennmaradt koponya, valamint az egyetem gyűjteményében lévő koponyatöredékek vizsgálatával szerzett új információkat az állatról. A faj igazi különlegessége, hogy megmutatja, hogy nézett ki a madárcsőr, amikor először megjelent a természetben.
Az első csőr gyakorlatilag az állkapocs végén lévő, csipeszes végű szaruképződmény volt. Az állkapocs többi részében fogak voltak. A kezdetek kezdetén a csőr egy fogódzkodásra alkalmas precíziós műszer volt, amely pótkézként szolgált a szárnyakká alakult karok helyett
– idézi Bhart-Anjan Bhullart, az egyetem paleontológusát az MTI.
A kutatók szerint ez új bepillantást enged a modern madarak koponyájának kifejlődésébe. Az Ichthyornis dispar agya nagyon hasonlított a modern madarakéhoz, ám koponyájának halántéki része olyan volt, mint a dinoszauruszoké. Ez azt jelzi, hogy a madarak evolúciója során az agy alakult át elsőként, miközben a koponya többi része egy ideig még primitívebb és a dinoszauruszokéra jellemző maradt.
Az Ichthyornis nagyon hasonlíthatott a mai tengeri madarakra, olyan lehetett, mint a sirály, vagy a csér. A fogai valószínűleg csak akkor látszódtak, amikor kinyitotta a száját, és feltehetőleg valamilyen ajak-szerű, extra szájszövet takarta őket.