![Máshogyan ugyanúgy - Hétköznapi emberek, különleges sorsok](https://index.hu/assets/images/konyvajanlo/mashogyan.png)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7&stparam=yhgpgnokkm&fastid=bbigxhzahufvybjhhkdlwpeofsko&nc=0)
Mégis meglepő egy kicsit a mértéke, hogy mennyire nincsenek jobboldali pszichológusok. Az (egyébként jobboldali elfogultsággal nehezen vádolható) fivethirtyeight szerzője olyan korábbi felméréseket idéz, amelyek alapján alig-alig fordulnak elő a szakmában magukat jobboldalinak gondolók, vagy a politikai pozíciójukat nyíltan is vállalók – legalábbis Amerikában. Egy 2012-es felmérésben 500 pszichológust és szociálpszichológust kérdeztek politikai szimpátiáikról, a válaszolóknak pedig mindössze a hat százaléka vallotta magát konzervatívnak. Még érdekesebb, hogy a pszichológusok 37,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy kész lenne diszkriminálni is a konzervatív kollégáit, a politikai véleményük miatt inkább elutasítaná őket egy állásinterjún, ha rajta múlna.
De mennyire befolyásolja a baloldali-liberális elfogultság a pszichológusok munkáját? Ezt vizsgálta egy friss kutatás, melyben a nemzetközi kutatócsapat (tanulmányuk a Journal of Experimental Social Psychology-ban jelenik meg hamarosan) megpróbált számszerűsíthető választ találni a kérdésre. Több mint 250 embert kértek meg, hogy értékeljék az egyik nagy amerikai pszichológiai társaság elmúlt évtizedből született cikkösszefoglalóit abból a szempontból, hogy szerintük hogyan jellemzi az adott kutatás a konzervatívokat és a liberálisokat.
300-nál is több olyan cikket találtak, amelyek relevánsak ebből a szempontból. Eelég sok politikai pszichológiai kutatás próbál kapcsolatot találni bizonyos személyiségvonások és a politikai hiedelmek között. Az Index is beszámolt arról a kutatásról, mely a konzervativizmust az undorral, vagy amelyik a félelemmel hozta összefüggésbe, még MRI-képekkel is alátámasztva mondanivalóját, tulajdonképpen biologizálva a politikai véleményt. Az ilyen kutatási kérdések elvileg teljesen legitimek lehetnek, de mint arra a mostani kutatás egyik szerzője, Eric Luis Uhlmann felhívja a figyelmet, az adatok nagyon különböző módon interpretálhatók. Az a megfigyelés például, hogy az empirikus vizsgálatok szerint a konzervatívok, ha ellenérvekkel találkoznak, morális kérdésekben kevésbé hajlanak a véleményük megváltoztatására, többféleképpen kommentálható:
A kutatók ezt úgy is magyarázhatják, hogy „a konzervatívok merevek és ellenállnak az új érveknek. De ugyanilyen könnyen értelmezhetnék úgy is, hogy a liberálisok se ilyen – se olyan, túlságosan is hajlékonyak, akik nem állnak ki az elveik mellett.
– fogalmazott Uhlmann.
A kutatásban résztvevőktől azt kérték, hogy értékeljék a kutatási beszámolókat: az eredményeket hasonló mélységben magyarázza-e az adott cikk a két politikai oldal vonatkozásában.
Az eredmény szerint ez a pártatlanság nem teljesül: a konzervatívokat a tanulmányok összességében negatívabban írták le, és általában is a konzervatív beállítódások vizsgálata kapott nagyobb hangsúlyt – mintha a liberális attitűd természetes lenne, és csak az attól való elhajlás szorulna tudományos magyarázatra.
A különbség ugyan nem volt eget rengető (egy véletlenszerűen kiválasztott tanulmány 60 százalékos eséllyel írta le negatívabban a konzervatívokat), de így is jelentős problémát jelez, hiszen azt mutatja, egy tudományágban domináns világkép hogyan képes észrevétlenül befolyásolni az emberről való tudásunkat.
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM