Kihal Gollam, ha nem vigyázunk

„Sok-sok évvel történtek után, de azért még mindig nagyon régen, élt a Nagy Folyó mentén, a Vadon határán egy ügyes kezű és gyors lábú kis nép. Azt hiszem hobbit-fajta lehetett, rokon a sztúrok őseinek őseivel (...) A család legkíváncsibb, legfürkészőbb tekintetű tagját Szméagolnak hívták.”

A Gyűrűk urában Gollam, másik nevén Szméagol 500 évig tartotta magánál a gyűrűt. Hosszú kezei, megnyúlt ujjai, nagy szeme elég sajátosak, a maláj hegyekben mégis van valaki, akire ugyanezek jellemzőek: a hegyi folyamokban élő varangyfajnak még a vízi életmódja is stimmel, nem véletlenül nevezték el a kutatók a Tolkientól ismert lényről.

Az igazi Gollam azonban veszélyben van, méghozzá leginkább az egyre nagyobb környezeti pusztítással járó turizmus miatt: a fajt valószínűleg csak akkor lehetne megmenteni, ha gyorsan elkezdenék érdemben védeni élőhelyét és a hegyi patakokat.

Gollam, mint a BBC is írja, most került fel a Természetvédelmi Világszövetség listájára a veszélyeztetett fajok közé. Több más faj is felkerült a kritikus vörös listára a mauritiusi repülő rókától (egy denevérfaj) a tengeri malaccal rokon jamaicai hutiáig – némi jó hír, hogy négy olyan fajról (például dél-amerikai kétéltűekről) is kiderült, hogy még vannak vadon élő példányai, amelyeket korábban kihaltnak hittek.