Sokkal magasabb a mikroműanyag-szennyezettség a tengerekben, mint azt eddig gondoltuk

A Csendes-óceán nyugati részén, a mintegy tíz kilométer mély Kuril–Kamcsatka-árokban 2016-ban az üledékből vett mintákban kilogrammonként 215–1596 apró műanyagrészecskét találtak. Ez a mennyiség jóval több, mint amennyit korábban feltételeztek. A kutatást végző Senckenberg Kutatóintézet szerint az óceán mélyének biológiai sokfélesége súlyosan veszélyeztetett.

Tizenhárom mintát vettünk az árok hét különböző pontján, 5740 és 9450 méter közötti mélységben. Egyik sem volt mentes a mikroműanyagoktól

– jelentette Serena Abel, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum tengerbiológusa.

Angelika Brandt kutató hozzáfűzte, hogy „az extrém globális műanyagfogyasztás és a rosszul szervezett hulladékkezelés eredményeként” évente 2,4–4 millió tonna műanyag kerül a tengerbe a folyókon keresztül, így a mélytenger „hulladéktárolóvá” válik – írja az MTI.

A Senckenberg Kutatóintézet, a Goethe Egyetem és az Alfred Wegener Intézet által jegyzett kutatásban, amelyet a Science of the Total Environment című folyóiratban publikáltak, a tudósok 14 különböző típusú műanyagot azonosítottak az üledékmintákban. Serena Abel arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban a tengerfenék legmélyebb részeit viszonylag érintetlen és stabil környezetnek tekintették, ahol a mikroműanyagok lerakódnak és egy helyben maradnak.

A tanulmány azonban kimutatta, hogy a néhány méterre egymástól vett minták összetétele nagyon eltérő volt, ami arra utal, hogy a mélytenger legmélyebb részein az örvények, áramlatok és az élőlények mozgásban tartják az üledéket.