A zöld arany a marihuánánál is értékesebb

A gyümölcsöt – néhol olvasni, hogy zöldség, de valójában a babérfélékhez tartózó fa bogyós gyümölcse – már tízezer évvel ezelőtt is fogyasztották a közép-amerikai őslakosok, majd a maja naptárba is bekerült, az aztékok pedig afrodiziákumnak tartották. Neve is az azték ahuacatl szóból származik, melynek jelentése nemes egyszerűséggel here. Mivel alakja emlékeztet a férfi-„koronaékszerekre”, és gyakran párban lóg, teljesen helytálló az aztékok névadása. A 16. században ebből a kifejezésből kapta meg a ma is használt avokádó nevet.

A földrajzi felfedezések után nem vált azonnal népszerűvé. 1500–1900 között közép-amerikai családi farmok termesztették, és csupán a mexikói konyha használta (mára híressé vált ételük a guacamole). 1900-tól kaliforniai gazdák is elkezdtek vele foglalkozni, és a nagyobb népszerűség érdekében úgy vélték, szükséges lenne más névvel illetni. Ekkor akasztották rá az aligátorkörte nevet, de hívták vajgyümölcsnek, avokádókörtének, sajtkörtének. Végül belátták, jobb, ha az avokádónál maradnak.

Igazi superfood

Az avokádó több mint tízféle vitamint és vagy húszféle ásványi anyagot tartalmaz, melyek mindegyike jótékonyan hat a szervezetünkre, ezért nevezik csodanövénynek. A-, B-, C-, E- és K-vitamin mellett található benne réz, vas, foszfor, magnézium, kalcium és kálium. A gyümölcs közel háromnegyede vízből áll, további 15%-a pedig olaj, aminek kétharmadát egyszeresen telítetlen olajsav teszi ki, de telített és többszörösen telített zsírsavakban is bővelkedik. Emellett rostban és fehérjében is gazdag. Számtalan diétának az alapja, és nem mellesleg a neutrális ízére is rá lehet kapni. Mára olyannyira népszerű, hogy több kontinensen termesztik. Legtöbben sósan, de Brazíliában és a Távol-Keleten édesen, tejjel és csokoládéval, fagylaltban és turmixban is fogyasztják.

Vízigényes finomság

Ennek a rendkívüli népszerűségnek ára van. Az avokádót monokultúrákban termesztik, ami komoly terhet ró a természetre. Évente 5,7 millió tonna avokádó fogy a nagyvilágban. Húsz évvel ezelőtt egy átlagos amerikai mindössze 90 gramm avokádót evett egy évben, mára ez 3,5 kilogrammra emelkedett, tehát a kereslet exponenciálisan növekszik, amit a termelők igyekeznek kielégíteni. A növény trópusi melegben érzi jól magát, és rendkívül magas a vízigénye is.

Összehasonlításképpen: ugyanennyi almához 822, banánhoz 790, körtéhez 547, narancshoz csupán 110 liter víz szükséges. Maga az ültetvény szerencsére a kártevőkkel szemben elég ellenálló, így nem igényel sok növényvédő szert, ellenben csak 5–12 év alatt fordul termőre egy fa.

Egy hely, ahol az avokádó előbb kap vizet, mint az emberek

Chilében, bár nem őshonos, régi hagyománya van a gyümölcsnek, így az ország az egyik legnagyobb importőrnek számít. Az ottani avokádótermesztés Petorca városában összpontosul, mely Chile középső részén található, meleg és száraz klímájú vidéken. Az avokádó igen jövedelmező, így a gazdák a legnagyobb terméshozamot célozzák meg. Az egyébként rendkívül száraz régióban minden megtermelt hektárhoz napi 100 000 liter víz szükséges (ez 1000 ember napi vízhasználatával megegyező).

2011-ben odáig fajultak a dolgok, hogy a régió fő vízellátó folyóját megcsapolták az avokádófarmerek. Légi felvételekkel 65 illegális csatornát lepleztek le, melyek a folyóból az ültetvényekre terelték a vizet. Ezeket a csatornákat azóta felszámolták, de ez csak a jéghegy csúcsa volt. Chilében a privatizáció miatt a vízkészletek is magánkézbe kerültek, ezért tart ott a régió, hogy a lakosoknak platós kocsival hordják az ivóvizet, míg a nagy avokádóimportőrök farmjain zöldellnek a fák.

A Guardiannek nyilatkozó vízügyi aktivisták elmondták, hogy a platón szállított víz gyakran rossz minőségű, és ha fellépnek a nagyvállalatok ellen, életveszélyes fenyegetésekben van részük. A kisebb gazdák, akik nem jutottak öntözővízhez, már tönkrementek, és a város is kezd elnéptelenedni a rossz körülmények miatt.

