A kisállattartás megelőzheti az időskori elbutulást

A várható élettartam növekedésével és a társadalom elöregedésével egy időben több új problémával kell szembenéznünk. Ezek egyike az időskori elbutulás, a szenilis demencia, ami többek között az agyi érelmeszesedésre és az agy időskori sorvadására vezethető vissza. 

Sajnos sok esetben hiába nő az elért évek száma, ha idős korunkra elbutulunk, és emiatt állandó felügyeletre szorulunk. Természetesen így csak jóval kevésbé tudjuk élvezni kitolódott éveinket. Erre a jelenségre a tudomány már egy ideje keresi a megoldást, de most talán egészen váratlan helyről jött egy reményt keltő eredmény.

Egy friss orvosi vizsgálat szerint a hobbiból kutyát vagy macskát tartók között kevésbé fenyeget az időskori elbutulás veszélye. A vizsgálatban 65 év feletti személyek vettek részt, és az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet floridai munkatársainak vezetésével készült. A részletes eredményeket az Amerikai Neurológiai Akadémia idei kongresszusán mutatták be. A tanulmányba 1300-nál is több beteget vontak be, és hat éven keresztül figyelték meg a résztvevőket. A vizsgálat kezdetekor valamennyien normál kognitív képességekkel rendelkeztek, melyet kognitív tesztek kitöltésével folyamatosan nyomon követtek a vizsgálók. A vizsgálatban résztvevők több mint felének volt kutyája vagy macskája, egyharmaduk pedig 5 évnél is hosszabb ideje tartott kisállatot. 

A kisállatok tartása több egészségügyi haszonnal is járt. Az állattulajdonosok között statisztikailag

kimutatható mértékben kevesebb volt a magas vérnyomás előfordulása, tehát nemcsak mentális, hanem fizikális egészségügyi paraméterekben is mérhető volt az állattartás haszna. Ezen felül a vizsgálat hatéves időtartama alatt 

az állattartók között, közülük is különösen azok között, akik 5 éve vagy annál is hosszabb ideje tartottak házi kedvencként kisállatot.

Ez az eredmény a két csoport tagjai közti egyéb különbségektől függetlenül is kimutatható volt biostatisztikai próbákkal. Érdekes azonban, hogy a hatás jobban érvényesült a férfiak és egyetemi végzettségű résztvevők körében.

A jelenség magyarázata pillanatnyilag ismeretlen, ezért a vizsgálat szerzői ebben a stádiumban még nem merik kifejezetten terápiás céllal javasolni az állattartást. A magyarázat megtalálásához további vizsgálatok szükségesek, és ha ezek is meglesznek, akkor már akár megelőző vagy gyógyítási céllal is javasolható lesz a kisállatok tartása.

Ez természetesen a kutyatartáshoz kapcsolódik, hiszen a kutyákat a legtöbb esetben sétálni viszi a tulajdonos, akár naponta többször is. A testmozgásról pedig tudjuk, hogy jótékony hatással lehet a vérnyomásra, és ezen kívül a hangulatunkra is. 

A szerzők elmélkedése szerint az állattartás csökkentheti a vér kortizol-, vagyis stresszhormonszintjét is. Erre a jelenlegin kívül már korábbi vizsgálatok is utaltak. A szerzők szerint ezért ha már van házi kedvencünk, mindenképpen tartsuk meg! A vizsgálatot elemző kívülálló szakértők szerint állami szinten is lehetne támogatni az állattartást, esetleg adókedvezmények vagy más ösztönzők formájában. 

A cikk szerzője geriáter szakorvos. 

(Borítókép:  Wang He / Getty Images)