Jolán
2 °C
4 °C

Magyarország laza ország, de örüljünk-e ennek?

laza kotott
2018.05.09. 09:21 Módosítva: 2018-05-09 09:21:39
Vajon milyen tekintetben tartozik hazánk egy csoportba Brazíliával, Hollandiával, Izraellel, Észtországgal és Ukrajnával? Egy tudományos kutatás szerint a felsorolt országok mindegyikében laza a társadalom szövedéke, ellentétben a szigorú (vagy kötött) Pakisztánnal, Malajziával, Indiával és Norvégiával. A kategorizálás első látásra meglepő lehet, de a kutatók szerint a társadalmi szabályok fontossága rengeteg jelenségre magyarázatot ad.

A „laza” jelzőnek manapság fiatalosságot, spontaneitást sugárzó, alapvetően pozitív hangzása van, ellentétben a maradisággal, a vaskalapossággal párhuzamba állítható szigorúsággal. Ezért azt hihetnénk, hogy ha egy országot a világ 33 nemzetét felölelő pszichológiai kutatásban a leglazábbak egyikének találnak, az valami remek dolog. Nos, ez nincs így. Amint látni fogjuk, a laza és a szigorú minősítés nem feleltethető meg a jó és a rossz minőség valamelyikének, hiszen a spektrum mindkét végén találunk jobb és rosszabb sorsú államokat is.

De először menjünk vissza az időben ötven évet, hiszen a modern kutatások onnan eredeztethetők. A kulturális antropológusok rutinszerűen helyezik el a társadalmakat egy-egy jellemző által kijelölt skálán. Így vannak inkább individualista és inkább közösségi, ezeken belül hierarchikusabb és egalitáriusabb társadalmak. Pettri Pelto antropológus 1968-ban 21 tradicionális társadalmat hasonlított össze aszerint, hogy a szociális szabályok milyen fontos szerepet játszanak a nép életében, írja a Psychology Today.

A kultúra áthuzalozza a tudatot

Voltak szigorú társadalmak, ahol erősen kötöttek voltak a szabályok, a szabályszegőket keményen megbüntették, a szociális normák ellen vétőket pedig a társaik is megvetették. A laza társadalmakban ezzel szemben nem vették olyan komolyan a normákat, a devianciát jobban tolerálták. Előzőre jó példa az amerikai amishok, utóbbira az afrikai busmanok vagy a finnországi számik (lappok). Ezt a módszert legutóbbi időkig csak hagyományos társadalmakra alkalmazták. A Marylandi Egyetem pszichológusa, Michele Gelfand azonban az utóbbi évtizedben végzett kutatásaiban a modern államokat, illetve az amerikai szövetségi államokat is összehasonlította ily módon, az egész világra kiterjedő felmérésükbe pedig Magyarországot is bevonták. Az eredményekről hamarosan könyve jelenik meg a kutatónőnek Rule Makers, Rule Breakers – How Culture Wires Our Minds (Szabályalkotók és szabályszegők – Hogyan huzalozza át a kultúra tudatunkat?) címmel.

A világszerte megkérdezett hétezer embernek olyan kérdésekre kellett válaszolnia, mint „Sok társadalmi norma van, amelyeknek az ebben az országban élő embereknek meg kell felelniük?” vagy „Ha valaki megszegi a szabályokat, a többiek szigorúan elítélik-e a viselkedését?”. A kérdésre adott válaszokból szigorúságmutatót kalkuláltak, majd az országok pontszámait más tényezőkkel vetették össze, keresve a lazaság (illetve szigorúság) okait, illetve következményeit. Az első eredményeket hét éve a Science-ben publikálták.

Az emberek értékelése olyan tényezőkkel is jól korrelált, mint az órák pontossága vagy a bal kézzel írók aránya az országban. Utóbbi kettő jelenség érezhető módon utal a lazaságra: ahol fontosnak tartják a szabályokat, ott figyelnek rá, hogy az órák helyesen járjanak, de az oktatási elvekben is vaskalaposabbak lehetnek, ezért igyekeznek a gyereket átszoktatni a jobbkezességre.

