Nyakunkon a hatodik tömeges kihalás, és most nem egy aszteroida miatt

„Az ellenőrizetlen és egyenlőtlen gazdasági növekedés iránti határtalan étvágyunkkal az emberiség a tömeges kihalás fegyverévé vált” – szögezte le nyitóelőadásában a montreali biodiverzitási tanácskozáson, amely szerinte esélyt teremthet arra, hogy megállítsák ezt a féktelen tobzódást.

A korábbi portugál miniszterelnök beszédében arra figyelmeztetett, hogy az emberiség nincs harmóniában a természettel, és ez öngyilkosságához vezethet.

A COP15 konferenciáján felszólalt Justin Trudeau kanadai miniszterelnök, akinek beszédét tucatnyi őslakos dobolása szakította félbe. A tiltakozók olyan táblákat emeltek magasba, amelyeken az „őslakosok kiirtása egyenlő a természet kiirtásával”, valamint „a biológiai sokféleség megmentése érdekében ne szálljátok meg földjeinket” feliratok szerepeltek. A közjáték szereplőit végül egyesek tapsa mellett kikísérték a teremből – írja összefoglalójában az MTI.

A COP15 előtt az alábbi jelentős kihívások állnak:

• egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye,
• a világ földterületeinek egyharmada súlyosan szennyezett,
• termőföldek tűnnek el,
• a szennyezés és az éghajlatváltozás pedig felgyorsítja az óceánok pusztulását.

A vegyi anyagok, a műanyagok és a légszennyezés megfojtják a földet, a vizet és a levegőt, míg a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből eredő globális felmelegedés éghajlati káoszt okoz – a hőhullámoktól és erdőtüzektől kezdve az aszályokon át az áradásokig.

Jön a hatodik tömeges kihalás?

December 7. és 19. között több mint 190 ország képviselői tesznek kísérletet arra, hogy tíz évre szóló paktumot kössenek a természet megvédéséért, hogy megakadályozza a hatodik tömeges kihalást.

Az élővilág történetében több olyan időszak is volt, amikor a kihalások száma lényegesen meghaladta az átlagos szintet. Az utóbbi 550 millió évben öt nagy ilyen kihallási hullámról tudunk, de valószínűleg ezt megelőzően is voltak ilyenek – a korábbi élőlények fosszíliái azonban nem maradtak fenn elegendő számban ezek leírásához. Az egyik leghíresebb ilyen időszak a dinoszauruszok kihalásához vezető kréta–tercier kihalási esemény volt 65 millió évvel ezelőtt.

A legnagyobb, a „nagy kihalásnak” is nevezett P–Tr (perm–triász) kihalási esemény pedig 251 millió éve történt, amikor a tengeri családok 53 százaléka, a tengeri nemek 84 százaléka, a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi fajok 70 százaléka tűnt el a föld színéről. A nagy kihalás a szárazföldön véget vetett az emlősszerűek uralmának, és később elvezetett a dinoszauruszok dominanciájához, egészen az aszteroidával érkező újabb tömeges kihalásig.

Ígéretekből nincs hiány, de ez már kevés

Az ökoszisztémák 2030-ig történő védelmére vonatkozó mintegy 20 célkitűzésről szóló tárgyalások kimenetele azonban továbbra is bizonytalan. Bár a tudományos eredményekről alig van vita, az ENSZ biológiai sokféleség egyezményének (CBD) tagjai között (195 állam és az Európai Unió, de az Egyesült Államok nélkül, amely azonban befolyásos megfigyelő) még mindig sok a megoldatlan kérdés.

A megvitatás alatt álló mintegy húsz cél közül a 30×30-nak nevezett kiemelt cél az, hogy 2030-ra a világ szárazföldjének és tengerének legalább 30 százaléka kerüljön legalább minimális jogi védelem alá. Emellett foglalkozik majd a halászat és a mezőgazdaság káros támogatásával, az invazív fajok elleni küzdelemmel és a növényvédő szerek használatának csökkentésével.

A fejlődő országok olyan alap létrehozását követelik, mint amilyenről az éghajlatváltozással kapcsolatban is döntöttek.

A kanadai miniszterelnökön kívül egyetlen állam- vagy kormányfőt sem várnak Montrealba, míg novemberben Egyiptomban több mint 110-en vettek részt az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének 27. éves ülésén, a COP27 klímakonferencián. 

Utóbbiról Ürge-Vorsatz Diána klímakutató az Indexnek elmondta, hogy bár 24 ország jelentett be új célokat, ezek közül egyedül az ausztrál vállalások számítanak ambiciózusabbnak.

Nem kell mindig nagy bejelentéseket várni, az igazán nagy durranás az lenne, ha végrehajtanánk az eddigi vállalásokat. Nem biztos, hogy előreviszi az ügyet, ha minden COP-on születik egy olyan egyezség, amit végül nem tartunk be

– tette hozzá a klímakutató.

(Borítókép: Jegesmedve egy olvadó jégtáblán a kanadai Manitoba tartományban. Fotó: Getty Images/Paul Souders)