A világűrben tesztelték a relativitáselméletet
További Tudomány cikkek
- Használható fegyver-e a kínai Halálcsillag?
- Megőrülhetett a Balti-tenger magányos delfinje?
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
Egy hat évig tartó kísérletben égitestekkel tesztelték Albert Einstein általános relativitáselméletét. Az ausztrál közreműködéssel zajló kutatásban a Bika csillagképben egy három csillagból álló, a Földtől 4200 fényévnyire lévő rendszer 1200 órányi megfigyelési adatait elemezték, eredményeiket a Nature tudományos folyóiratban tették közzé.
A kutatás rendkívül összetett volt, de a kísérlet mögött igen egyszerű koncepció állt. 1589-ben Galileo Galilei két különböző súlyú ágyúgolyót dobott le a pisai ferde toronyból, hogy bizonyítsa: egyszerre fognak földet érni. Einstein később erős bizonyítékként hivatkozott erre a kísérletre, amit az Apollo 15 űrhajósa, David Scott is megismételt a Hold felszínén, amikor egy kalapácsot és egy tollat ejtett a Hold felszínére.
A Puerto Ricó-i Arecibo, az amerikai Green Bank és a hollandiai Dwingeloo Obszervatórium kutatói egy 2012-ben felfedezett, három csillagból álló rendszert kezdtek vizsgálni, hogy az elméletet az égitestek szintjén is alátámasszák. A rendszer közepén egy rendkívül sűrű neutroncsillag helyezkedik el, ami 1,4-szer nehezebb a Napnál. Egy fehér törpe van a vonzáskörzetében; ennek tömege a Nap ötöde. A pártól távolabb egy másik fehér törpe kering.
Ők hárman teszik ki az álomcsapatot, amelyen tesztelni lehet a relativitáselméletet.
– mondta Adam Deller, a Swinburne Egyetem Asztrofizikai Kutatóközpontjának munkatársa a Phys.org-nak.
A tudósok megvizsgálták a neutroncsillagból származó rádióhullámokat, hogy megtudják, a gravitációs tömeg azonos-e a tehetetlenségi tömeggel, ahogy Einstein elmélete állítja.
A csillagból lüktető rádióhullámok kozmikus óraként ketyegnek. Az óra igen kiszámíthatóan működik, és mindannyiszor, amikor a Föld mellett halad el, látunk egy kis jelet, a rádióhullám kibocsátásának jelét, amelyet értelmezhetünk úgy, mint az óra ütését.
A pulzáló csillag mozgását követve a kutatók megvizsgálták, hogy a csillag és kisebb sűrűségű társa ugyanúgy halad-e a harmadik, távoli társuk felé, ahogy az általános relativitás elmélete állítja. Nem találtak semmilyen különbséget. A kutatócsoport 27 194-szer érzékelte a rádióhullám jelét a Föld különböző pontjairól, majd számítógépes elemzéssel vizsgálták meg az adatokat. Az eredmény gigászi, kozmikus léptékben is alátámasztotta Einstein elméletét és Galileo kísérletét.
(MTI)