Doodi Hazut, az Avokadoim Hungary Kft. tulajdonosa, avokádóimportőr szerint az, hogy több víz kell hozzá, mint a banánhoz vagy a citromhoz, igaz, de nem lehet mindenhol csak citrusokat termeszteni. Ráadásul változott a kereslet, így igazodni kellett hozzá. Izraelben rengeteg avokádót termelnek, pedig kevés a víz, de találtak rá megoldást, úgynevezett „reciklált” vizet használnak. A vízfogyasztás és -felhasználás tehát technológia, módszer kérdése, ami a világon bárhol használható lenne. Ezzel optimalizálható az öntözés.

A chilei vízkészlet kisajátítása elsősorban a kormány hibája, nem a gyümölcsé. A fő kérdés tehát, miért olyan helyeken termesztik, ahol kevés a víz, miért nem ott, ahol ez nem gond? 

Erdőirtás és bandaháború

Mexikó a gyümölcs igazi hazája, itt termesztik a világ avokádómennyiségének 30-40 százalékát. A délnyugati Michoacán állam, azon belül is Tancítaro városa számít az avokádó fellegvárának, itt termelik meg a mexikói termény 72 százalékát. A hatalmas keresletnövekedés miatt felment a birtokok értéke, évi 25,8 millió forint profitot termelnek hektáronként az ültetvények. Csak Tancítaróban a napi termelés értéke több mint egymillió dollár, a lakosság 20 százalékának megélhetése közvetlenül az avokádótermeléshez köthető.

Nem véletlen, hogy illegális erdőirtással igyekeznek növelni a gazdálkodás alá vont területeket. 2001 és 2010 között megháromszorozódott az ültetvények száma, és évente 6-8 ezer hektár erdő vált az avokádótermesztés áldozatává. Michoacánban mára az erdős területek nagysága megegyezik az ültetvényekével. Bár a terület vízben gazdagabb, de a kiszáradás veszélye itt is fenyeget. A Kanadából télire ide érkező amerikai királylepkék lakóhelye is egyre szűkül, populációjuk tizedelődik.

A marihuánánál is értékesebb

Ismerve ezeket az árbevételeket, nem véletlenül nevezik az avokádót zöld aranynak is. Értéke vetekszik a marihuánaültetvények árbevételeivel, és ahol ekkora a profit, megjelennek a bűnbandák.

Mexikóban a kartellek működése nem új keletű, de az, hogy az avokádóra is rátették a kezüket, már újdonságnak hat. Eleinte csak a drogpénzek tisztára mosása végett vásárolták be magukat a piacra, aztán Michoacán tartományban fő profiljukká vált az avokádózás. Ezen a területen azonos elven működtek az avokádókartellek, mint a kolumbiai kokainbandák.

2006-ban a mexikói állam háborút indított a drogkereskedők ellen, ennek hatására szétestek a nagy kartellek, és a kisebbek teljesen rátelepedtek az avokádóra. 2006-ban 5 bandatag fejét dobták be a helyi diszkóba. 2006–2018 között 10 000 gyilkosság történt. A 2000-es évek közepén jellemzőek voltak az emberrablások, a nagyobb gazdák családtagjait rabolták el, majd váltságdíjat követeltek, vagy a területük átadását. Több tízezres létszámú avokádókartell jött létre, mely a Templomos Lovagok nevet viseli. A 2010-es évek végére úgy elfajultak a dolgok, hogy az egész iparágat – a termeléstől a csomagoláson át az értékesítésig – markukban tartották, és védelmi pénzekkel sarcolták a még nem a banda alá tartozó termesztőket.

Mivel a helyi rendvédelmi szervek tehetetlenek voltak, a termesztők összefogtak, és magánseregeket fogadtak. Jól mutatja, mennyire komoly fegyverzettel bírnak, hogy egy bandatámadás során tíz helyi rendőr vesztette életét, mivel nem rendelkeztek páncélozott járművel, de a magánhadsereg, jobb felszerelésének köszönhetően, visszaverte őket. Ellenőrző pontokat létesítettek, és folyamatos jelenlétükkel visszaszorították a kartellt. Tancítaro városa manapság már békés, de ehhez szükség van a zsoldosokra is. Bár a városnak van polgármestere, a legerősebb döntéshozó szervezet mégis az Avokádótermesztők Tanácsa. Most béke honol a városban, ám azt rebesgetik, hogy a kartellek helyét a magánhadseregek vették át.

Doodi Hazut azt mondja, Európában rendkívül erős a szabályozás, az ide érkező gyümölcsök-zöldségek esetében ellenőrzött körülmények vannak a háttérben, mind a környezeti, mind a munka- és egyéb feltételek vonatkozásában. Európába elsősorban Izraelből, Spanyolországból, Peruból, Chiléből, Kolumbiából érkezik a gyümölcs. A mexikói avokádó nagy részét helyben, illetve az USA-ban fogyasztják el.

(Borítókép:  Taylor Weidman / Bloomberg / Getty Images)