Hanghullámok leírásával nyert Abel-díjat egy svéd matematikus
Ahhoz, hogy jobban megértsük Carleson eredményeit, érdemes kétszáz évet visszaugranunk az időben. Jean Baptiste Joseph Fourier ugyanis 1807-ben arra jött rá, hogy nagyon sok természeti jelenség - a fémrúdban terjedő hőtől egészen a hegedű húrjainak a rezgéséig - leírható egyszerű szinuszgörbék és koszinuszgörbék összességeként. Ezek az összegzések az úgynevezett Fourier-sorok, amelyekkel a matematikán belül a harmonikus elemzés ága foglalkozik. Fourier elméleteit százötven évig senkinek sem sikerült bebizonyítania, és bár e másfél évszázad alatt sokan hozzájárultak a probléma megfejtéséhez, csak Carleson professzor 1966-ban publikált írása jelentett végleges megoldást.
Lennart Carleson többek között bebizonyította, hogy több szinuszgörbével bármilyen összetett hang ábrázolható, ami emberi nyelvre lefordítva nagyjából azt jelenti, néhány tiszta hangot kiadó hangvilla hangjait kombinálva bármilyen összetettebb zaj és zörej létrehozható. A mai digitális zenelejátszók memóriájában a számok összetett hanghullámok képében tárolódnak, amelyek lejátszáskor különböző részeikre bontódnak szét.
A kétszázmillió forintot érő Abel-díjat május 23-án veheti át Carleson professzor a norvég királytól. A nemzetközi Abel-bizottság azzal magyarázta a díj odaítélését, hogy Carleson a társai előtt járva mindig a legbonyolultabb problémákra koncentrált, és amikor ezeket megoldotta, átadta a terepet másoknak, majd a tudomány újabb vad területei felé vette az irányt.
A matematika Nobel-díjaként is emlegetett Abel-díjat 2002-ben alapították, és egy fiatalon meghalt norvég matematikusról, Niels Henrik Abelről nevezték el. Tavaly a magyar származású Lax Péter kapta meg a díjat.