„A magyar minta értelmiségi, magasan iskolázott emberekből állt össze. Egy komplex kérdőívet kellett a résztvevőknek kitölteniük, amely részben arra kérdezett rá, hogy különböző élethelyzetekben milyen magatartásokat tartanak megengedhetőnek. Más kérdések arra vonatkoztak – és ez a rész keltett nagyobb médiafigyelmet –, hogy az emberek mennyire tartják fontosnak a társadalmi normákat, és benyomásuk szerint az ország többi lakója mennyire tartja be a szabályokat” – mondta el kérdésünkre Fülöp Márta, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének tudományos tanácsadója és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpszichológia-professzora, a Science-cikk egyik szerzője.

Az első kérdéskörnél az alanyoknak arra kellett felelniük, hogy mennyire tartják elfogadhatónak, hogy az emberek csókolózzanak, flörtöljenek, böfögjenek, nevessenek temetések alkalmával, osztályteremben, rendelőben, a hálószobában. A magyar adatok e tekintetben jórészt illeszkedtek a nemzetközi trendekbe. A legkötöttebb helyzet a temetés volt, a legszabadabb a hálószoba. Az sem volt meglepő, hogy a fiatalok jóval megengedőbbek. Ugyanakkor voltak jellemző különbségek is. A magyarnál kötöttebb kultúrákban (például a japánban is) az osztályteremben vagy a munkahelyen való viselkedés jóval behatároltabb, és jóval kevesebb országban megengedett például a csókolózás nyilvános helyen.

Évszázadokra bevésődött lazaság

Térjünk azonban vissza a társadalmi normák betartásához. Mostanra mindenkiben kialakulhatott az elvárás, hogy mely országok tartozhatnak a laza és melyek a szigorú kategóriákba. De az eredmények a prekoncepciókat csak részben támasztják alá. Az nem lep meg senkit, hogy Pakisztán és India a szigorúbb társadalmi normákkal rendelkező nemzetek között van, ahogy Japán vagy Törökország magas pontértékei is érthetők. Ugyanakkor a szigorúnak bizonyult Norvégia már igencsak meglepő, ahogy a laza Izrael és Észtország is. No és persze Magyarország, amely az összes vizsgált ország közül a harmadik legkevésbé szigorúnak bizonyult.

Mi lehet hát az eredmények hátterében? Ennek megválaszolására a kutatók az országok számos jellemzőjét vetették össze a szigorúságértékekkel, és rendkívül sok összefüggést találtak. Itt, ahogy mindig, ki kell emelnünk, hogy az efféle korrelációk sohasem bizonyítják az ok-okozati kapcsolatot, mindössze arra utalnak, hogy két jellemző valamilyen okból együtt mozog. A nemzetközi kutatócsoport úgy találta, hogy a szigorú országok között több diktatúrát találunk, több rendőr jut egy főre, és a média kevéssé szabad.

Sokkal érdekesebbek azonban a történelmi múltra vonatkozó tényezők, amelyek rendkívül erős hatásúnak bizonyultak a modern társadalmak gondolkodásmódjának alakításában. Gelfand és munkatársai úgy találták, hogy a szigorú társadalmú országok a múltban jobban ki voltak téve a külső veszélyeknek, és a laza országokhoz képest híján voltak a természeti erőforrásoknak. Így kevesebb volt a megművelhető földterületük, többet éheztek, nehezebben jutottak tiszta ivóvízhez, a levegő minősége rosszabb, és gyakoribbak, súlyosabbak a járványok. Emellett több természeti katasztrófa sújtotta őket, és szomszédaikkal többször keveredtek háborúba a XX. század folyamán.

