Pusztul a természet: tízből egy faj kihal a század végére, ha nem cselekszünk

A kutatók szerint az éghajlati válság a következő évtizedekben felgyorsítja a kihalásokat, mivel a ragadozók elveszítik zsákmányukat, a paraziták elveszítik gazdatestüket, a hőmérséklet emelkedése pedig megtöri a Föld életének hálóját, és a Science Advances című szaklapban pénteken megjelent tanulmányukban a társpusztulások veszélyére is figyelmeztetnek.

A növények és állatok kihalási kockázatát a levelibékáktól kezdve a cápákig jellemzően az IUCN vörös listáján követik nyomon, ahol a tudósok több mint 150 388 fajt fenyegető veszélyekről tették közzé elemzésüket, és megállapították, hogy több mint 42 ezer faj kihalhat, gyakran az emberi magatartás miatt.

Egy szuperszámítógép segítségével modelleztek egy virtuális fajokkal kiegészített szintetikus Földet, hogy megértsék, milyen hatással lehet a globális felmelegedés és a föld elhasználása a fajok összefonódó életére, vagyis a táplálékláncokra. A kutatók szerint a növények és állatok 6 százaléka fog eltűnni 2050-re egy közepes kibocsátási forgatókönyv szerint, amely felé a világ a jelek szerint tart, és amely az évszázad végére 13 százalékra emelkedik.

A globális felmelegedés legrosszabb forgatókönyve esetén becsléseik szerint a 2100-as évre a növények és állatok 27 százaléka tűnhet el.

Több száz virtuális Földdel modellezték a biodiverzitás csökkenését

„Az alapoktól kezdve benépesítettünk egy virtuális világot, és feltérképeztük több ezer faj ebből eredő sorsát szerte a világon, hogy meghatározzuk a valós fordulópontok valószínűségét” – mondta Giovanni Strona, a tanulmány társszerzője, a Helsinki Egyetem tudósa a The Guardian szerint.

Ez a tanulmány egyedülálló, mert figyelembe veszi a biológiai sokféleségre gyakorolt másodlagos hatást is, a közvetlen hatásokon túl megbecsülve a helyi táplálékláncokban kihaló fajok hatását is. Az eredmények azt mutatják, hogy a táplálékláncokon belüli összefonódások rontják a biológiai sokféleség esélyeit

– mondta a tanulmány társszerzője, Corey Bradshaw az ausztráliai Flinders Egyetemről.

Gondoljunk egy ragadozó fajra, amely az éghajlatváltozás miatt elveszíti zsákmányát. A zsákmányfaj elvesztése elsődleges kihalásnak számít, mivel közvetlen probléma váltotta ki a kipusztulást – ilyen lehet még az élőhelyek átalakulása is a tudós szerint. Mivel a ragadozónak nincs élelme és kihal, az ő ragadozója is kihal (társkihalás). Ezt a tudós példázta azzal, hogy egy parazita elveszíti gazdatestét az erdőirtás miatt, vagy egy virágos növény elveszíti beporzóit a túl nagy meleg hatására. „Minden faj valamilyen módon függ más fajoktól” – magyarázta Corey Bradshaw.

A tudósok több száz, több mint 33 ezer faj által benépesített virtuális Földbolygót használtak, amikkel megnézték, hogyan változnak a virtuális növények és állatok közötti kapcsolatok a biológiai sokféleséget rontó különböző tényezők hatására. A virtuális fajok képesek voltak a bolygó új régióinak újbóli benépesítésére és a változó körülményekhez való alkalmazkodásra a modellben – állítják a kutatók, akik

Nyílt levélben több mint 2700 tudós felszólította a kormányokat, hogy foglalkozzanak a Föld erőforrásainak túlfogyasztásával, és 2030-ig kezdjék meg a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítását.

(Borítókép: Tiltakozás a Cop15 konferencia alatt 2022. december 7-én. Fotó: Christinne Muschi / Reuters)