Néhányan talán még emlékeznek rá, hogy Umbert Eco A rózsa neve című regényében központi szerepet játszott Arisztotelész halálos könyve, amelynek a lapjait egy őrült szerzetes itatta át méreggel, hogy megölje az olvasókat, nehogy elterjedjenek az ókori világnézetek. Most kiderült, hogy a mérgező könyv nemcsak a fikcióban létezik, hanem a valóságban is. A University of Southern Denmark egyetemi könyvtárának középkori gyűjteményében három 16-17. századi kötetről derült ki, teljesen véletlenül, hogy nagy koncentrációban tartalmaz arzént.
Ezeknek a könyveknek a mérgező tulajdonságait röntgensugár-fluoreszcens vizsgálattal detektálták, amit széles körben használnak a régészek, például kerámiák és festmények kémiai elemzése során.
A kutatók nem az arzén nyomait keresték, amikor a három ritka könyvet a röntgenlaborba vitték, hanem arra voltak kíváncsiak, hogy milyen titkokat rejthetnek a borítóik. A könyvtár ugyanis korábban felfedezte, hogy a középkorban sokszor más könyveket használtak fel a borítóik elkészítésére. Az is ismert tény, hogy a 16. és 17. században az európai könyvkötők régebbi pergameneket is felhasználtak.
Megpróbálták kiolvasni a felhasznált latin nyelvű szövegeket, de a három kötet borítóján lévő írás elolvasását megnehezítette a rajta lévő vastag zöld festékréteg. A röntgenlaborban az alsó réteg tintájának kémiai elemeire, például a vasra és a kalciumra akartak összpontosítani, hátha olvashatóbbá válnak a betűk, de azt is elárulta nekik a röntgen, hogy nem érdemes túl sokat fogdosni ezeket a könyveket, mert a zöld pigmentréteg arzént tartalmaz.
Az arzén a világ legmérgezőbb anyagai közé tartozik, akár a rák kialakulását vagy halált is okozhat, és a toxikus tulajdonságai az idő elteltével semmit sem változnak, több száz év elteltével legalább olyan halálos méreg, mint amikor elkészítették ezeket a könyveket. Érdemes tehát kellő óvatossággal felmenni a padlásra, és esetleg gumikesztyűt húzni az antikvárium különleges köteteinek lapozgatásához, nehogy az antik könyvek iránti szenvedély végzetessé váljon.