Magyarul – érvelnek a pszichológusok – a szigorú szociális normák a népet igyekeztek megvédeni a külső veszélyekkel szemben. A legérdekesebb talán az, hogy a szigorúság erősebben korrelál az 1500-ban mérhető népsűrűséggel, mint a maival. Tehát azok az országok, amelyek már ötszáz éve is sűrűn lakottak voltak (ezáltal nagyobb volt az emberek közötti versengés az erőforrásokért, jobban terjedtek a betegségek), még ma is komolyan veszik a társadalmi normákat. Még akkor is, ha időközben esetleg megritkult a lakosság. A népek gondolkodására tehát a történelmi múlt szinte kitörölhetetlen hatást gyakorol. Mindez megjelenik az egyes emberek tudatában is. Kiderült, a szigorúbb országokban az emberek folytonosan úgy érzik, hogy a cselekedeteiket figyelik és értékelik, emiatt óvatosabbak, és inkább az elvárások szerint viselkednek. Ebben hazánk kivételnek bizonyult, itt ugyanis nem találtak összefüggést a társadalom érzékelt lazasága és a válaszolók saját személyisége között.

Mire következtethetünk Magyarország szinte vezető helyéből a lazaságskálán (vagy sereghajtó pozíciójából a társadalmi normák fontosságának tekintetében)? „Hazánk főként a társadalmi normák betartásának percepciójában bizonyult lazának a többi országhoz képest. Magyarul: az emberek úgy érzékelik, hogy a többiek ott szegik meg a szabályokat, ahol csak tudják – érvel Fülöp Márta. – Tehát egyáltalán nem pozitív jelenség, hogy a magyar társadalom laza. A vizsgálat legfontosabb tanulsága az, hogy az sem jó, ha a kultúra nagyon kötött, de az sem, ha nagyon laza. Ha nincsenek az emberi együttélésre vonatkozóan konszenzuson alapuló normák, akkor az a társadalom széttartó és széteső lesz, nem képes jól funkcionálni.”

Lazaságból is megárt a sok

Megkérdeztük a pszichológustól, mi lehet az oka annak, hogy a válaszok alapján a részt vevő országok között az egyik leglazábbnak bizonyult Magyarországon nem azok a trendek érvényesülnek jelenleg, melyek a laza országok legtöbbjénél (tehát a szabadabb sajtó, a demokrácia kiteljesedése). „Először is a mienkhez hasonló lazaságú országokban, például Ukrajnában sem a demokratizálódás a legjellemzőbb folyamat. A kötöttségnek és lazaságnak van egy optimuma, és azokban az országokban erős a demokrácia, ahol lehet arra számítani, hogy az állampolgárok maguktól is tiszteletben tartanak szabályokat. Ha pedig mégis eltérnek tőlük, az valamilyen értelmezhető logika mentén, a helyzet magasabb szintű megoldása miatt történik, nem pedig az autoritásnak tekintett normák önmagáért való kijátszása miatt. Vagyis van rend és van szabadság.

Emellett fontos hangsúlyozni, hogy az adatfelvétel a 2000-es évek elején történt. A társadalmi percepció nem statikus, hanem időben jelentős változásokon mehet keresztül. Elképzelhető, hogy ma némileg más eredményt kapnánk, ugyanakkor szerintem a társadalom lazasága ma is érvényes, és e jellegzetességek csak hosszú időtávon változnak jelentősen. A magyar társadalomban tehát csak nagyon kevéssé vannak jelen szélesebb társadalmi csoportokat összefűző normák, és nagyon sokszor a meglévőket sem tartják be az emberek, kiskapukat keresnek mindenhol. Bár társadalomkutatóként ilyesmit mindig veszélyes mondani, de jó lenne, ha Magyarországot, a magyar emberek gondolkodását ebben az értelemben kötöttebb irányba tudnánk terelni.

Széles körben elfogadott normákra lenne szükségünk. Olyanokra, amelyekben a társadalom különböző csoportjai lényegében egyetértenek, függetlenül az aktuális kormányzati irányzatoktól. Ezt a fajta kötöttséget azonban nem célravezető úgy megvalósítani, hogy felülről az emberekre kényszerített döntések sorát hozzuk meg, és ezek által tolódunk a kötöttségek felé. Ez nem vezet érett rendhez és a normák nem megalkuváson alapuló, hanem autonóm és felelős emberként történő betartásához” – mondja a szakértő.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?