Első alkalommal nyertek ki RNS-t egy kihalt fajból
További Tudomány cikkek
-
Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak - Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
A genetikusok először izoláltak és szekvenáltak RNS-molekulákat egy olyan lényből, amely már régen kihalt. Mindez lehetővé tette a tudósok számára, hogy jobban megértsék az állat génjeinek működését. A kutatók a Genome Research tudományos folyóiratban kedden megjelent tanulmányukban osztották meg eredményeiket.
Egy új tanulmány szerint több mint egy évszázados RNS-molekulákat izoláltak és szekvenáltak tudósok egy múzeumi gyűjteményben szobahőmérsékleten megőrzött tasman tigris maradványaiból – írja a Stockholmi Egyetem oldala.
Ennek eredményeképpen először sikerült rekonstruálni egy kihalt faj bőr- és vázizom transzkriptomját.
A visszanyert transzkriptómák olyan jó minőségűek voltak, hogy sikerült azonosítani az izom- és bőrspecifikus fehérjekódoló RNS-eket, és ez vezetett a hiányzó riboszómális RNS-ek és mikro-RNS-gének annotálásához.
A kutatók megjegyzik, hogy eredményeiknek fontos következményei vannak a kihalt fajok, köztük a tasman tigris és a gyapjas mamut feltámasztására irányuló nemzetközi erőfeszítésekre, valamint a pandémiát is okozható RNS-vírusok tanulmányozására.
A tasman tigris, vagy erszényes farkas, egy csúcsragadozó volt, amely egykor az egész ausztrál kontinensen és tasmania szigetén elterjedt. Ez a rendkívüli faj az európai gyarmatosítás után halt ki, amikor mezőgazdasági kártevőnek nyilvánították, és 1888-ra 1 font vérdíjat tűztek ki minden megölt példány után. Az utolsó ismert élő tasman tigris 1936-ban halt meg fogságban egy tasmaniai állatkertben.
A közelmúltban a kihalás elleni küzdelemben a tasmaniai tigrisre összpontosítottak, mivel természetes élőhelye tasmaniában még nagyrészt megmaradt, és visszatelepítése segíthet a tigris végleges eltűnése után elveszett ökoszisztéma-egyensúly helyreállításában.
Egy élő tasman tigris rekonstruálásához azonban nemcsak a genomjának (DNS) átfogó ismerete szükséges, hanem a szövetspecifikus génexpressziós dinamika és a génszabályozás működése is, ami csak a transzkriptom (RNS) vizsgálatával érhető el.
Ez az úttörő tanulmány új, izgalmas lehetőségeket nyit meg a múzeumokban világszerte tárolt minták és szövetek hatalmas gyűjteményeinek feltárására, ahol RNS-molekulák várhatnak arra, hogy felfedezzék és szekvenálják őket.
A tanulmány szerzői elmondják, hogy izgatottan várják a jövőbeni holisztikus kutatási fejlesztéseket.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
